Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-44
Az országgyűlés képviselőházának Uh- i lődik ki, amennyiben az egész közvélemény fél attól, hogy a kormány olyan törvény javaslatokat és olyan intézkedéseket foganatosít^ amelyek a magyar alkotmányt alapjaiban támadják meg, akkor nem érdektelen a közvéleményre nézve, hogy itt egy olyan törvényjavaslatot tárgyal a Képviselőház, amelynél az én felfogá som szerint joggal, a miniszter úr felfogása szerint ok nélkül, a magyar közvélemény attól fél. hogy ez a törvényjavaslat is egy fejszecsapás, amellyel megölik a magyar bíróságok függetlenségét és a magyar bíróságok függetlenségének eltaposásával elvész Magyarországnak egy olyan alkotmány biztosi téka. amelyért ennek az országnak közvéleménye mindenkor síkra szállt. En meg vagyok a felől győződve, hogy a túloldalon van igen sok t. képviselőtársam, aki a legnagyobb jóhiszeműséggel néhány, előtte állandóan felcsillanó esetre gondolva, tartja helyesnek ezt a törvényjavaslatot. Mindenütt. vannak hibák, nincs az a kar, amelyben ne lennének egyesek, akik talán a személyi kiválasztás helytelensége következtében belekerülve abba a karba, nem tudják kötelességüket úgy teljesíteni, mint ahogy azt — mondjuk — az átlagtól is megkívánjak, de akármit méltóztatnak kívánni, akármennyire méltóztatnak is felemelni kívánni e törvényjavaslat által a magyar bíróságok nívóját, mindenütt mindig lesznek olyan elemek, akik nem fogják megütni azt az egészen magas nívót, amelyet mi nemcsak a magyar bíráktól, hanem a magyar köztisztviselőktől is megkövetelünk. Azért, mert néhány ilyen ember van, akikkel szemben talán fel lehet hozni azt, hogy nem állanak a szaktudásnak azon a magaslatán, amelyen minden magyar bírónak állania kell, méltóztatnak fegyvert beszerezni az egész bírói és az egész ügyészi karral szemben. Méltóztassanak az én igen tisztelt képviselőtársaim magukba szállani és méltóztassanak a saját politikai és közigazgatási életükből példákat maguk elé gondolni és arra gondolni, hogy milyen óriási hatalmi lehetőségek állanak majd fenn a jövőben a bíróságokkal szemben, úgy, mint ahogy jelenleg a közigazgatással szemben fennállanak (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) T. Ház! Nem tudom mással befejezni beszédemet, mint azzal, amivel kezdettem, hogy a magyar királyi bíróságok tizenöt esztendőnek mindent elöntő Özönében, az áradatnak szörnyűségei közepette mindig a legteljesebb mértékben megtartották azt a standardot, amelyet mi a magyar bíráktól és ügyészektől megkövetelünk. Ha ez viszont igaz, akkor nincs semmi oka a magyar Képviselőháznak és a magyar törvényhozásnak arra, hogy egy ilyen törvényjavaslatot fogadjon^ el, amely a magyar bírákat és a magyar királyi ügyésze ket megfosztja attól a függetlenségtől, amely nemcsak a bírákra, hanem az egész országra nézve nagy jelentőséggel bíró tényező, mert a magyar bíróságok függetlensége a magyar alkotmány egyik legfontosabb oszlopa. (Ügy van! a baloldalon.) A törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következikl Szeder János jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam körülbelül az ellenzék álláspontját általánosságban fejezte ki, amikor a törvényjavaslattal szemben felsorakoztatott érveit két csoportba foglalta össze. llése 1935 október 15-én, kedden. 275 ! Elsősorban veszedelmesnek tartja a törvényjavaslatot a bírói függetlenség szempontjából, ' másodszor pedig feleslegesnek tartja azt. | Mindkettőre nézve meg fogok felelni t. képvi! selő társamnak és, azt hiszem, talán sikerülni ! fog az ellenzék oldalán is aggodalmakat elj oszlatnom. Azokkal az aggodalmakkal, anieI lyeknek alapjuk nincsen, még látszatbeli alap| juk sincsen, foglalkozni egyáltalában nem is j kívánok, komoly aggodalomnak tartom azonban azt, amikor a bírói függetlenséget teszik szóvá és éppen ebből a szempontból kívánok a javaslattal elsősorban foglalkozni T. Képviselőház! A függetlenség nem jelent felelőtlenséget. (Fábián Béla: Nem is!) Amikor az államhatalom az államhatalom gyakorlására tisztviselőket küld ki és azzal megbíz, akkor azoknak kezébe nagy hatalmat tesz le, de egyúttal súlyom feleiősséget is ró rájuk. Ez a felelősség háromféle: büntetőjogi, fegyelmi és anyagi felelősség. A büntetőjogi és fegyelmi felelősség között lényeges különbség van. Nem az a lényeges különbség, amit egyesek felállítanak, hogy tudniillik a büntetőjogi felelősség alá a súlyosabb kötelességszegés, a fegyelmi felelősség alá pedig a csekélyebb súlyú kötelességszegés esik. Nem ebiben látom én a legfőbb' disztinkciót, hanem abban, hogy a büntetőjogi felelősség j alá eső kötelességszegő tisztviselő elsősorban : az államérdekkel helyezkedik szembe és csak azután sérti meg a hivatali tekintélyt és érdeket. Ellenkezőleg, a fegyelmi vétséggel a tisizt, yiselő elsősorban az ő állásának tekintélyét, , állásának, hivatalának érdekét és súlyát sérti és csak másodsorban, annyiban sérti az állam J érdekét, amennyiben a hivatali tekintély az álj lami érdeknek egy része. Elbből a megkülönböztetésből következik azután egy lényeges különbség. Nevezetesen, hogy ha az eljárás során a fegyelmi eljárás alá vont tisztviselő lemond állásáról, akkor a fegyelmi eljárás megszűnik, ha ellenben a büntető eljárás alatt mond le állásáról, a büntető eljárást a lemondásra való tekintet nélkül folytatják, mert a tisztviselő az állami érdeket sértette meg. Mindkettővel kapcsolatos az anyagi felelősség, az anyagi felelősség egyrészt a tisztviselő saját személyében, másrészt az állam anyagi felelőssége a kötelességmulasztó tisztviselőért. Ennél a kérdésnél figyelembe kell venni azt, hogy a jelen törvényjavaslat nem szabályozza a bírák anyagi felelősségét, azt meghagyja továbbra is az 1871 : VIII. te. kereteiben, és pedig azért, mert ha a bírák anyagi felelősségére vonatkozóan a kérdést felivetjük, akkor esetleg felesleges és elkerülhető vitákra adnánk alkalmat. Tudniillik az 1871. évi VIII. te. a bírák kötelességmulasztásaiért az állam felelősségét csak sikkasztás esetében állapítja meg, ami lényeges különbség a bírák és más^ köztisztviselők felelőssége között. A bírák egyéni felelőssége azonban éppen olyan terjedelemben fennáll, mint más köztisztviselőké és ezt az egyéni felelősséget nemcsak bűnvádi eljárás esetén tartja fenn a törvény akkor, amikor az 1871 : VIII. t.-cikknek — ha jól emlékszem — 66, és 77. §-ait továbbra is fenntartja hatályukban, hanem kifejezetten kimondja a mostani javaslatban is a 16. § J ban, amikor azt mondja, hogy fegyelmi eljárás esetén, hogyha lernend az állásáról a fegyelmi alá vont bíró vagy bírósági tisztviselő, a lemondás a vagyoni felelősséget nem érinti. A vagyoni felelősség velejárója mind a bűnvádi, mind a fegyelmi eljárásnak.
