Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

276 Az országgyűlés képviselőházának Uh. ülése 1935 október 15-én, kedden. A fegyelmi eljárásnál méltóztassanak egynéhány megkülönböztetést figyelembe ivenni. mert az egész eljárást be kell állítanunk az állam fegyelmi jogkörébe, akkor tudjuk azután a bírói fegyelmi eljárás lényegét, azt, ami ebben a javaslatban le van szögezve, a maga igazi jelentősége szerint értékelni. Az állam a fegyelmi jogot három módon gyakorolja. Vagy saját maga gyakorolja közvetlenül mint a bírák, állami tisztviselők felett, vagy átruházza egyes önkormányzati szervekre, amint az önkormányzati testületek, törvényhatóságok, ügyvédek, (közjegyzők stb. esetében látjuk, bizonyos ingerenciát fenntartva magának, vagy pedig elismeri másoknak, egyes közületeknek fegyelmi jogát, mint például elismeri^ az, egyházak fegyelmi jogát, elismeri a magántisztviselőkkel szemben való fegyelmi jogot. A bíráknál és

; általában a köztisztviselőknél az állam kizárólag a maga kezében tartja a fegyelmi jogot, mert itt a legszigorúbban kell vigyázni arra, hogy a fegyelmi eljárás valódi célját, a megsértett jogrend helyreállítását minden körülmények között elérjük és ezen a célon, túl ne menjünk. Mert ha a fegyelmi eljárás arra adna alkalmat, hogy ezen a célon túlmenjünk, akkor a fegyelmi eljárás sértené meg a jogrendet, márpedig a fegyelmi eljárás célja — mint említettem — <a jogrend helyreállítása. Méltóztassanak megengedni, hogy kiemeljem, mint legsúlyosabb esetet, a bűnvádi, a büntetőjogig felelősséget. A büntetőjogi felelősséget a bírákkal szemben is a büntető törvénykönyv szabályozza, »Hivatali bűntettek és vétségek« címe alatt a büntető törvénykönyv 461— 48Í. szakaszai esetében éspedig szabályozza a hivatali sikkasztást, a megvesztegetést, a hivatali visszaélést, a hivatali erőszakot, a hivatali bűnpártolást, a hivatali titoktartás, megszegését és a hivatali 'kötelesség megtagadását. Mindezek az állam jogrendjével^ való nyílt szembeszállások, amelyeket másképpen, mint büntető úton, megtorolni nem lehet. A fegyelmi eljárás már ezeknél enyhébb esetekre, olyan esetekre vonatkozik, ahol — amint említettem — a bíró vagy pedig a fegyelmi eljárás alá vont egyéb tisztviselő netív annyira az államérdeket, hanem elsősorban a hivatali rend érdekét sérti meg. Ebben az esetben súlyos büntetőjogi következmények kimondása nem szükséges. De szükség volt az eddigi rendszerrel szemben új rendszabályozást behozni, új fegyelmi szabályokat felállítani. mégpedig a következő okokból. Szükség volt rá először azért, mert a régi törvény szóhasználata a mai jogi szóhasználatnak nem felelt meg. szükség volt másodszor rá azért, mert egy egy séges kódexben 'kívánta az igazságügyi kormányzat a fegyelmi eljárást szabályozni, harmadszor pedig — és ez a legfontosabb — szükség^ volt a fegyelmi eljárás lényeges egyszerűsítésére. A régi fegyelmi eljárás a következő módon történt. Volt először is felügyeleti vizsgálat, a felügyeleti vizsgálat után jött egy második vizsgálat, azután jött egy vádaláhelyezési eljárás, azután jött egy főtárgyalás, majd jött az egyfokú per orvosi at. A főtárgyalás maga is legnagyobbrészt az iratok felolvasásából állott, vagyis egészen a régi perrendtartás;, a sárga könyv rendszere szerint történt a bírói bírósági vizsgálat lefolytatása. Vannak még közöttünk sokan, akik emlékeznek a sárga könyvre 1 Azt hiszem, nem sokan, mert én is csak hírből isimerem. Engedelmet kérek, amikor nekünk egy elsőrangú, modern bűnvádi perrendtartásunk van, hogy miért ne vigyük át ennek a modern bűnvádi perrendtartásnak modern elveit éppen a bírákkal szemben lefolytatott fegyelmi eljárásra is, ennek igazán semmiféle okát nem látom. Ellenkezőleg, minden ok azt mondja, hogy már régen kellett volna jönni ezzel a javaslattal a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése után. Ez az az ok, ez az az igazságszolgáltatási, jogpolitikai ok, amely miatt a kormány ezzel a javaslattal idejött a t. Ház elé és amely miatt, mint jogász teljes lélekkel e javaslat mellé állok. De mellé állok azért is, mert azok az aggodalmak, amelyeket ellenzéki oldalról a javaslattal szemben felhoznak, nem helytállóak. Én ugyanis azt látom, hogy a fegyelmi eljárás alapelveit, szabályait, biztosítókait ez a törvényjavaslat minden tekintetben honorálja. A fegyelmi eljárásnál meg kell mondani azt, hogy mi a fegyelmi vétség. Hogy a fegyelmi vétség micsoda, ezt a törvényjavaslat 5. §-a egészen kifogástalanul megmondja. Fábián Béla t. képviselőtársamnak itt aggálya van az 5. § második pontja ellen, amikor kifogásolja azt, hogy fegyelmi vétséget követ el a törvényjavaslatnak

1 e rendelkezése szerint az a bíró vagy bírósági tisztviselő, »aki életmódjával vagy magaviseletével állásának tekintélyét akár szándékosan, akár gondatlanságból súlyosan sérti, vagy veszélyezteti«. Amennyiben ezek a feltételek fennforognak, minden kétséget kizárólag a f egyei mi vétség megállapítandó. Csak arról lehet szó, hogy vájjon konkrét esetben ezek a minősítő körülmények megállapíthatók-e. Nem a törvényjavaslat rendelkezése ellen lehet tehát kifogást keresni, ha valaki kifogást akar keresni, mert a rendelkezés jó, precíz, csak ott lehetne aggályt felhozni, hogy vájjon konkrét esetben hogyan fogják ezt alkalmazni. Ez megint a fegyelmi eljárás kérdése és amint később lesz módom kifejteni, a fegyelmi eljárásban teljesen megnyugtató szabályozást látok, ennélfogva ez az aggodalom fel nem merülhet. A második kellék a jó fegyelmi eljárásnál meghatározni azt, hogy kik tartoznak fegyelmi eljárás alá. Itt már semmiféle kifogás a® el^ lenzék részéről nincsen, mert a 2., 3. és 4. §-okat senki sem kifogásolta. A fegyelmi büintetések ellen volt észrevétel, nevezetesen az, hogy a fegyelmi büntetéseknél a feddés mellett nincs ott a rosszalás is. A feddés körülbelül rosszal ás és a rosszalás körülbelül feddés, semmi értelme sem lett volna annak, hogy ugyanazt a fogalmat két különböző büntetési nemül használjuk fel. Ellenben igenis, egy aggodalmat észrevettem, amelyet t. képviselőtársam itt nem hangsúlyozott ki eléggé és ez az, hogy bizonyos esetekben a feddés súlyos büntetés lehet azért, mert hozizá jönnek a mellékkövetkezmények. Ezzel szemben megnyugtatom at. ellenzéket, hogy nem minden esetben szükséges a fegyelmi eljárás során még a feddést sem kimondani, mégis lehetséges a bírót fegyelmileg sújtani, nevezetesen a 15. § megengedi, hogy ha az igazságszolgáltatás érdekének sérelme merül fel a fegyelmi eljárás^ során, akkor fegyelmi vétség megállapítása nél| kül, de mégis fegyelmileg az illető bíró áthe; lyeztessék. Igazán ennél enyhébb eljárást kö• vetni nem lehet. Ezt kívánt am ennél a pontS nál megjegyezni. Ami a fegyelmi eljárást illeti, errevonatkozóan én egésizen meg vagyok nyugtatva, hogy a fegyelmi eljárás az illető bíró érdekeit,