Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

268 Az országgyűlés képviselőházának U. a fegyelmi eljárást egészen addig, amig végül e fegyelmi tanács Ítéletet, természetesen felmentő ítéletet nem hoz. T. Ház! Helytelennek találom azt is, hogy amikor az egész javaslaton a kétfokú elbírálás elve vonul végig, mégis a bírói fegyelmi eljárás megindításának elutasításánál, ha nem a királyi ügyész, hanem magánfél képviseli a vádat, az elsőfokú elutasítás megfellebbezhetet'len. Ezt helytelennek tartom, mégpedig éppen a 'bírói kar magas tekintélye érdekében. Nem közönbös ugyanis, hogy az ügyfél, aki helytelenül, alaptalanul támadja meg vagy gyanúsítja meg a bírót, necsak egy bírói fóromtól, hanem kétjbírói fórumtól is hallja tévedésének igazolását. T. Ház! A javaslat 41. §-a, amely a fegyelmi eljárás alá vont bíráknak és ügyészeknek védelméről beszél, csak^ akkor engedi meg az iratok betekintését és védő vallását, ha- az ügyész a vádindítványt már előterjesztette. Ez felette sérelmes, és pedig azért, mert az egész fegyelmi eljárás lényege tulajdonképpen a ^vizsgálati periódusban folyik. Nem találom indokát hogv az a bíró az az ügyész, akit feljesen alaptalanul hurcolnak meg és azt sem tudja, hogy miféle bizonyítékokat hordottak összie^ ellene, egészen addig, amíg a vizsgálati eljárás befejezve nincs, nem tekinthet az iratokba és védő igénybevételét is nélkülözni kénytelen, úgyhogy a bizonyítás kiegészítése tekintetében indítványt sem tehet. Helytelen a törvényjavaslat 7. fejezetében foglalt az a rendelkezés is. amely a felfüggesztett állapotban eltöltött időt, h cl clZ eljárás elítéléssel végződött, úgy tekinti, mint amely az előlépési időbe nem számíthat. Itt ugyanis kétszeres büntetés sújtja a fegyelmi eljárás alá vont^ bírót, vagy ügyészt, mert ugyanennek a törvényjavaslatnak 8. §-a már intézkedik az előlépéstŐl való elzárás tekintetében. Ezzel a részletekre vonatkozó kifogásokat elmondottam. Mindezek a hiányosságok azonban, amelyekre rámutatni bátor voltam, teljes jelentéktelenséggé törpülnek, ha a javaslatnak második fejezetéhez érünk, amelyben az áthelyezés és a nyugdíjazás körülményei vannak szabályozva. Ezen a kérdésen az előadó úr meglehetősen gyorsan méltóztatott átsiklani, de a törvényjavaslat szövege is alig fél oldalon keresztül foglalkozik Vele, pedig tulajdonképpen ennek az egész javaslatnak ez a három szakasz a veszedelme, ez az a három pont, amelynél a bírói függetlenséget legnagyobb módon és fokban veszélyeztetve látjuk. Itt kénytelenek vagyunk megszólaltatni a vészszirénát, hogy mindenki álljon csatasorba, aki a bírói függetlenség alkotmánybiztosító erejében még hisz. Ezt a függetlenséget végzetes veszély fenyegeti. Ezt nemcsak az ép gyenge szavam mondja innen az ellenzék padsoraiból, hanem az ország előkelő bírái, a bírói, ügyészi testület kiválóságai, előkelő jogászok, akik csaknem egyöntetűen ugyanezt hangoztatják. (Mózes Sándor: Ügy van!) Pedig a bírák függetlensége az ország nyugalmát és vele együtt a teljes jogbiztonságot jelenti. (Mózes Sándor: Az utolsó alkotmánybiztosíték!) Erre a függetlenségre nem is a bírónak van tulajdonképpen szüksége, hanem a magyar népnek. Különösen szüksége van most, a mai fejetetejére állított belpolitikai viszonyok között, amikor a végrehajtó hatalom oldaláról érthetetlen, szinte talányszefű megnyilatkozások történnek, amikor a politika valósággal megszállja a közigazgatást, amikor a hatósági I ülése 1935 október 15-én, kedden. részrehajlás az állampolgári pluszteljesítmény értékelésévé lép elő, amikor a nemzet egységét nemzetiség, faj és felekezet szerint osztályozzák, (Mozgás a jobboldalon.) amikor konstruktív magyarnak csupán a kormányon levő párt leigazolt tagjai tekinthetők, amikor általában minden hatalommegnyilvánulás egy párturalom mindenhatóságának biztosítását szolgálja {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és amikor a nemzetirányítás jelszava alatt új életformák felvételéje, a tradíciókkal való szakításra készítik elő akarata és tiltakozása ellenére a nemzetet. (Ügy van! ügy van! a baloldalon. — Béldi Béla: A liberalizmus nem volt idegen? — Malasits Géza: Hagyja azt a liberalizmust!) Ilyen körülmények között, ebben a mesterségesen felkorbácsolt viharban, amikor senki sem tudja, hogy mikor kerül a hatalommal éles összeütközésbe, csak egyetlenegy szilárd támpont van, csak egyetlenegy hely, ahol megvethetik az emberek nyugodtan és biztosan a lábukat: a független magyar bíróság. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt nem befolyásolja semmiféle külső beavatkozás, ezt csak egyetlenegy dolog irányítja: az igazság fanatikus szeretete és csak egyetlenegy dolog lelkesíti: a jogeszme iránti hűség, csak egyetlenegy dolog nyugtatja meg: a saját tiszta lelkiismerete. (Mózes Sándor: Azért akarják a függetlenséget megszüntetni az áthelyezéssel!) A bírói függetlenséget éppen a nemzet érdekében a legmesszebbmenőleg ki kell építeni, nem^ megingatni, nem megrongálni, hanem felépíteni. A bírói függetlenséget ki kellene egészíteni még az ügyészek függetlenségével is, mert abban is veszélyt látunk, hogy a királyi ügyészség, a vádhatóság egyszerű kormány dirigálásra kénytelen végezni munkáját. (Mózes Sándor: Ügy van! Ügy van!)^ A bírói függetlenségre különösen nagy súlyt helyezünk ma, amikor azt látjuk, hogy ennek az egyébként önálló államhatalomnak munkájába a másik államhatalom, a végrehajtó hatalom, — mely már törvényhozást is majorizálja — állandóan beleavatkozik, amikor azt látjuk, (Lázár Andor igazságügy miniszter: Hol avatkozik bele! Elég vakmerő állítás! — Zaj.) ... hogy az ország egyes részeiben folyó egyes büntető pereknek büntető aktáit felkérik az igazságügyminisztériumba, (Ügy van! a baloldalon.) amikor abban az ügyben a kir. törvényszék már határnapot is tűzött ki, amikor tehát már régen ti'u voltak a nyomozati szakon... (Rakovszky Tibor: Ez a vakmerőség, miniszter úr! — Zaj.) Amikor az akták a királyi ügyészségnél vannak, e felett természetesen a legfőbb felügyeleti hatóság intézkedési jogkörrel bír, most azonban már a királyi törvényszék kezéből veszik ki az ott folyamatban lévő ügyet. Az felkerül a minisztériumba és időtlen időkig ott fekszenek. Büntetőügyeket, amelyek egy egész vidéknek a nyugalmát felzavarták, befejezni nem lehet. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Miféle ügyek?) A nagybaraeskai választással kapcsolatosan indított sorozatom büntetőügyek. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Tessék lemenni és meg fogja találni a kép viselő úr a törvényszéken. — Egy hang a baloldalon: De akkor nem voltak ott, amikor a tárgyalás volt!) Most már lehet, hogy ott vannak. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Kötelességem megnézni és visszaküldeni! — Kelemen Kornél: Joga van a miniszternek! — Friedrich István: Nem tudja, mi volt; ne védje a minisztert! Nem- tudja mi volt! — Egy