Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-44

Az országgyűlés képviselőházának UU> hang a baloldalon: Ott voltunk a törvényszéki tárgyaláson és hiányoztak az iratok!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dulih képviselő urat pedig kérem, folytassa beszédét. Dulin Jenő: A bírói függetlenség megóvása különösen nagyon fontos akkor, amikor a bírói függetlenség jórészben csak papíron van meg. Mert amikor •& bíró előléptetése mégis csak a végrehajtó hatalom kezében van, amikor bizonyos várakozási időknek megrövidítése mégis csak a végrehajtó hatalomtól függ — természetesen nagyon jól tudom, hogy a kinevezés a kormányzó kezében van, azt is igen jól tudom azonban, hogy az államfő a végrehajtó hatalom előterjesztései és indítványai szerint jár el, — ilyen körülmények között valósággal heroikus küzdelmet kell folytatnia annak a bírónak, aki függetlenségét teljes mértékben meg akarja őrizni. Eddig a 'bírót csak az a veszedelem fenyegette, t. Ház, hogy amennyiben a kormányzat szemében rossz színben tűnik fel, legfeljebb kitette magát annak, hogy bizonyos előléptetésektől elzárták. A magyar bírák fanatikus igazságazeretete, puritánsága azonban mindig túl tudta tenni magát ezen és ha nem is ment előre, ha nem is lépett elő, szolgálta kitartással, buzgalommal, ideálját: a jogot. Ilyen körülmények között a bíró függetlensége azonban eléggé labilis alapokon nyugszik. Ha ehhez hozzájárul azután az is, hogy az a bíró egy nap arra ébred rá, hogy meglevő helyéről, bírói állásából — a nélkül, hogy valami fegyelmi bűncselekményt kötvetett volna el — egyszerűen az ország másik végére kerül, abban a pillanatban megszűnik a bíró biztonsága. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Hol van ez? Jó volna elolvasni a javaslatot, mielőtt ibeszél!) Ez benne van az 59. $-ban. (Krüger Aladár: Nem olvasta el!) Ez arról szól, hogy az igazságszolgáltatás érdiekében a bíró áthelyezhető. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ki helyezi át?) A bírói tanács helyezi át, a szakasz második részében azonban az van, hogy a főfelügyelet! hatóság, telhát a miniszter, az áthelyezésre irányuló eljárás folyamatbatételét maga is megindíthatja. A megindítás joga tehát a miniszter kezében van. (Lázár Andor igazságügyminíszter: Természetesen!) Sőt nemcsak, hogy megindíthatja, hanem előzőleg, felhívja a bírót, hogy nyilatkozzék, hajlandó-e önszántából, jósizántából az áthelyeztetni magát, (vitéz Scheftsik György; Az csak nem baj?!) Bocsánatot kérek, ez nem intézhető el tréfával. Méltóztassék megkérdezni akármelyik bírót, vájjon mit fog szólni ahhoz, ha egy szép napon megkapja a 'bizalmas miniszteri felszólítást, hogy jószántából és lelkesedéssel vonuljon el Kalocsáról Szolnokra, vagy fordítva. (Horváth Zoltán: Abádszalókna!) Abban a pillanatban, amint a bíróval ez megtörténhetik, a bíró elveszti maga alól azt a biztos talajt, amely a bírói függetlenség lényege. De ha más nem történik is, maga aiz az eljárás, hogy a miniszter felszólítja... (Felkiáltások a jobboldalon: Nem a miniszter szóÚtja fel!) A főfelügyeleti aatóság szólítja fel, ez alatt: pedig mindig a miniszter értendő. A bíró idegrendszere már zaklatottá válik, az a bíró már nem tud többé kellő lelki nyugalommal 'hivatásának élni. (Krüger Aladár: Nem olvasta el az 59. §-t, amely erre vonatkozik!) Az 59. § az áthelyezésről szól és azt mondja, hogy a bíró az igazságszolgáltatás ülése 1935 október 15-én, kedden. 269 érdekében áthelyezhető. Ez benne van ebben a törvényjavaslatban. (Lázár Andor igazságügy miniszter: De olvassa el azt, ami előtte van és azt, ami utána van!) A főfelügyeleti hatóság rendeli el az áthelyezési ' eljárás folyamatba tételét. (Lázár Andor igazságügyminiszter: De kérem, olvassa el a képviselő úr az előző részeket is! — Zaj.) Mielőtt ehhez a tárgyhoz felszólaltam volna, legalább ötvenötször elolvastam. Ennek a szakasznak a világon semmi más értelme nincs, mint az, hogy az igazságszolgáltatás érdekében a bíró áthelyezhető. Ezt fejtegette az imént az előadó úr is. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Sajnálom, hogy a képviselő úr olyan sokszor elolvasta és mégsem érti ezt a törvényszakaszt!). Sajnálom, hogy a miniszter úr nem kísérte figyelemmel az előadó úr megjegyzéseit. Az előadó úr azt mondotta, hogy a bíráskodásnak jónak kell lenni. Ez az egyik főszempont, amely ugyancsak garancia a bírói függetlenség mellett. A jó bíráskodásnak a lényege az, hogy az igazságszolgáltatás érdekei szem előtt tartassanak. Az igazságszolgáltatás érdeke e törvényjavaslat szerint ürügyül szolgál arra^ hogy a bírót bármely pillanatban áthelyezhessék. A legnagyobb veszedelem az, hogy nincs precizirozva, mit értsünk az igazságszolgáltatás érdeke alatt. Ez tág fogalom és önkényesen magyarázható. Hogy egy gyakorlati példát hozzak fel: az igazságszolgáltatás érdeke volna például, hogy valamelyik bíróságon létszám felett vagy alatt legyen egy bíró. A bírói . létszámot bíróságonként a kormányzat állapítja meg. Ha tehát nem tetszik a kormányzatnak valamelyik bíró, nem kell mást tennie, mint úgy állapítani meg a bírói létszámot, hogy az illető bíró létszámfeletti legyen. Ez esetben az igazságszolgáltatás érdeke abban fog mutatkozni, hogy azt a bírót, aki a kormányzatnak nem tetszik, akinek ítéletei nem kvadrálnak bizonyos elképzelésekkel, rögtön áthelyezik. Mindezt természetesen nem vonatkoztatom az igazságügyminiszter úr személyére. A kormányzatok végre is csak bizonyos ideig ülnek helyükön, A kormányok jönnek, a kormányok mennek. (Zaj a baloldalon.) Az »igazságszolgáltatás érdekében« kifejezés egyébként is gyanús. Nagyon jól ismerjük ezt a terminus technikust. Más szolgálati ágakban szolgáló tisztviselőket, akik bizonyos politikai helytelenségeket követtek el, rendszerint a közszolgálat érdekében szokták áthelyezni. Hogy ez a közszolgálati érdek mit jelent? Egészen nyilvánvaló. Jelenti mindenkor a mindenkori kormányzatnak politikai állásfoglalását. (Horváth Zoltán: A főispán jelentést tesz a bíróról! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Azt hiszem, bíróról sohasem tesz a főispán jelentést. Nálam még nem fordult elő!) Igaz, hogy ez a javaslat formailag szerepet juttat a bíróságnak is, azonban ez a szerepjuttatás tényleg csak formai. Miután a fegyelmi bíróság tagjai a régi renddel ellentétesen nem esetenként és^ évenként sorsoltatnak ki, hanem állandóan állíttatnak Össze, tehát bizonyos állandó fegyelmi bírói szenátusokká alakulnak, ezek a bírói szenátusok kétségtelenül függő helyzetbe kerülnek a főfelügyeleti hatósággal szemben, mert^ a főfelügyeleti hatóságnak megvan a módja és eszköze, a fegyelmi bíróságot megfelelő álláspontra és megfelelő magatartásra hangolni. T Ház! A bírói függetlenség princípiuma nem jelenti természetesen azt, hogy a vétkes