Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-41

250 Az országgyűlés képviselőházának mielőtt a döntést meg méltóztatnak hozni. Itt azonban a tárgyilagos megítélés ked­véért kétségtelenül határvonalat kell vonnunk, (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! half elöl.) határ­vonalat kell vonnunk először Andaházi-Kasnya Béla magatartása, másodszor pedig a bekövet­kezett szörnyű katasztrófa, szörnyű tragédia között. Ha ugyanis megállapítható a kétség­telen okozati összefüggés a kettő között, abban az esetben súlyos üggyel állunk szemben. Ezt senki sem tagadhatja. Viszont azonban, ha megállapíthatjuk —- esetleg már itt a Képvi­selőházban — azt, hogy Andaházi-Kasnya Béla magatartása és a később bekövetkezett szörnyű szerencsétlenség között az okozati ösz­szefüggés nincsen meg, hanem az a szörnyű szerencsétlenség más indító rugók következté­ben pattant ki, abban az esetben Andaházi­Kasnya Béla magatartása és eljárása annyira súlytalanná zsugorodik, hogy szerény véle­ményem szerint ebben az esetben valamely bűn­vádi eljárás lefolytatása annak a törvényhozó­nak kétségtelen zaklatását jelentené. Először is tehát — ez felel meg a sorrend­nek is — foglalkoznunk kell ama bizonyos endrődi népgyűlés feloszlatásának körülmé­nyeivel. Mindannyian tudjuk, hogy a választási el­járások során bizonyos kölcsönös megértés szükséges egyfelől a képviselőjelölt, másfelől pedig a hatóságok között. A képviselőjelöltek minden vonatkozásban igyekeznek a hatóságok kedvét, a hatóságok kívánságát teljesíteni, (Egy hang jobbfelől: Ez tévedés!) viszont azon­ban a közigazgatási hatóságtól is elvárható az, hogy amennyiben a törvény megengedi, bizo­nyos méltányossági szempontokat ő is figye­lembe vegyen, mert éppen a választás az, ahol tudvalevőleg a tömegszenvedélyek felszítód­uak, (Krúdy Ferenc: Felkeltődnek!) ahol nem mindig az egyes emberek elhatározása és józan mérlegelése adja az irányadó fonalat, hanem sokszor a tömegpszichózis is munkába kezd. Nagyon jól tudjuk, hogy a tömegeknek külön lélektana van, nagyon jól tudjuk, hogy amit az egyes ember semmi körülmények közt el nem követ, azt sok hasonló érzésből összeállott tö­meg esetleg elköveti. A közigazgatási hatósá­goknak tehát a legnagyobb tapintattal és mél­tányossággal kell kezelniök azokat az ügyeket, azokat a szabályokat, amelyek ilyen gyűlések­kel kapcsolatosak. Az endrődi főszolgabíró úr igen jól tudta, hogy Andaházy-Kasnya Béla a szomszéd köz­ségben gyűlést tart. Tudta pedig azért, mert elő­zőleg ő maga is résztvett Andaházi-Kasnya Béla gyűlésén és a gyűlést, mielőtt befejeződött volna, otthagyta és Endrőd községbe távozott. A főszolgabíró úr igen jól tudta, hogy Anda­házi-Kasnya pár percen belül meg fog érkezni Endrőd községbe. Ennek ellenére, amikor meg­hallotta, hogy Andaházi-Kasnya Béla Endrőd község felé autójával már elindult, akkor az endrődi gyűlést, amely négyezer emberből ál­lott, feloszlatta. T. Ház! Azt hiszem, pártkülönbség nélkül megállapíthatjuk, ennyi objektivitásnak mind­nyájunkban kell lenni, hogy amikor 10—12 perc késésről van szó, amikor a főszolgabíró úr már tudja, hogy az illető jelölt elindult a gyűlés színhelye felé, tehát három-négy percen belül ott lesz és azt a tömeget feloszlatja, akkor ezt kétségtelenül bizonyos rosszhiszeműséggel teszi. Kétségtelen, hogy annak a főbírónak számolnia kell azzal a felzúduló elégedetlenséggel, amely azt a tömeget hatalmába fogja venni, (Egy 41. ülése 1935 június 28-án, pénteken. hang jobbfelől: A jelöltnek is!) annál is inkább, — és ezt azt hiszem, szintén méltóztatnak, (méltá­nyolni — mert ez a hatalmas tömeg, ez a négy­ezer ember három nappal megelőzőleg szintén gyűlésen volt, amikor a kormánypárti jelölt úr késlekedett, még pedig, amint megállapították, kerek háromnegyed órát, 45 percet késett. (Egy hang a baloldalon: Annak szabad!) A főszolga­bíró 45 percig türelemmel várakozott (Mózes Sándor: És akkor nem oszlatta fel a tömeget! — Zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak elkép­zelni, hogy mi lesz azoknak az embereknek ér­zése és gondolata a hatóságról akkor, amikor azt látják, hogy az egyik oldalon 45 percet szí­vesen várnak, ugyanakkor pedig a másik olda­lon tíz percet sem várnak. Akárhogyan forgat­juk, akárhogyan hánytorgatjuk, ez kétségtele­nül helytelen dolog. ( Ellenmondások a jobb­oldalon.) Kétségtelen, hogy senki a világon, aki az ő közigazgatási hatalmát komolyan és lelki­ismeretesen akarja gyakorolni, így eljárni nem fog. Megállapítom tehát, hogy annak a tömeg­nek igenis megvolt a természetes oka a felhábo­rodásra, (vitéz Scheftsik György: Persze, hogy megvolt!) — Felkiáltások a baloldalon: Scheftsik vissza a helyére!) mert hiszen három nappal azelőtt a főszolgabíró türelmesen vára­kozott. Amikor a főbíró kiadta az utasítást, hogy a gyűlés nem tartható meg, a tömeg lassan­ként a gyülekezés színhelyéről kezdett szét­szivárogni. Természetes, mindannyian tisztá­ban vagyunk azzal, hogy mit jelent négyezer ember egy tömegben, amikor haragszik. {Egy hang jobbfelől: Nem kell megharagítani!) Egy pillanat alatt a gyűlés színhelyéről ez a tö­meg nem tűnik el, lassan tántorogva talán továbbmegy egy-két lépést, de megint megáll, hánytorgatja a dolgot, szóval annak a tömeg­nek szétoszlatásához, szétszéledéséhez bizonyos idő kell. (Mózes Sándor: Es belátás! — Megay­Meissner Károly: Mózes Sándor hallgasson! Vonja le konzekvenciáját a közigazgatási bí­róság határozatának! — Kölcsey István: TJgy látszik, még nincs értesülve!) Közben megér­kezett Andaházi-Kasnya Béla, aki természe­tesen ezzel a helyzettel állván szemben, azon­nal közvetlenül — igen helyesen — a belügy­miniszter úrhoz fordult egy telefonmegkere­séssel. Tisztában volt azzal, hogy a belügymi­niszter úr ezt a hatósági trükköt ki fogja kor­rigálni, mint ahogyan ki is korrigálta. A bel­ügyminiszter úr azonnal megadta telefonon a gyűlés megtartására az engedélyt. Andaházi­Kasnya Béla, annyit mondott az embereknek, miközben telefonálni ment, hogy: »Légyenek nyugodtan, meg vagyok róla győződve, hogy a belügyminiszter úr a gyűlést engedélyezni fogja«. Azt hiszem, hogy ezer képviselőjelölt közül 995 hasonló esetben valami ilyesfélét mondana. Mert ha meg vagyok győződve, hogy a belügyminiszter a törvényeket szigo­rúan, lelkiismeretesen megtartja és alkalmazza és amikor módom van arra, hogy a belügy­miniszterhez forduljak és pár percen belül megkapom a belügyminiszter válaszát is, ak­kor 3—4 ezer rámvárakozó embernek nem mondhatok mást, minthogy legyenek nyuga­lommal, a rendet ne zavarják, 4—5 perc múlva a iminiszter úr engedélye itt lesz. . Ez volt Andaházi-Kasnya Béla szerepe. Ha ezt így nézzük, kétségtelen, hogy eddig a vo­naliig semmiféle kivetnivalót ennek a fcépyi­-selőjelöltnek szereplésében nem találtam. Két­ségtelen, hogy eddig a vonalig, — ha. más

Next

/
Thumbnails
Contents