Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés képviselőházának UO. lehet szabályozni a kérdést, meg lehet állapítani azokat a határokat, azokat a korlátokat, amelyeken belül ez a kiképzés végrehajtandó. Hiszen ez a szakasz is magán viseli e törvényjavaslat összecsapott mivoltának jellegét, azt, hogy ripsz-ropsz, gyorsan megcsinálták, anélkül, hogy kellő időt és figyelmet szenteltek volna a javaslat előkészítésére. Ez a hiány azonban könnyen pótolható és a magam részéről szeretném, ha a miniszter úr valami újabb pótlással jönne ehhez a szakaszhoz, — amire megvan a lehetőség — amely pótlás- szabályozná, nem azt, hogy ki mikor hívható be, hanem, hogy mikor nem hívható he« Itt nem osztozom mindazokban az^ aggodalmaikban, amelyeket a választásokra és a politikai hatalommal való visszaélésre nézve mondottak képviselőtársaim. Nem tételezem fel a miniszterelnök, úrról, hogy az ő szeme előtt az a cél lebegett volna, hogy ilyen légvédelmi gyakorlatok ürügye alatt esetleg politikai jogaik gyakorlásában megakadályozza, vagy hátráltassa ellenzéki honfitársainkat, de amint itt egyes képviselőtársaim igen helyesen megjegyezték, sajnos, ismerjük egyes közigazgatási hatóságaink gyakorlatát ilyen esetekben, úgy, hogy sikanérozásra, azt hiszem, ez a szakasz bizony okot fog szolgáltatni. Mondom, eiyiek ellenére elfgadnám, ha csak ez volna. Nem értek egyet Dulin képviselőtársamnak azzal a megállapításával, hogy a nőktől pedig hősiességet, vagy bátorságot nem várhatunk. Igenis el tudok képzelni olyan helyzetet, ahol a nőnék talán nagyobb hősiességre, nagyobb bátorságra van szüksége, mint férfinak. Utóvégre — ne tessék haragudni, ha ezt a triviális hasonlatot hozom ide — minden normális és egészséges nő keresztülesik az élet természetes folyása folyamán olyan kílnokon, amelyeken férfi sohasem esik keresztül. A nő bátorságát, hősiességét tehát kétségbe vonni nem lehet és igenis el tudom képzelni, hogy a nő nemcsak mint erényt gyakorolhatja a bátorságot, hanem el lehet ezt tőle kötelességként várni. T. Képviselőház! Ennél a pontnál azonban még egy ok van, amely aggod alom aim ellenére árira késztet, hogy ezt ne diffikultáljam, mégpedig az, hogy, amint említettem, a mi legfőbb bajaink oka éppen a honvédelem terén való kiszolgáltatottságunknál az, hogy a trianoni békeszerződés által előírt leszerelést ani egyoldalúan végrehajtottuk, mert kényszerítettek rá, mert nem is tehettünk máskép, mert szavunkat álltuk és aláírásunkat honoráltuk, a szembenálló felék viszont nem teljesítették azt a morális kötelezettségüket, amelyet ők is vállaltak. Hiszen a békeszerződésben elő van írva, hogy a legyőzött hatalmak leszerelése az általános leszerelés előkészítő, vagy első lépéseTudjuk, hogy mi behoztuk az általános hadkötelezettség helyett a zsoldos hadsereget anélkül, hogy a túlsó oldalon ezt megtették volna, őszintén bevallom, hogy minden olyan intézkedést, amely akár gyakorlatra való behívás, akár a leventeintézmény, akár más hasonló intézkedések útján rést tör nálunk a hadkötelezettség-hiányon, Örömmel üdvözlök és elfogadok. Súlyos aggályaim vannak azonban már a törvényjavaslat 2. §-ánái, ahol a Dulin t. képviselőtársam által előadottakkal teljesen azonosítom magamat. Ezeknél a behívásoknál, a gyakorlatok elrendelésénél t. i. természetszerűleg nem fogja minden faluban a miniszter személyesen gyakorolni ezt a javaslatban llése 1935 június 27-én, csütörtökön. 231 előírt jogát. Hogy itt az alantas hatóságok milyen sikanirozásokra, milyen visszaélésekre kapnak alkalmat és eszközt arravonatkozó an sajnos — szeretném, ha ez nem volna igaz — a választások idején és egyéb alkalmakkor is tapasztalt tényék alapján kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezek az aggodalmak nagyon fundáltak: ós, sajnos, a magyar közigazgatás alsóbb tisztviselői karának egy része nem áll a pártatlanságnak azon a magaslatán, amelyen állnia kelllene. Ezért ennél a szakasznál feltétlenül szükségesnek tartanám legalább is annak szabályozását, hogy ki mikor nemi hívható be gyakorlatra. A legaggályosabb azonban a javaslat 3. §-a. Ezt itt jogászi szempontból azok a t. képviselőtársaim, akik felszólaltak, mind ékes szavakkal és nagy tudással részletezték. Főképpen az a közigazgatási bíróságnak csúfolt fórum kifogásolható, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amelyet itt a törvény statuál, amely azonban nem közigazgatási bíróság, de még csak nem is bíróság, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert én a magam naiv jogászi eszével nem tudom bíróságnak tekinteni azt a testületet, amelyben a bírák kisebbségben vannak. (Ügy van! balfelöl.) Nagyon jól tudom, hogy ez már hosszadalmas megbeszélések eredményeképpen született meg. Hiszen láttuk valamennyien az eredeti javaslatban (Zaj.) •-. Kérem, t. képviselőtársam, nekem is vannak hangszálaim, tessék arra is gondolni. Nagyon jól tudom, — és t. képviselőtársaim is tudják — hogy az eredeti javaslatban a miniszternek és a kormánynak itt teljesen diszkrecionális^ joga volt és nem veit felebbezési fórum statuálva- Ezt már különböző magánmegbeszélések eredménye, amelyeknél a miniszter úr tudtommal megígérte, hogy egy bíróságot fog felállítani erre a célra- Ez a bíróság azonban nagy csalódást idézett elő éppen azokban, akik a miniszterelnök úrnak ebben a válaszában ideiglenesen megnyugodtak, mert hiszen nem bíróság az a bíróság, amely nem független. Már pedig az a bíróság, amelyben az elnökön kívül egy bíró és három miniszteriális tisztviselő ül, nem független, azt nem tudom bíróságnak tekinteni. Olyan megoldást szeretnék itt látni, amely valóban bírói fórumot létesít, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amely fórum természetesen kiegészíti magát a szakszerűség szempontjából az illetékes minisztériumok^ delegáltjaival, akiknek azonban nem szeretném, ha szavazati joguk volna a bíróságban, akik csak szakértőkként volnának meghallgathatók. Akkor lehetne tőlem, nem három, de akár harminc tag is, mert minél több szakértőt meghallgatnak, annál jobb. Ilyen kényes kérdésben, pláne a bíráskodásban fontos, hogy minden oldalról megvilágítsák az, ügyeket. Köteleztessék az a bíróság, hogy minimumként ebből a három minisztériumból egy-egy szakértőt hallgasson meg, ha azonban szükségét látja, akkor meghallgathat többet is. De a szavazóbíró, aki jogi kérdésekben dönt, aki az ártatlanság, vagy 'bűnösség kérdésében dönt, szerintem csak hívatásos bíró lehet, akinek egyrészt meg van erre az előképzettsége, a múltja és megvan a személy szerinti függetlensége- (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes. így örömmel elfogadjuk ezt a javaslatot. Tessék ezt a kis koncessziót megtenni!) En nemcsak ezen a téren, hanem a mindennapi életben is úgy a magánjog, mint a büntetőjog terén scha ítélkezési jogot másnak, mint hivatásos bírónak nem adnék34*