Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

232 Az országgyűlés képviselőházának AO, Itt, ennél a pontnál azt mondotta Dulin Jenő képviselőtársunk, hogy még jobb volt az az eredeti terv, amelyben nem volt ilyen fellebbezési fórum, mert akkor az ódium, a felelősség, egyedül a miniszteré, így pedig a felelősség áthárul egy bíróságra, amely tulajdonképpen nem is bíróság. De tovább megyek. Ennek az ilyenformán felállított bíróságnak ítéletei a bíróság öszszetételénél fogva nem lehetnek megnyugtatók senkire nézve sem. En az ilyen bíróságnál más veszélyt is látok, azt, hogy destruálja a bíróság tekintélyét. Destruálja éppen annak az előkelő, minden magyar polgár által joggal és méltán igen tisztelt testületnek, a közigazgatási bíróságnak a tekintélyét^ amelynek pártatlanságában, igazságszeretetében, törvénytiszteletében és törvénytudásában eddig senki sem kételkedett. Mert bár mindenki tudja is, hogy nem közigazgatási bíróság ez az ad hoc bíróság, amelyet itt teremtenek, a neve mégis úgy van beállítva, mintha az volna, annak esetleg hibás, esetleg méltánytalan, esetleg nem független, hanem parancsra hozott ítéletei miatt ezeknek az ítéleteknek az ódiuma rá fog szállani a közigazgatási bíróságra és le fog járatni megint egyet abból a kevés tekintélyből, amelyet senki ebben az országban nem akar a közigazgatási bíróságtól elvitatni. Bocsánatot kérek, a légvédelmi javaslatnál mindig abból indulok ki, hogy a légvédelmi törvény hatályossága, a hozandó ítéletekben való megnyugvás attól függ, hogy mindenki tartsa kötelességének, de egyszersmind helyesnek és igazságosnak is, amire kötelezhetjük. Éppen ennek a célnak az érdekében tartom szükségesnek, hogy a jogorvoslat útját is úgy állapítsuk meg, hogy ne higyje senki azt, hogy őt sérelem érheti. (Helyeslés a baloldalon.) Mert így elhiszem, hogy száz közül 99 esetben ez az egész apparátus igazságosan fog működni és talán csak a századik esetben lesz visszaélés, de 99 ember közül legalább 50 azt fogja képzelni, hogy sérelem esik rajta, mert nem tud rendes bírói úton jogorvoslatot találni; nem beszélve arról, hogy itt azután az egész komplexusban, amelyet érinteni nem akarok, igen tág tere nyílik a rosszindulatú támadásoknak és valóban a tekintélyek destruálásának is. A miniszterelnök úr, aki ezt a javaslatot beterjesztette, tegnap Kassay Károly igen t. barátomnak egy megjegyzésére, amikor tudniillik Rassay Károly azt mondta, hogy legjobb volna ezek alapján, ha a miniszterelnök úrnak egyszerűen általános felhatalmazást adnánk minden honvédelmi kérdésben, a miniszterelnök úr helyeslőleg bólintott és azt mondta: Ügy van, ez volna az ideális megoldás. A miniszterelnök úr ezzel megint tanu^jelét adta diktatórikus törekvéseinek, amelyek ellen pedig mindig tiltakozik. A miniszterelnök úr előtt úgy látszik a legszimpatikusabb bizonyos alkotmányos, bizonyos parlamentáris külső formák mellett gyakorolt diktatúra. Ez a kérdés azonban az általános politikához tartozván, nem akarom ezt tovább érinteni. De igenis bocsásson meg a miniszterelnök úr, itt in concreto erről a kérdésről akarok beszélni és ennek a kérdésnek olyan részéről, amelyet az előttem szólott képviselőtársaim nem érintettek. Azok az összegek t, i., amelyeülése 1935 június 27-én, csütörtökön. ket a honvédelmi miniszter úr az érdekelt minisztériumokkal egyetértőleg ki fog vetni légvédelmi hozzájárulás címén az ország különböző polgáraira, cégeire, közületeire, városaira és köizségeire

; azok az összegek, amelyeknek nagyságát még megközelítőleg sem tudjuk, nem ismerjük s amelyekre vonatkozólag még hozzávetőleges számítást sem kaptunk sem az előadó úr beszédében sem pedig a törvényjavaslat indokolásában, azok az összegek, mondjuk, amelyek már minden felebbezés, leszállítás és szabályozás után be fognak folyni, kívül esnek a költségvetésszerűleg megajánlott tételeken. Ezek kívülesnek, tehát ezekre nézve a törvényjavaslatban nein fiátok semmiféle megnyugtatást, felvilágosítást, ezek kívül esnek a kormány számadási kötelezettségén is, legalább is a törvényjavaslat magyarázható úgy is, hogy erről a kormány nem köteles elszámolni. T. Ház! Emlékeztetek arra, hogy magam is, ellenzéki képviselőtársaim is többen a miniszterelnökség tárcájának költségvetésénél kifogásoltuk a sajtóalap lOS ci rendelkezési alap felemelését. En elhiszem Gömbös Gyula .miniszterelnök úrról, sőt nem is annyira Gömbös Gyula miniszterelnök úrról, mint Gömbös Gyula honvédelmi miniszter úrról, hogy ezeket az összegeket valóban oda fogja fordítani, ami; az igazi rendeltetésük, de lényegében mégis csak egy újabb rendelkezési alapot teremtünk ezzel, lényegében mégis csak nincs elszámolási kötelezettség. Ha a miniszterelnök úr el fog vele számolni, akkor az a miniszterelnök úr .személyes alkotmányos^ érzékének és korrektségének lesz a következménye, de jöhet más kormány, jöhet olyan miniszterelnök, aki örülni fog, hogy kap egy újabb rendelkezési alapot és aki hivatkozással arra, hogy a törvény ezt nem írja elő, nem fog elszámolni ezekkel az összegekkel. Hiánynak tartom tehát ebben a törvényjavaslatban azt, hogy az összeg hovafordításáról, vagy elszámolásáról nincs benne semmi intézkedés. Kérem a miniszterelnök urat, hogy ő maga — minthogy ez az egész javaslat szerintem olyan, hogy még módosító indítványokkal sem lehet elfogadhatóvá tenni — legalább ezeken a legfájóbb pontokon saját kezdeményezéséből javítson itt valamit, vagy tegyen bele valami megnyugtatót, mert utóvégre azt, hogy itt megint esetleg százmilliókra menő összegeket elszámolás nélkül lehessen követelni az amúgy is súlyosan megterhelt adófizető polgároktól, nem lehet ettől .az országtól követelni. A miniszterelnök úr, aki ezt a javaslatot a Ház elé hozta, az előadó úr útján és a javaslát indokolásában is azt mondja, amit mi az ellenzék részéről magunk is száz százalékig aláírunk, hogy itt szükség van a légvédelmi berendezkedések létesítésére, szükség van ennek a kérdésnek szabályozására, mert — nem ezekkel a szavakkal mondja ugyan — állandóan veszélyben a haza, a haza állandóan ki van téve támadásoknak. De t. miniszterelnök úr, ez a veszély, amint felszólalásom előbbi folyamán mondtam, már régen fennáll. Hogy egyszerre meglepetésszerűen körülhordozzák a véres kardot, hogy most azonnal, még a nyári szünet előtt meg kell szavazni ezt a javaslatot, annak nem tudom, mi az oka. Szerintem ebben a leszerelt, igazságtalanul és egyoldalúan minden defenzív fegyverétől is megfosztott Magyarországban állandóan ott kellene állania a véres kard-