Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

232 Az országgyűlés képviselőházának AO, Itt, ennél a pontnál azt mondotta Dulin Jenő képviselőtársunk, hogy még jobb volt az az eredeti terv, amelyben nem volt ilyen fellebbezési fórum, mert akkor az ódium, a felelősség, egyedül a miniszteré, így pedig a felelősség áthárul egy bíróságra, amely tulaj­donképpen nem is bíróság. De tovább megyek. Ennek az ilyenformán felállított bíróságnak ítéletei a bíróság ösz­szetételénél fogva nem lehetnek megnyugta­tók senkire nézve sem. En az ilyen bíróságnál más veszélyt is látok, azt, hogy destruálja a bíróság tekintélyét. Destruálja éppen annak az előkelő, minden magyar polgár által jog­gal és méltán igen tisztelt testületnek, a köz­igazgatási bíróságnak a tekintélyét^ amelynek pártatlanságában, igazságszeretetében, tör­vénytiszteletében és törvénytudásában eddig senki sem kételkedett. Mert bár mindenki tudja is, hogy nem közigazgatási bíróság ez az ad hoc bíróság, amelyet itt teremtenek, a neve mégis úgy van beállítva, mintha az volna, annak esetleg hibás, esetleg méltány­talan, esetleg nem független, hanem parancsra hozott ítéletei miatt ezeknek az ítéleteknek az ódiuma rá fog szállani a közigazgatási bíró­ságra és le fog járatni megint egyet abból a kevés tekintélyből, amelyet senki ebben az országban nem akar a közigazgatási bíróság­tól elvitatni. Bocsánatot kérek, a légvédelmi javaslat­nál mindig abból indulok ki, hogy a légvé­delmi törvény hatályossága, a hozandó ítéle­tekben való megnyugvás attól függ, hogy min­denki tartsa kötelességének, de egyszersmind helyesnek és igazságosnak is, amire kötelez­hetjük. Éppen ennek a célnak az érdekében tartom szükségesnek, hogy a jogorvoslat út­ját is úgy állapítsuk meg, hogy ne higyje senki azt, hogy őt sérelem érheti. (Helyeslés a baloldalon.) Mert így elhiszem, hogy száz közül 99 esetben ez az egész apparátus igazsá­gosan fog működni és talán csak a századik esetben lesz visszaélés, de 99 ember közül leg­alább 50 azt fogja képzelni, hogy sérelem esik rajta, mert nem tud rendes bírói úton jog­orvoslatot találni; nem beszélve arról, hogy itt azután az egész komplexusban, amelyet érinteni nem akarok, igen tág tere nyílik a rosszindulatú támadásoknak és valóban a tekintélyek destruálásának is. A miniszterelnök úr, aki ezt a javaslatot beterjesztette, tegnap Kassay Károly igen t. barátomnak egy megjegyzésére, amikor tud­niillik Rassay Károly azt mondta, hogy leg­jobb volna ezek alapján, ha a miniszterelnök úrnak egyszerűen általános felhatalmazást adnánk minden honvédelmi kérdésben, a miniszterelnök úr helyeslőleg bólintott és azt mondta: Ügy van, ez volna az ideális megol­dás. A miniszterelnök úr ezzel megint tanu^­jelét adta diktatórikus törekvéseinek, ame­lyek ellen pedig mindig tiltakozik. A minisz­terelnök úr előtt úgy látszik a legszimpatiku­sabb bizonyos alkotmányos, bizonyos parla­mentáris külső formák mellett gyakorolt dik­tatúra. Ez a kérdés azonban az általános poli­tikához tartozván, nem akarom ezt tovább érinteni. De igenis bocsásson meg a miniszterelnök úr, itt in concreto erről a kérdésről akarok be­szélni és ennek a kérdésnek olyan részéről, amelyet az előttem szólott képviselőtársaim nem érintettek. Azok az összegek t, i., amelye­ülése 1935 június 27-én, csütörtökön. ket a honvédelmi miniszter úr az érdekelt mi­nisztériumokkal egyetértőleg ki fog vetni lég­védelmi hozzájárulás címén az ország külön­böző polgáraira, cégeire, közületeire, városaira és köizségeire ; azok az összegek, amelyeknek nagyságát még megközelítőleg sem tudjuk, nem ismerjük s amelyekre vonatkozólag még hoz­závetőleges számítást sem kaptunk sem az elő­adó úr beszédében sem pedig a törvényjavaslat indokolásában, azok az összegek, mondjuk, amelyek már minden felebbezés, leszállítás és szabályozás után be fognak folyni, kívül es­nek a költségvetésszerűleg megajánlott tétele­ken. Ezek kívülesnek, tehát ezekre nézve a tör­vényjavaslatban nein fiátok semmiféle meg­nyugtatást, felvilágosítást, ezek kívül esnek a kormány számadási kötelezettségén is, legalább is a törvényjavaslat magyarázható úgy is, hogy erről a kormány nem köteles elszá­molni. T. Ház! Emlékeztetek arra, hogy magam is, ellenzéki képviselőtársaim is többen a mi­niszterelnökség tárcájának költségvetésénél ki­fogásoltuk a sajtóalap lOS ci rendelkezési alap felemelését. En elhiszem Gömbös Gyula .mi­niszterelnök úrról, sőt nem is annyira Gömbös Gyula miniszterelnök úrról, mint Gömbös Gyula honvédelmi miniszter úrról, hogy eze­ket az összegeket valóban oda fogja fordítani, ami; az igazi rendeltetésük, de lényegében mégis csak egy újabb rendelkezési alapot te­remtünk ezzel, lényegében mégis csak nincs elszámolási kötelezettség. Ha a miniszterelnök úr el fog vele számolni, akkor az a miniszter­elnök úr .személyes alkotmányos^ érzékének és korrektségének lesz a következménye, de jöhet más kormány, jöhet olyan miniszterelnök, aki örülni fog, hogy kap egy újabb rendelkezési alapot és aki hivatkozással arra, hogy a tör­vény ezt nem írja elő, nem fog elszámolni ezekkel az összegekkel. Hiánynak tartom tehát ebben a törvényja­vaslatban azt, hogy az összeg hovafordításáról, vagy elszámolásáról nincs benne semmi intéz­kedés. Kérem a miniszterelnök urat, hogy ő maga — minthogy ez az egész javaslat sze­rintem olyan, hogy még módosító indítványok­kal sem lehet elfogadhatóvá tenni — legalább ezeken a legfájóbb pontokon saját kezdeménye­zéséből javítson itt valamit, vagy tegyen bele valami megnyugtatót, mert utóvégre azt, hogy itt megint esetleg százmilliókra menő összege­ket elszámolás nélkül lehessen követelni az amúgy is súlyosan megterhelt adófizető polgá­roktól, nem lehet ettől .az országtól követelni. A miniszterelnök úr, aki ezt a javaslatot a Ház elé hozta, az előadó úr útján és a javaslát indokolásában is azt mondja, amit mi az ellen­zék részéről magunk is száz százalékig alá­írunk, hogy itt szükség van a légvédelmi beren­dezkedések létesítésére, szükség van ennek a kérdésnek szabályozására, mert — nem ezekkel a szavakkal mondja ugyan — állandóan ve­szélyben a haza, a haza állandóan ki van téve támadásoknak. De t. miniszterelnök úr, ez a veszély, amint felszólalásom előbbi folyamán mondtam, már régen fennáll. Hogy egyszerre meglepetésszerűen körülhordozzák a véres kar­dot, hogy most azonnal, még a nyári szünet előtt meg kell szavazni ezt a javaslatot, annak nem tudom, mi az oka. Szerintem ebben a lesze­relt, igazságtalanul és egyoldalúan minden de­fenzív fegyverétől is megfosztott Magyarország­ban állandóan ott kellene állania a véres kard-

Next

/
Thumbnails
Contents