Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

224 Az országgyűlés képviselőházának UO, vannak kellőképpen biztosítva, ha az Ő döntése szerint történik az eljárás, abban az esetben az a miniszteriális kiküldött semmi körülmények között sem tudja felülbírálni az ő miniszterének elhatározását és döntését, sőt egyszerűen nem is meri felülbírálni. Sokkal egyszerűbb volna tehát, ha itt ezt az egész jogorvoslati fórumot törölnék. Ebben az .esetben az egész felelősség a miniszter úrra háramolnék; ebben az esetben a miniszter úr vállalná a felelősséget cselekedeteinek helyességéért. Ha azonban fellebbezést vesznek igénybe, akkor a felelősséget átveszi ez a bizonyos bíróság, amely pedig lényegében három miniszteriális úrból áll; átveszi tehát a felelősséget egy úgynevezett bírói fórum. Én sokkal helyesebbnek találnám, hogy a miniszter úr felelőssége maradjon meg akkor, amikor a miniszter úr dönt. A döntő fórum tudniillik a miniszter, tehát a miniszter maradjon felelős. (Felkiáltások jobbfelől: A miniszter mindig felelős!) A magam részéről azt is hibának tartom, hogy az itt meghatározott kihágások a főszolgabírák, rendőrkapitányok és általában a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartoznak. Az kétségtelen, e felett vita nem lehet, azt hiszem, ezt maga a miniszter úr is méltóztatik elismerni, hogy ez a javaslat igen erőteljes belenyúlás az állampolgárok eddigi, mondjuk, korlátok közt mozgó személyes szabadságába. Kétségtelen tehát, hogy kell valamilyen garanciát keresni. Ezeket a garanciákat ebben a törvényjavaslatban nem kapjuk meg. Csak egyetlenegy garanciát kérnék, amely minden állampolgárt kivétel nélkül megnyugtatna, azt tudniillik, hogy ezekben a kihágási ügyekben — amely kihágások körében megemlítik azt, hogy aki nem tesz eleget ezeknek a légvédelmi behívásoknak, gyakorlatozásoknak stb. — ne a közigazgatási hatóság, hanem a független bíróság ítélkezzék. Ebben az esetben mindjárt megnyugszanak a lelkek is. Az államkincstárnak és az államnak érdekei semmivel sincsenek sértve; hiszen teljesen kizártnak tartom azt, hogy bárki a világon a bíróságok ellen kifogást emelhetne azon az alapon, hogy azok nem megbízhatóak, hogy azok nem fogják a magyar állam érdekét képviselni. Amióta ez a képviselőház fennáll, nem hiszem, hogy egyetlenegy esetben előfordult volna, hogy a magyar bíróságokra képviselő panaszkodott volna; az azonban nagyon gyakran előfordul, — minden idényben, sőt minden hónapban előfordul — hogy a közigazgatási hatóságok ellen panaszok merülnek fel. Hiszen éppen a tegnapi napon Klein Antal igen t. képviselőtársam egy egész csokorra való panaszt tett le itt a Ház asztalára. A köztudatban tehát, a polgárok tudatában az gyökeredzett meg, hogy a közigazgatási hatóságtól esetleg van ok félni, hogy ott esetleg nemcsak kizárólag a törvény betűje és szelleme érvényesül, hanem a közigazgatási hatóságnál érvényesülnek esetleg bizonyos meliékszempontok is, a közigazgatási hatóság ítélkezésénél esetleg szerepet játszhat — mondjuk — a politikum is, ami a bíróságoknál teljesen ki van zárva. Ha tehát a bíróság fog ítélkezni a felett, hogy az a kihágást elkövető egyén joggal vagy jogtalanul tagadta meg. mondjuk, annak a közigazgatási szervnek behívóparancsát és ha az a bíróság megállapítja azt, hogy behívás nem a légvédelem magasabb szempontjaiból történt, mert ezt a szempontot az adott eset ben nem lehet kimutatni, hanem azt a bíróság ülése 1935 június 27-én, csütörtökön. megállapítja/ hogy itt annak á polgárnak puszta sikanírozása történt: abban az esetben a bírónak módja és alkalma van felmenteni azt az egyént, aki ezeknek a kihágásoknak valamelyikét elkövette. (Egy hang a középen: Ha hazaárulást követ elf!) Bocsánat, az a bíró éppúgy fogja mérlegelni a hazaárulás kritériumát, mint a közigazgatási hatóság. Hazaárulásról,. t. Ház, nem lehet szó, mert hiszen itt csak kihágásokról beszél a törvényjavaslat, még csak nem is vétségekről, mert a vétségek és a bűntettek vitán felül a bíróságok hatáskörébe tartoznak, erről nem is kezdhetünk vitát. Mert ha azokat is a közigazgatási hatóságok elé vinnék, akkor fel lenne borítva az egész büntetőjogi rendszerünk, amelyben a közigazgatás bíráskodása kizárólag csak a kihágások körében történhetik meg. Tekintettel azonban ennek a törvényjavaslatnak arra a veszedelmes természetére, amelyet a szabadságjogok tekintetében magában rejt, én azt tartanám megnyugtatónak, ha az ítélkezés a járásbíróságok hatáskörébe utaltatnék; annál is inkább, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a kihágási büntetőtörvénykönyvünk egész sereg kihágást ismer, amelyekben a járásbíróság dönt, a fellebbezési fórum pedig a királyi törvényszék. En tehát nem tartom semmiféle vonatkozásban veszedelmesnek azt, — ha már semmiféle garanciát nem kapunk ebben a törvényjavaslatban arra, hogy miként alkalmaztatik és miként válik ez a gyakorlatban valóvá — hogy akkor legalább a kihágások elbírálásánál meglegyen az a biztonságunk, hogy a független magyar bíróság ítélkezik; mert ellenkező esetben megtörténhetik, hogy ugyanaz a főszolgabíró, aki behív valakit légvédelmi gyakorlatra s az illető nem jelenik meg, ugyanaz a főszolgabíró lesz az a fórum, amely azután büntet is. Ez lehetetlenség ebben az esetben. Ezt egy közönséges kihágásnál el tudom képzelni, kétségtelen azonban, — s ezt tagadni nem lehet, ezt mindnyájunknak el kell ismernünk — hogy itt nem közönséges kihágásról van szó. Mert bár ez a törvényjavaslat nagyon gyorsan került ide a t. Ház elé, mégis egyike a legsúlyosabb törvényjavaslatoknak, amelyeket mostanában a t. Ház törvényerőre emel. Azért, mert ez gyorsan s szinte váratlanul idekerült, mégis kétségtelenül súlyos, nagyjelentőségű és alkotmányunkba belenyúló törvényjavaslat, itt tehát ezt a garanciát feltétlenül meg kell kívánnunk. Mindenesetre szeretném az ellenérvet hallani, mert arra tényleg kíváncsi vagyok, hogy miképpen lehet megcáfolni annak a kérelmünknek a jogosságát, hogy ezekben a kihágásokban a királyi bíróságok ítélkezzenek, mert sem a gyorsaság, sem az alaposság tekintetében kifogást emelni nem lehet. Sőt a bíráknak egész bírói előéletük, bírói kiképzésük és gondolkozásmódjuk sokkal nagyobb garancia abban a tekintetben, hogy ők ebben a törvényben mindig kizárólag a légvédelem magasabb szempontjait fogják szem előtt tartani. Már pedig maga a magas kormány sem kíván és nem is kívánhat mást, mint hogy a légvédelem magas szempontjai ilyen büntető védelemben részesíttessenek. Hogy a közigazgatás szelleme és gondoíkozásmódja mennyire más, mint a bíróságé, ebben a tekintetben bizonyítékul csak a mélyen t. belügyminiszter úr tegnapi nyilatkozatára vagyok bátor utalni. Jogászilag ez egy teljesen -elfogadhatatlan és elképzelhetetlen kijelentés, (Ügy van! a baloldalon.) nem hiszem,