Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés képviselőházának UO. hogy a t. Ház túloldalán egyetlenegy jogászember is ülne, aki meg ne döbbent volna a belügyminiszter úr tegnapi kijelentésén. (Felkiáltások a jobboldalon: Helyeseltük! — Klein Antal: Bírói fórum előre mond ítéletet! Szomorú! — Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Klein Antal igen t. képviselőtársam valami nyolcvan darab elsőfokú bírói határozatot mutatott fel, amelyeket elsőfokon a bonyhádi járás főszolgabírája hozott. Ezek elsőfokon hozott bírói határozatok, ezeket mint »• elsőfokú rendőri büntetőbíró, a főszolgabíró hozta meg, tehát nem mint a közigazgatásnak bizonyos végrehajtást teljesítő szerve, hanem mint bíró és ebben a bírói vonatkozásban teljesen független és kizárólag csak a törvény szabályai szerint kell eljárnia. Ezt az elsőfokú közigazgatás által hozott bírói határozatot kifogásolták azon a címen, hogy ezekben tendencia látszik, mert — 100 ügyben — büntetést szabnak ki a faluban egy hét, vagy egy napon belül olyan dolgokért, amelyekért négy éven keresztül legfeljebb ötöd- vagy a hatodrészben szabtak ki büntetést. Nyilvánvaló tehát, hogy ez bizonyos politikai célzattal történt. Az illető tisztviselő, akit a miniszter való színűleg felelősségre vont, jelentést tett a belügyminiszter úrhoz. Erre a belügyminiszter úr kijelentette, hogy ezekután ő, mint harmadfokú fórum, helyben fogja hagyni azokat az elsőfokú ítéleteket, csak azért is, mert a panaszban tendencia nyilvánult meg. Egy harmadfokú bírói fórum tehát, mielőtt még a második fok határozott volna,„már döntött a harmadik fokon. Elképzelhető-e az, hogy az a közbeeső alispán, aki végeredményben a belügyminiszternek a közigazgatási hierarchiában alantasa, ezekután meg merje változtatni a főszolgabíró határozatait! Lehetetlenség, hogy egy harmadik fórum, mondjuk a királyi kúria, mielőtt még az aktát látná, mielőtt még az egyes pereket áttanulmányozta volna,, előre nyilatkozzék, hogy mi lesz az ő ítélete. Ez per analogiam ugyanaz az eset, amit a belügyminiszter úr méltóztatott mondani. Elhiszem, hogy csak egy elsiklás volt, talán egy hirtelen adott válasz volt, azt is elI hiszem, hogy a belügyminiszter úr, ha hozzá harmadfokon felkerülnek ezek az ügyek, egyenként külön-külön mérlegelés tárgyává fogja tenni azokat és egyenként fog dönteni mindenegyes ügyben az ügynek természete miatt. Kétségtelen azonban az, hogy egy ilyen generális nyilatkozat a belügyminiszter úr részéről elhangzott, hogy: most már ezek után csak azért is minden ilyen elsőfokú határozatot helyben fog hagyni. Ezt csak azért mondom, t, Ház, hogy ezzel is rámutassak arra, hogy <azök az urak lehetnek a legkiválóbb hazafiak, azok az urak lehetnek a legkiválóbb jogászok, lehetnek — mondjuk — technikusok, bármilyen foglalkozásban kiválibatnaik, feddhetetlen, príma emberek lehetnek, azonban a gondolkozásuk módja, egész beidegzettsége nem olyan, mint azé a bíróé, aki korai nevelésétől kezdve állandóan a bírói szellemben nőtt fel, aki tudja, hogy semmi más előtte nines és nem lehet, mint a törvény és annak az embernek egyéni, személyi igazsága. A bíróságnál ilyen kijelentés nem történhetnék meg. Ez is egyik oka annak, hogy tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy méltóztassanak, — hiszen ez a módosítás még megtörténhetik — legalább azt a garanciát nyújtani itt ebben a törvényben, hogy ezeknek a kihágásoknak elbírálása a független híróságok hatás' ülése 1935 június 27-én, csütörtökön, 225 i körébe utaltatik át. (Eckhardt Tibor: Ez a helyes!) Ezzel valamennyiünket megnyugtatnak! Teljesen kizártnak tartom azt, hogy a miniszter úr a bíróságokba vetett hitében bármi vonatkozásban meg lenne rendülve és meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter úr éppen olyan nyugalommal bízza rá >a magyar bíróra az állam bármelyik kényes ügyének eldöntését, mint amilyen nyugalommal rábízza arra a közigazgatási tisztviselőre. Miután pedig ezt itt ebben a törvényben nem látom, sőt ellenkezőleg éppen azt látom, hogy ezeket a meglehetősen kényes kihágásokat, amelyek lényegben — mondom — visszaélésekre vezethetnek, éppen a főszolgabírók elbírálására bízza a törvény, ez okból a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy ez egyszer nem lehetek szolidáris ellenzéki képviselőtársaimmal. (Éljenzés r és taps a jobboldalon és a középen. — Mózes Sándor: Csak azért, mert ő is honvédelmi miniszter volt! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Éppen azért! — Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Maguk nem értenek hozzá! Ö érti! — Gr. Apponyi György: Ne támogas ság agyon! — Farkasfalvi Farkas Géza: Várjuk meg, mi jön a végén!) Mindjárt az elején szükségesnek tartom azonban kijelenteni, hogy azokat az aggályokat, amelyeket előttem szólott képviselőtársaim hangsúlyoztak, magam is osztom. (Felkiáltások a bal és a szélsőbaloldalon: Most tessék tapsolni!) A törvényjavaslattal kapcsolatban nem aszerint fogom irányítani mondanivalóimat, hogy kapok-e ezért tapsokat, hanem azt fogom mondani, amit nézetem és lelkiismeretem diktál. (Élénk helyeslés.) Én igenis ezeket az aggályokat osztom. Tudom, hogy ez a javaslat alkalmat és módot ad visszaélésekre, hatalmaskodásokra (Ügy van! a baloldalon.) s különösen a bíráskodási része — amint ezt a közvetlenül előttem szólotí képviselőtársam s Eckhardt és Kassay képviselőtársaim is különösen kiemelték — bennem is súlyos aggályokat kelt. Én azonban a léghonvédelmet — mert tulajdonképpen: léghonvédelem és nem légvédelem — nagyon sürgősnek és fontosnak tartom, (Felkiáltások a baloldalon: Mindnyájan!) amint önök is t. képviselőtársaim (Farkasfalvi Farkas Géza: Feltétleniül!) hogy nem' a kormány iránti különös bizalomból állok a javaslat mellé, hanem azért, mert meggyőződésem szerint máris itt van az utolsó pillanat arra, hogy ezzel a kérdéssel a legkomolyabban foglalkozzunk. (Ügy van! Ügy van! a {baloldalon. — Farkasfalvi Fmkas Géza közbeszól) Ne lármázz itt folyton. (Derültség ) Méltóztassanak megengedni, hogy itt emlékeztessek néhai Gaal Gaston volt képviselőtársunkra, aki a költségvetést akkor is elfogadta, amikor a kormánnyal szemben bizalmatlan volt. Az volt ugyanis az álláspontja, hogy ő ugyan bizalmatlan a kormánnyal szemben, minthogy azonban a költségvetésre az országnak szüksége van, megszavazza a költségvetést. Ugyanezen az állásponton állok én is. Annyira szükségesnek, annyira fontosnak tartom a légvédelmet, hogy ezt a javaslatot megszavazom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen, — Mózes Sándor; Tessék az