Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-40

Az országgyűlés képviselőházának W. ság, hányszor tipor, hányszor gázol keresztül valamilyen jogszabályon, vagy törvényen. Éppen azért megnyugtatásul szolgálna nemcsak nekünk, hanem azt hiszem, kivétel nélkül mindenkinek, ha 'biztosíttatnék az, hogy ez a törvény, ez a légvédelmi gyakorlat, kiképzés semmiféle vonatkozásban ilyen visszaélésekre módot nem adhat. Ezt azzal is biztosítani lehetne, ha megfelelő súlyos szankció alkalmaztatnék benne azokkal a közigazgatási hatóságokkal szemben, amelyek ezt a leendő törvényt a törvény intenciója ellenére alkalmaznák. Kétségtelen, hogy a honvédelem magas és szent érdekeit össze kell egyeztetni a másik nagy és szent érdekkel, a szabadság szeretetével, mert a mi nemzetünk természeténél, ősi tulajdonságainál fogva kiváló tulajdonságokkal, kiváló képességeikkel rendelkezik és ezeket a kiváló képességeket ápolni kell benne. A nemzetben ezeket a képességeket csak akkor tudjuk ápolni, ha önérzetét, bátorságát nem lenyesegetni és megnyirbálni, hanem inkább kifejleszteni igyekezünk. Nem tudom megérteni, miért kellett tényleg az összes nőket is belefoglalni ebbe a kötelezettségbe. Hiszen ha a légvédelem legszélesebb módját képzeljük is el, arra elegen vagyunk mi férfiak. Azokra a kisebb teendőkre, amelyeknek megoldásánál a nőkre gondol a kormányzat, ott vannak a cserkészek, ott vannak a leventék, akik már, azt lehet mondani, katonai kiképzésben részesülnek, tehát azokat a megfigyelő szolgálatokat, kisebb tennivalókat, amelyeket esetleg rábíznánk egy 17 esztendős lányra, rá lehetne bízni arra a 15 éves cserkészgyerekre, ami sokkal nagyobb megnyugtatásul szolgálna. (Zaj.) A nőket, szerény véleményem szerint, ebből teljesen ki lehet kap csolni, annyival is inkább, mert ebben a törvényjavaslatban vannak büntető szankciók, ahol a gondatlanságból elkövetett vétség öteszdei börtönnel büntettetik. Méltóztassék elképzelni, hogy ha egy 60 éves falusi öregasszony gondatlanságból fog majd elkövetni valamilyen sérelmet ez ellen a törvény ellen, ezt az öregasszonyt milyen súlyos szankciókkal sújtjuk. Ez teljes lehetetlenség és ellentétben áll egész jogrendünkkel. Olyasmiket kíván esetleg a törvény attól a légvédelemre kötelezettől, ami, mondjuk, beleesik a személyes bátorság körébe. A személyes bátorság kétségtelenül férfias tulajdonság, ezt mindig így tanultuk és így tudjuk. Lehetetlen az, hogy ha egy öregasszony vagy egy fiatal leányzó adott esetben, mondjuk, akár háborús helyzetben is, amikor megindul a légitámadás és neki bizonyos feladatot kellene megoldania, feladatát női félónkségből nem meri véghezvinni, egyszerűen rámondják, hogy tudatosan nem teljesítette a parancsot (Zaj.) és ha ebből esetleg baj származik, abban az esetben ezt a nőt esetleg halálbüntetéssel is lehet sújtani. (Zaj.) Már pedig lehetetlenség, hogy a bátorságot törvénnyel a nők lelkébe be lehessen vinni. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) A bátorságot megkövetelhetjük a férfiaktól, a katonáktól, megkövetelhetjük azoktól, akik gyermekkoruk óta bizonyos ilyen katonás szellemben nevelődtek, de azoktól a nőktől, akik esetleg egész idejüket a templomban való imádkozással töltötték, férfias bátorságot nem lehet megkívánni, ez egészen nyilvánvaló. (Zaj.) Én egészen kétségtelenül meg vagyok arról győződve, hogy ez nemcsak az én egészen különleges magánvéleményem, (Gr. Takách-Tolvay József: De igen!) hanem általában véve a férfiak, sőt küülése 1935 június 27-én, csütörtökön, 223 1önösen a katonák véleménye is. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Hova lesz a vitézség, a katonai bátorság, ha azt egyszerűen női tulajdonsággá fogjuk lesüllyeszteni? (Zaj a jobboldalon.) Teljesen helyénvalónak találnám a nők megbüntetését is abban az esetben, ha bármiféle vonatkozásban hazafiatlanságot kö vetnek el, ha megakadályozzák a férfiaknak ezt a bizonyos légvédelmi munkáját, ha árulókká lesznek, vagy bármiféle gaztettet követnek el. De hogy a nőket törvény útján egyszerűen a vitézi bátorságra akarjuk felemelni, az teljes lehetetlenség és a gyakorlatban igen visszás eredményeket szül. (Eckhardt Tibor: Anyósbrigád! — Derültség. — Zaj a jobboldalon. — vitéz Hertelendy Miklós: Ez csak kerettörvény! — Zaj.) Az kétségtelen, hogy akik ezt a törvényt elolvassák — igen t. jogásztársaim is, ha elolvassák, amint hogy bizonyára el is olvasták — nekem ebben igazat fognak adni. Itt tudniillik nő és férfi között különbség nincsen. (Ellenmondások a jobboldalon.) Itt azok a cselekmények, amelyek igen súlyos büntető szankcióval sújtatnak, olyanok sokféle vonatkozásban, hogy személyes férfias bátorságot kívánnak meg, tehát egyszerűen a törvényhozás hatalmának a nőktől ezt szerény véleményem szerint megkívánni nem lehet. (Mózes Sándor: Pláne 17 éves korúaktól! — Zaj.) Például 15 éves leánytól, vagy 60 éves öregasszonytól. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) T. Ház! A 3. §-ban egy bíróságot méltóztatik kreálni a törvényjavaslatban, egy közigazgatási bíróságot abban a formában, ahogyan ez itt összeállíttatott. Szerény véleményem szerint ez a közigazgatási bírósá^g elnevezés helytelen nomenklatura, ezt a kifejezést nem volna szabad így bevenni, mert hiszen a közigazgatási bíróság szervezetét, tanácsainak összeállítását a vonatkozó törvény pontosan megállapítja. Minden olyan bíróság, vagy bírói szenátus, amely nem. úgy van összeállítva, amint azt a vonatkozó törvény előírja, lehet egy olyan bírói tanács, amelyben résztvesznek a közigazgatás bírái, azonban nem lehet közigazgatási bíróság; (Mózes Sándor: Az egészen biztos!) az lehet egy egészen különleges speciális bírói szerv, azonban közigazgatási bíróságnak még ad hoc sem nevezhető. (Mózes Sándor: Semmi körüimények között nem lehet közigazgatási: bíróság!) Annál kevésbbé nevezhető annak, mert semmiféle bírói hatásköre nincsen. Kétségtelen, ha a miniszter úrnak el méltóztatik határozni a 3. § alapján azt, hogy valaki milyen mértékben járuljon hozzá ezekhez a légügyi kiadásokhoz, ő az Ő elhatározását már részben a honvédelemnek, részben pedig az államkincstárnak szintén magas érdekei szemmeltartása mellett határozta el. Ha tehát fellebbező fél — mondjuk — ehhez a bírósághoz fordul fellebbezésével, abban az esetben roppant súlyos veszedelmet látok, amikor a miniszter úr ugyancsak három tisztviselőjét bedelegálja abba a bíróságba. Az egész bíróság 5 tagból áll, két bíró és'három tag, akiknek mindegyikét a miniszter úr küldi ki. Fogalmi képtelenség, hogy az a miniszteri tanácsos, vagy államtitkár, vagy más ilyen előkelő közigazgatási, funkcionárius szembehelyezkedjék a miniszter úrral

v (Zaj.) akkor, ha a miniszter űr döntését az állam, a honvédelem érdekére való hivatkozással hozta meg. Amikor tehát a miniszter úr^ arra a megállapodásra jutott, hogy a kincstár érdekei és a honvédelem érdekei csakis abban az esetben 33*