Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. pellációt az interpellációs-könyybe, ott feküdt ez az ügy az igazgató asztalfiókjában, vagy nem tudom hol, de semmiféle eljárás nem volt, amikor azonban interpellációmat bejegyeztem, — bármennyire csodálkozik is a miniszter úr — akkor került ez az ügy járásbírósági tárgyalásra. Az én felfogásom az, hogy itt egy államilag szubvencionált intézményről van szó, amelynek hírneve, amelynek adminisztrálása (Felkiáltások jobbfelől és a középen: Kitűnő!) és amelynek nívója is nemzeti érdek. (Erődi-Harrach Tihamér: Elsőrangú! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Méltóztassék, mélyen t. képviselőtársam, bemenni abba az Operába, — nem kívánom, hogy ott szerződtetett tag legyen — (Derültség, — Erődi-Harrach Tihamér: Pedig nagyon szeretnék! — Derültség.) de méltóztassék bemenni oda, hogy módja és alkalma legyen tapasztalni azt az erőszakos, diktatórikus hangot, amely ott meg van honosítva. (Törs Tibor: Fegyelem van, kérem. Nem volt azelőtt. Fegyelem!) Elnök: Törs Tibor képviselő urat kérem, önmaga felett gyakoroljon fegyelmet. (Derültség.) Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Interpellációm elején hangsúlyoztam, hogy elismerem azokat az érdemeket, amelyeket az igazgató az Operaház terén az elmúlt tíz esztendő alatt eddig szerzett, azonban — nem akarok nevekre hivatkozni, nem akarom itt senkinek sem művészi, sem egyéni képességét kétségbevonni vagy megsérteni — ma méltóztassék utánanézni, hogy az Operaház környékén több a könny, több a zokogás és panasz, mint az öröm és a megelégedettség. Én a kultuszminiszter urat arra kértem interpellációmban, — azokat a dolgokat, amelyeket itt nem volt alkalmam elmondani, illetőleg, amelyeket részint nem tartottam opportunusnak elmondani, tudomására fogom hozni — hogy szíveskedjék az operaházi szerződtetések ügyét revízió alá venni, szíveskedjék utánanézni a dolognak, méltóztassék meghallgatni a panaszokat és necsak az igazgató véleményét méltóztassék meghallgatni, hanem elsősorban a közönség és a sajtó véleményét. Nem az igazgató a fontos az Operaházban, hanem a közönség és az Operaház énekesei, akik kultúrájuk és intelligenciájuk alapján, mélyen t. Törs Tibor képviselőtársam, tudnak magukkal szemben annyi fegyelmet gyakorolni, amennyi az Operánál okvetlenül szükséges és megkövetelhető. Kérem a kultuszminiszter urat, hogy adataimat számszerűleg méltóztassék megcáfolni és méltóztassék olyan megnyugtató nyilatkozatot tenni, amely elsősorban megnyugtatja a ma kétségbeesés szélén álló töméntelen sok énekest, akik szerződésüket még nem írták alá, vagy aláírták, mert alá kellett írniok, hiszen nincs konkurrens színház, nincs mód, hogy máshova menjenek; méltóztassék lehetőséget adni arra, hogy az Operaház ügyvitele abban a mederben menjen, amely mederben fontos és szükséges, hogy az ország egyetlen állami dalszínháza menjen. Elnök: A kultuszminiszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Végtelenül sajnálom, hogy Dinnyés képviselőtársam kellő előzetes információk nélkül ezt a hangot a magyar királyi Operaházzal és igazgatójával szemben itt a Házban megütötte. Olyan állításokat méltóztatott itt megkockáztatni, ameülése 1935 június 26-án, szerdán. 211 Iveknek semminő alapjuk nincs. (Dinnyés Lajos: Tessék megcáfolni! — Erődi-Harrach Tihamér: Tájékozatlan!) Azt méltóztatott mondani, — hogy a befejezésen kezdjem — az Operaház körül és annak művészei körében sírás, jajgatás, zokogás van és a tagok nagy tömegei állnak szerződés nélkül, várják azt a pillanatot, amikor az igazgatói önkénnyel szemben a képességeiknek megfelelő szerződést megköthetik. Nem tudom, hogy igen t. képviselőtársam ebben a kérdésben, kikre céloz. Az Operaház igazgatója, — kénytelen vagyok itt a Ház előtt kijelenteni — ma is legteljesebb bizalmamat birja, amelynek jeléül szerződését öt esztendővel éppen az imént hosszabbítottam meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Radnai Miklós, aki mondom, teljes bizalmamat birja, — felfogásomhoz képest — minden más színidirektorhoz hasonlóan igenis teljesen egyéni belátása, elhatározása, művészi ízlése szerint ítél abban, hogy kit szerződtessen és kit ne szerződtessen az Operához; éppen úgy, mint a Nemzeti Színház igazgatója, akinek rendszerét elöljáróban méltóztatott megdicsérni. Én magam, mint felettes hatóság, nem tartok fenn magamnak semmiféle jogot bármely művésznő, vagy művész szerződtetése tekintetében sem. Mindössze arra szoríthozom, hogy a szerződtetések előtt a tervezetet, az igazgató úrral személyesen átrevideálom és átvizsgálom és ennek alapján a generális felhatalmazást az ő terveihez megadom, vagy megtagadom. Radnai Miklósnak a jövő évi szerződtetéseknél annál nagyobb örömmel adtam meg tervezetéhez a felhatalmazást, mert hiszen az Operaház az elmúlt esztendőben több mint 100-000 pengőt keresett, ami a nagy szubvenció ellenére is mindenesetre olyan eredmény, amilyent évtizedek óta operaigazgató nem tudott produkálni. (ErődiHarrach Tihamér: Nagyszerű művészi nívót ért el!) Ennek az anyagi eredménynek folyományaképpen ez idén történt először, hogy a művészek és művésznők nagy többségének fizetését felemelhettük és ezidén történt meg először, hogy az egyéves rendszer helyett immár hároméves szerződéseket biztosíthattunk. Ha méltóztatik neveket kívánni a t. képviselő úr... (Dinnyés Lajos: Nem akarok!) Én akarok kérem! (Derültség.

— Dmnyeß Lajos: Nem akartam személyeskedni!) Megújította az igazgató a szerződését felemelt fizetéssel — sorrendben megyek, ahogy itt fel vannak írva — Báthy, Dobai, Ladányi, Némethy, Orosz, Réthy, Tutsek, Walter művésznőknek és Halmos, Kálmán, Kóréh, Lendvay, Losonczy, Palló, Rössler, Svéd, Székely, Vitéz művészeknek. Ezen kívül még Gere művésznővel van tárgyalás, akivel még nem tudta az igazgató a felemelt fizetéses szerződést megkötni. A régi szerződés alapján megkötötték a szerződést az igazgatóval Basilides, Bodó, Budanovits, Laurisin, Maleczky, Ney, Szügyi, ifj. Toronyi és Závodszky. Szende Ferenc három évre szerződött le és szerződést kötött ezenkívül mint nyugdíjas tag Sándor Erzsi és Székelyhidy Ferenc. Nem szerződött le eddig betegsége miatt Bársony Dóra, továbbá Diósy, Miklóssy, Relie és végül azok sem, akiknek fizetése most leszállítatott: Halász, Nagy, Farkas, Komáromi, Somló, viszont Toronyi és Ferenczi mint nyugdíjasok távoztak az Operától. Ezeken kívül ott van Tihanyi Vilma esete, aki eddig azért nem kapott elismerést, mert a pénzügyminiszter úrnál van átiratom, amelyben örökös tagsági kinevezését kérem és ezt eddig a pénz-