Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-39
Az országgyűlés képviselőházának 3 zébe került, először a banknak, azután a gépgyáraknak a kezébe. Hogy ez így van, erre nézve a kezemben van 540-nél több ilyen elszámolás és panasz. Csak egyet említek fel. 8320 pengő volt egy ilyen gépvevőnek az eredeti tartozása. Három és fél év alatt lefizetett ebből 7831 pengőt, s ennek dacára ez alatt a három és fél év alatt annyi perköltség, annyi kamat és egyéb költség merült fel, hogy a 8320 pengőből a 7831 pengő lefizetése után még mindig több mint 7000 pengő adóssága maradt. (Zaj a baloldalon.) Százával vannak a kezemben az ilyen természetű dolgok. Éppen azért azt kérném a kormányzatnak jelen nem lévő t. képviselőjétől, hogy ebben a kérdésben valamilyen kivételes intézkedést tegyenek, mert erre szükség volna. Hogy a gazdaadósságok kérdésével kapcsolatban a géptartozások dolgát rendezzék, ahhoz nincs másra szükség, mint arra, hogy legalább most ne árverezzék el azokat a gépeket, amelyek még az adósok kezén vannak. Méltóztassanak a kezükbe venni a hivatalos lap akármelyik számát, mindegyikben 2—3 ilyen gépárverés van kitűzve, éppen most az aratáis előtt, amikor a cséplésből az adós valamit törleszteni tudna. Szerintem ezekre a gépadósságokra is szükséges volna egy kíméleti idő, hogy addig, amíg a gazdaadósságok kérdése valahogyan rendezve nem lesz, ne bánthassák ezeket az adósokat; ha pedig a gazdaadósságok kérdésével kapcsolatban ezt a kérdést nem szabályoznák, akkor szükséges volna, hogy a géptartozások dolgát külön intézkedéssel, a pénzügyi, f öldmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urak valahogyan egyetértően szabályozzák. Ez morális kötelesség^, lenne az állam részéről, mert az ő segítségével hajtották bele a gépvevőket a vételbe és ezek súlyos eladósodása ennek a következménye. (Egy hang a balközépen: E?.t a Bethlen-kormány csinálta!) Ha a ßethlen-kormány csinálta, tegye jóvá a Gömböskormány. T, Ház! Mielőtt interpellációmat befejezném, legyén szabad röviden ismertetnem az errevonatkozó javaslatomat is, hogy mikép lehetne ezt a kérdést megoldani. A bankok részéről az állami adósságok átvállalása folytán annakidején 75 millió pengőt fizettek ki és ebből az összegből a pénzügyminiszter úr elismerése szerint még 10—12 millió felesleg van; én azt indítványoznám és arra kérném a kormányt, hogy ebből az összegből legalább 3—4 millió pengőt hasítson ki a kormányzat, ezeknek a géptartozásoknak a rendezésére és mondja ki, hogy abban az esetben, ha az adós fizet 1 pengőt tőketörlesztésre, akkor az állam ad 1 pengőt, 1 pengőt pedig engedjen el a gépgyárEbből a három komponensből meg lehet oldani a kérdést úgy, hogy az adósnak nem kell tönkremennie. Tudomásom szerint 22—23 millió pengőt tesznek ki ezek a géptar tozások, az összes adósokat beleértve. Ha csak a kisgazdákat számítjuk, akiket kötelességünk megvédeni, akkor 15—16 millió pengő tartozásról van szó, tehát 3—4 millió pengő hozzájárulással az állam ebből a megtakarított összegből rendezhetné ezt a kérdést. Mindenesetre tény az, hogy minden községben van egy-két elárverezett géptulajdonos. Ezek pedig örök mementóként állanak a faluban és örök izgató anyagot képeznek, tehát az állami rend érdekében is szükséges, hogy ezeknek a géptartozásoknak a méregfogát kihúzzuk és ezzel a községekben a köznyugalmat visszaállítsuk. Szükséges ez a gépgyárak érdekében is, mert mindaddig, amíg ezeket a tartozásokat nem rendezik, a gépgyárak a K ülése 19 S5 június 26-án, szerdán. 209 gépeket eladni nem fogják és nem tudják, mert az emberek úgy félnek így a gépektől, mint a pokoltól és az a munkásság, amely a gépgyárakban találna elhelyezkedést, így nem kap munkát. Ezért szünetelnek az összes gép; gyárak, két-három gyár kivételével és a többi is szünetelni fog, ha ezt a kérdést nem fogjuk rendezni, már pedig a híres magyar mezőgazdasági gépgyártás érdekében szükséges az, hogy ez a kérdés rendeztessék. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyi, kereskedelemügyi és földmívelésügyi miniszter uraknak. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Veres Zoltán Jegyző (olvassa): »Interpelláció a magy. kir. kultuszminiszter úrhoz. Van-e tudomása a kultuszminiszter úrnak arról, hogy az Operaház igazgatója egészen különös és feltűnő szempontok által vezettetve készíti elő állami dalszínházunk jövő évadját? Tudomásssal bír-e továbbá a kultuszminiszter úr arról, hogy Operaházunkban olyan állapotok uralkodnak, amelyek a legfelsőbb hatóság beavatkozását parancsolólag megkövetelik? Hajlandó-e a kultuszminiszter úr a szerződtetések lebonyolításának normális rendjét biztosítani és- a művészek súlyos sérelmeit a magyar kultúra érdekében orvosolni 1 ? Hajlandó-e továbbá a kultuszminiszter úr az Operaház belső rendjét helyreállítani és a visszás jelenségeket megszüntetni, ha kell, a Nemzeti Színháznál alkalmazott radikális igazgatóváltozáshoz hasonló intézkedéssel?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! Már a költségvetési vita során a kultusztárca tárgyalásakor kijelentettem, hogy mi, akik egy agrár irányzat képviselői vagyunk és a vidéket képviseljük, belátjuk, sőt kötelességünknek tartjuk, hogy a Magyar Királyi Operaház és a Nemzeti Színház megkapják a támogatást a magyar kultúra érdekében. Ugyanakkor kijelentettem azt is és örömmel üdvözöltem, hogy a Nemzeti Színháznak is kinyitották az ablakait és hogy az ott immár teljesen szükségessé vált új stílusnak adott helyet a mélyen t. kultuszminiszter úr. De ugyanakkor hangsúlyoztam azt is, hogy szeretném ezt a friss levegőt, ezt az új stílust az Operaházban is. Nevezetesen már akkor folytak szerződtetési tárgyalások, amelyeket Radnai Miklós igazgató végzett, aki tíz esztendő óta igazgatója az Operaháznak. Én elismerem Radnai Miklós igazgató úrrnak azokat az érdemeit, amelyeket az Operaház érdekében tíz esztendőn keresztül mint adminisztrátor teljesített, a diktátorokat azonban nem szeretem sem az állami életben, sem a politikában, legkevésbbé szeretem a diktátorokat és a diktátori hangot az állami Operaházban. A régi igazgató új stílust vett fel az Operaházban és amilyen mértékben meg lehet érteni és magyarázni azt, amit a Nemzeti Színházban az uj igazgató az új tagok szerződtetésénél a színészgárda felfrissítése tekintetében cselekedett, ugyanúgy nem helyeselhetem, hogy az Operaház igazgatója talán kedvet kapva, vagy megmagyarázhatatlan okoknál fogva, a szerződtetések megkötésénél tisztán és kizárólag egyem szempontokat vett figyelembe és egyéni megérzés alapján szerződtetett tagokat. (Hó.
