Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

210 Az országgyűlés képviselőházának mann Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Művészi kvalitások szempontjából!) Tizenkét prominens tag van meg az Operaházban, akik nem írtak alá szerződést. A kultuszminiszter úr közbeszólására legyen szabaa azt válaszolnom, bogy más operákban a direktor nem diktátor, és hogy a szerződtetéseknél meg szokták kérdezni a karmesterek, a hozzáértők, a szakemberek véleményét és súlyt helyeznek elsősorban a legnagyobb szakértőnek, a közönségnek a véleményére is és a sajtó megérzéseit is figyelembe szokták venni. ( Annál is inkább méltóztassék megengedni, hogy kritikát gyakoroljunk, mert a kritika mindenben kell, különösen kell olyan érzékeny műszernél, olyan érzékeny intézménynél, mint az Operaház. Én szór dinóval teszem meg kritikai megjegyzéseimet, teljesen tárgyi alapon, tiltakoznom kell azonban az ellen a beállítás ellen, hogy a magyar zenei kultúra diktátora — aki ahhoz egyedül értene — tisztán és kizárólag az Operaház igazgatója legyen es teljesen egyéni mértékkel és teljesen egyem szempontokból vezettetve mondja ki a szentenciát, hogy ez ilyen és ilyen kiváló énekes, a másik pedig nem kiváló énekes, ezt szerződtetem, a másik pedig tudjon akármit, nem vagyok hajlandó szerződtetni. Az Opera államilag szubvencionált intézet. Mint a költségvetésből méltóztatik tudni, 1,400.000 pengő szubvenciót kap az állami Operaház. Ez közpénz, amelyre nézve tehát fontos a köznek a beleszólása és a köznek a véleménye. Mert ha Radnai igazgató úr, az Operaház jelenlegi igazgatója, saját tőkéjével, saját színházában érvényesíti teljesen egyéni felfogását és nézeteit, az ellen semmi kifogásom nem lehet. Viszont az Operaháznak állandóan hangoztatott jólmenetele önként adva van, mert hiszen az állami Operaháznak jóformán nincs konkurrenciája. Igen t. miniszter úr, egyáltalában nem tudom megérteni elutasító mozdulatát, mert másik operaház, sajnos, itt az országban nincs. (TasnádiNagy András: Ha rossz volna, nem menne!) Nagyon örülök, mélyen t. államtitkár úr, hogy párbeszéd formájában mondhatom el interpellációmat, de meg kell állapítanom, hogy az Operaház adottságai mellett és a klasszikus operák műsorra tűzésével, a jó anyag mellett nem lehet rosszat produkálni. Ne méltóztassék elfelejteni azt sem, hogy az operaházi énekesek és az operaházi tagok elől a külföld teljes mértékben el van zárva. De hogy ez az igazgatás nem lehet valami kiváló, azt bizonyítja, hogy itt világhírű operaénekesek mentek el pár száz pengőért. Ha az ember ma magyar énekest akar hallani... (Tasnádi-Nagy András: Kik mentek elf) Németh Mária. (Hóinan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Száz pengőért? — Derültség a jobboldalon és a kö zépen.) Egész minimális differenciákért. Várom az igen t. miniszter úr válaszát, hogy mennyi az az összeg, amely miatt Németh Mária elment. Itt van Anday Piroska, itt van Pataky Kálmán. (Gr. Festeties Domonkos: Tévedés! Anday Piroska nem jön vissza!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Dinnyés Lajos: Itt van Huszka Rózsi esete. Ezekre mindenki kíváncsi, de soha senki ebben a kérdésben hivatalos nyilatkozatot nem hallott, nem tud azokról a kulisszatitkokról, hogy miért mentek el ezek az énekesek. Németh Mária ma egy esti fellépésért kap annyit, mint amennyi havi fizetést kért az Operaháztól, amikor elment külföldre. Ezek a tények a lapokból köztudomásúak. Nem lehet mindent olyan egyszerűen elintézni. Méltóztassék számadatokkal megcáfolni 39. ülése 1935 június 26-án, szerdán. ezeket az argumentációimat. Ezek a dolgok a .sajtóban heteken keresztül pertraktálva lettek. De gyerünk tovább. Sajnos, nem áll elég idő rendelkezésemre, hogy részletesen kifejtsem ezeket a témákat. Itt van egy másik énekesnőnek, Walter Rózsinak az esete. (Tasnádi-Nagy András: Most leszerződött!) Az 1933/34. évben azért pem szerződtették, mert a hangja dekadenciában volt., Arról már hallottam, hogy egy hangszert meg lehet javítani, de egy dekadenciában lévő hangot, úgy tudom, nem lehet megjavítani. Egy évig tehát nem szerződtették, azután visszaszerződött és hála Istennek a legnagyobb I sikerei voltak hangjával és előadásával. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Es az idén 50%-os fizetésemelést kapott? Mit tetszik tehát akarni?) Éppen ezt kifogásolom én. (Kelemen Kornél: Megjavult!) Elnök: T. képviselő urak, a házszabályok a párbeszédet nem ismerik. Méltóztassanak az interpelláló képviselő urat meghallgatni. Teljes mértékben értem, hogy a Ház szabadságos hangulatban van, de mégis indokoltnak tartom, hogy a tanácskozásokat komolyan folytassuk. (Helyeslés.) Dinnyés Lajos: Itt van a mostani szerződtetések során Tihanyi Vilmának az eklatáns esete. Tihanyi Vilma 20 éven keresztül illusztris tagja volt az Operaháznak. Elismerem, hogy az Operaház szabályzata semmiféle kikötést nem tartalmaz erre nézve, de mégis furcsa dolog valakit, aki 20 esztendőn keresztül tagja volt az Operaháznak és sikert sikerre halmozott, egyszerűen minden különösebb felszólítás, minden köszönőlevél vagy elismerés nélkül elbocsátanti. Méltóztassék megengedni, nagyon különösnek találom azt a módot, ahogyan elbocsátottak. De gyerünk tovább a szakszerű vezetés vizsgálatában., Sajnos, nem áll elég idő rendelkezésemre... (Erődi-Harrach Tihamér: Honnan tudod mindezt, Lajos? Nem látlak :az Operában soha!) Nem szoktam az első sorban ülni. (Erődi-Harrach Tihamér: Ülök én a végén ds!) Elnök: Erődi-Harrach képviselő urat kérem, ne siessen a kultuszkormány segítségére. (Derültség.) Dinnyés Lajos : Itt volt azután Szűcs László esete. Az igazgató, (Halljuk! Halljuk! balfelői) aki — mondom — mint az Operaház diktátora szerepel, három évig kísérletezett vele és háromévi kísérlet után kénytelen volt belátni, hogy kísérletei meddők maradtak. Adataimat — a közbeszólások és különböző megjegyzések következtében, sajnos, nincsen időm ezeket részletesen elmondani — a miniszter úrnak külön is szívesen rendelkezésére fogom bocsátani. Éppen a napokban történt egy operaházi énekesnővel egy eset egy nyilatkozattal kapcsolatban. De van egy ehhez fogható másik eset is

; Itt van az Operaház egyik illusztris vezetője, egy főrendezője, akiről az egyik elbocsátott alkalmazott egy súlyosan kompromittáló és sértő jegyzőkönyvet vétetett fel az Operaházban. Jött egy tárgyalás, ott azután ez az elbocsátott operaházi táncos visszavont mindent, bocsánatot kért és értesülésem és tudomásom szerint — végtelenül örülnék, ha megcáfolná ezt a miniszter úr — amikor a bocsánatkérés megtörtént, rá két héttel egyéves fizetésnélküli szabadságot kapott, így kitelt a tíz éve és most a nyugdíjintézettől kap 96 pengő havi nyugdíjat. Ebben az ügyben is az történt, hogy amikor én itt ezelőtt négy évvel beírtam egy inter-