Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-39
206 Az országgyűlés képviselőházának lami tanítókéval volna egyenlő készpénzben. Viszont sajátkezű aláírásával engedélyt adott, hogy a tanító az uradalomból beszerezheti a háztartásához szükséges cikkeket, azonban akkor, amikor az illető tanító fellépett hátralékos fizetésének követelésével, még ezt is megtiltotta, úgy, hogy az illető kénytelen a legtávolabbi falvakból beszerezni a háztartásához szükséges lisztet, kenyeret, fát stb., ami tarthatatlan helyzet. A vagyontalan, családos házaspár fizetéshátraléka 1932-ben már kitett 4000 pengőt. Panaszára a közigazgatási bizottság elrendelte a hátralékoknak közadók módjára való behajtását. Ezt azonban mindig megakadályozta a jószágigazgató, aki minden árverést meg tudott akadályozni azzal, hogy a zálog alá vett tárgyakat, terményeket stb. eladta és csak akkor fizetett egy részt, amikor már majdnem lecsukták e miatt a törvényellenes cselekedet miatt, azonban ennek ellenére sem fizette ki az igen tetemes hátralékot. 1933-ban a hátralék már 5000 pengő volt. Azután történtek egyes kifizetések s a hátralék most, június 1-én már felszaporodott 6200 pengőre. Én, igen t. Ház, éppen azért vállaltam ennek az interpellációnak elmondását, m?rt nem vagyok tisztviselő ember. Sőt a Házban már többször felszólaltam a magas tisztviselői fizetések ellen, azonban mégis azon az állásponton vagyok, hogy akinek a fizetése a törvény szerint is el van ismerve, az hozzá is tudjon jutni ahhoz, különösen az olyan ember, aki becsülettel szolgál már 36 éve ebben az állásban. Ezt legjobban bizonyítja az, hogy az illető a megyei tanítóegyesületnek elnöke, aki csak azért került ellentétes helyzetbe a gazdaságvezetővel, mert különféle követelésekkel mert fellépni, mondjuk például egy tantermet követelt, ami az iskolafejlesztés, a népnevelés szempontjából szükséges volt. Ebben az ügyben már megkeresték az igen t. miniszter urat, aki kilátásba helyezte támogatását s többek között azt írja (olvassa); »Tudo : másodra hozom, hogy a vármegye közigazgatási bizottságának jelentése szerint nevezett tanító hátralékos illetményei biztosítására a gróf Wenkheim Pál-féle mosonszentmiklósi uradalom 1934. évi terméséből 35 métermázsa repce 1625 pengő értékben lefoglaltatott.« (Hóinan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: 65 métermázsa!) Árverésre azonban, amint az előbb említettem nem került a sor, a jószágigazgatónak mindig sikerült minden árverést lehetetlenné tenni. Most ismét a miniszter úrhoz fordulok, ennek a szerencsétlen tanítócsaládnak nevében, hiszen valamiféle módon a miniszter úrnak biztosan módjában van segélyt nyújtani, hogy az illető szerencsétlen tanítócsalád hozzá tudna jutni fizetéséhez, ami eddig nem sikerült. Végigjárt minden fórumot az egyházi hatóságoktól kezdve, a királyi tanfelügyelőn keresztül, a közigazgatási bíróságon, szolgabírón és főispánon át, de sehonnan semmiféle segítség nem érkezett. Az uradalom befolyásos jószágigazgatója mindent el tudott ütni. Ez a jószágigazgató nemrég nemzeti egységespárti képviselő volt s továbbmenve, még az uradalom ügyésze üs egy volt egységespárti képviselő, aki ebben az ügyben legjobban zavarja à dolgokat s nemhogy Isözelebb vinné az uradalom ügyét a megoldáshoz, hanem inkább távolítja és csak a költségeket szaporítja, aminek az lesz a vége, hogy még az államkincstár is csak igen késői időpontban fog 39. ülése 1935 június 26-án, szerdán. hozzájutni a sokszázezerre menő adóhátralékához. Hogy miért került az uradalom ebbe a válságos helyzetbe^ azt nem akarom az igen tisztelt Ház előtt fejtegetni; hozzájárult a mezőgazdaság súlyos helyzete, azt elismerem. Azonkívül voltak olyan dolgok, amelyeket nem lehet helyeselni és ha ezek meg nem történtek volna, az uradalom nem került volna abba a helyzetbe. Azt hiszem azonban, mindig kell módot találni arra, hogy úgy az alkalmazottak, mint a munkások ós a többiek, akik munkát végeznek, valahogyan hozzá tudjanak jutni megszolgált fizetésükhöz. Nagyon kérem a miniszter urat, hasson oda, hogy ennek a tanítócsaládnak hosszú éveken keresztül elviselt szenvedései végetérjenek és végre-valahára a családfő hozzá tudjon jutni jogos fizetéséhez. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Méltóztassék^ megengedni, hogy Liang t. képviselő úr 'beszédében foglalt azokhoz az állításaihoz, amelyek inkább a földmivel ésügyi miniszter urat és az igazságügyminiszter urat érdeklik, ne szóljak hozzá. Nevezetesen t. képviselőtársam, bizonyos, a mezőgazdasági válsággal összefüggő uradalmi válságról beszélt, azután az igazságügyminiszter úr hatáskörébe tartozó vétségek elkövetéséről, bíróilag lefoglalt gabona eladásáról és hasonlókról. Magáról a tárgyról vagyok bátor jelenteni, hogy 1934 augusztus 5-én kaptam az ügyről utoljára jelentést a varmegyei közigazgatási bizottságtól. A jelentés szerint ez az ügy rövidesen el fog intéztetni és Jakab tanító megkapja az uradalomtól késedelmes illetményeit s ebben a tekintetben már a megfelelő intézkedések is megtörténtek- r Azóta hozzám semmiféle panasz, vagy kérvény ia tanító részéről nem érkezett. Tegnap megkaptam a képviselő úr interpellációjának szövegét. Ma reggel intézkedtem és Győr vármegye közigazgatási bizottságát utasítottam, hogy 8 nap alatt jelentést tegyen az ügyről. Amennyiben a tényállás valónak fog bizonyulni, a megfelelő intézkedéseket haladéktalanul megteszem. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni- {Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kíván a képviselő úr élni a viszonválasz jogával? Lang Lénárd: T- Ház! A miniszter úr arról szólott, hogyha a tényállás megfelelő, intézkedik. Kijelentem, hogy a tényállás biztos, mert én személyesen ismerem a tanítót.. . (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: En nem vonom kétségbe!) azonkívül Ő maga hajlandó a nyilvánosság előtt helytállni minden szóért, amelyet az ő fizetési hátralékáról említettem. Minthogy a miniszter úr megígérte, hogy intézkedni fog ebben az ügyben, és remélem, hogy gyorsan fog intézkedni, (Felkiáltások joíbbfelől: Nyolc nap alatt! Ez elég gyors!) amire szükség is van, mert akinél 6000 pengő a fizetési hátralék, az rá is van szorulva a gyors intézkedésre, ezért a választ tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Andaházi-Kasnya Béla képvi-