Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

206 Az országgyűlés képviselőházának lami tanítókéval volna egyenlő készpénzben. Viszont sajátkezű aláírásával engedélyt adott, hogy a tanító az uradalomból beszerezheti a háztartásához szükséges cikkeket, azonban ak­kor, amikor az illető tanító fellépett hátralékos fizetésének követelésével, még ezt is megtiltotta, úgy, hogy az illető kénytelen a legtávolabbi falvakból beszerezni a háztartásához szükséges lisztet, kenyeret, fát stb., ami tarthatatlan helyzet. A vagyontalan, családos házaspár fizetés­hátraléka 1932-ben már kitett 4000 pengőt. Pa­naszára a közigazgatási bizottság elrendelte a hátralékoknak közadók módjára való behajtá­sát. Ezt azonban mindig megakadályozta a jó­szágigazgató, aki minden árverést meg tudott akadályozni azzal, hogy a zálog alá vett tár­gyakat, terményeket stb. eladta és csak akkor fizetett egy részt, amikor már majdnem lecsuk­ták e miatt a törvényellenes cselekedet miatt, azonban ennek ellenére sem fizette ki az igen tetemes hátralékot. 1933-ban a hátralék már 5000 pengő volt. Azután történtek egyes kifizetések s a hátralék most, június 1-én már felszaporodott 6200 pen­gőre. Én, igen t. Ház, éppen azért vállaltam ennek az interpellációnak elmondását, m?rt nem vagyok tisztviselő ember. Sőt a Házban már többször felszólaltam a magas tisztviselői fizetések ellen, azonban mégis azon az állás­ponton vagyok, hogy akinek a fizetése a tör­vény szerint is el van ismerve, az hozzá is tud­jon jutni ahhoz, különösen az olyan ember, aki becsülettel szolgál már 36 éve ebben az állás­ban. Ezt legjobban bizonyítja az, hogy az illető a megyei tanítóegyesületnek elnöke, aki csak azért került ellentétes helyzetbe a gazdaság­vezetővel, mert különféle követelésekkel mert fellépni, mondjuk például egy tantermet köve­telt, ami az iskolafejlesztés, a népnevelés szem­pontjából szükséges volt. Ebben az ügyben már megkeresték az igen t. miniszter urat, aki kilátásba helyezte támoga­tását s többek között azt írja (olvassa); »Tudo : másodra hozom, hogy a vármegye közigazgatási bizottságának jelentése szerint nevezett tanító hátralékos illetményei biztosítására a gróf Wenkheim Pál-féle mosonszentmiklósi uradalom 1934. évi terméséből 35 métermázsa repce 1625 pengő értékben lefoglaltatott.« (Hóinan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: 65 méter­mázsa!) Árverésre azonban, amint az előbb em­lítettem nem került a sor, a jószágigazgatónak mindig sikerült minden árverést lehetetlenné tenni. Most ismét a miniszter úrhoz fordulok, en­nek a szerencsétlen tanítócsaládnak nevében, hi­szen valamiféle módon a miniszter úrnak bizto­san módjában van segélyt nyújtani, hogy az illető szerencsétlen tanítócsalád hozzá tudna jutni fizetéséhez, ami eddig nem sikerült. Végig­járt minden fórumot az egyházi hatóságoktól kezdve, a királyi tanfelügyelőn keresztül, a köz­igazgatási bíróságon, szolgabírón és főispánon át, de sehonnan semmiféle segítség nem érkezett. Az uradalom befolyásos jószágigazgatója min­dent el tudott ütni. Ez a jószágigazgató nemrég nemzeti egységespárti képviselő volt s tovább­menve, még az uradalom ügyésze üs egy volt egységespárti képviselő, aki ebben az ügyben legjobban zavarja à dolgokat s nemhogy Isöze­lebb vinné az uradalom ügyét a megoldáshoz, hanem inkább távolítja és csak a költségeket szaporítja, aminek az lesz a vége, hogy még az államkincstár is csak igen késői időpontban fog 39. ülése 1935 június 26-án, szerdán. hozzájutni a sokszázezerre menő adóhátraléká­hoz. Hogy miért került az uradalom ebbe a vál­ságos helyzetbe^ azt nem akarom az igen tisztelt Ház előtt fejtegetni; hozzájárult a mezőgazda­ság súlyos helyzete, azt elismerem. Azonkívül voltak olyan dolgok, amelyeket nem lehet helye­selni és ha ezek meg nem történtek volna, az uradalom nem került volna abba a helyzetbe. Azt hiszem azonban, mindig kell módot találni arra, hogy úgy az alkalmazottak, mint a mun­kások ós a többiek, akik munkát végeznek, vala­hogyan hozzá tudjanak jutni megszolgált fizeté­sükhöz. Nagyon kérem a miniszter urat, hasson oda, hogy ennek a tanítócsaládnak hosszú éveken ke­resztül elviselt szenvedései végetérjenek és végre-valahára a családfő hozzá tudjon jutni jogos fizetéséhez. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Méltóztassék^ megengedni, hogy Liang t. képviselő úr 'beszédében foglalt azokhoz az állításaihoz, amelyek inkább a föld­mivel ésügyi miniszter urat és az igazságügy­miniszter urat érdeklik, ne szóljak hozzá. Ne­vezetesen t. képviselőtársam, bizonyos, a me­zőgazdasági válsággal összefüggő uradalmi válságról beszélt, azután az igazságügyminisz­ter úr hatáskörébe tartozó vétségek elköveté­séről, bíróilag lefoglalt gabona eladásáról és hasonlókról. Magáról a tárgyról vagyok bátor jelen­teni, hogy 1934 augusztus 5-én kaptam az ügy­ről utoljára jelentést a varmegyei közigazga­tási bizottságtól. A jelentés szerint ez az ügy rövidesen el fog intéztetni és Jakab tanító megkapja az uradalomtól késedelmes illetmé­nyeit s ebben a tekintetben már a megfelelő intézkedések is megtörténtek- r Azóta hozzám semmiféle panasz, vagy kérvény ia tanító ré­széről nem érkezett. Tegnap megkaptam a képviselő úr inter­pellációjának szövegét. Ma reggel intézkedtem és Győr vármegye közigazgatási bizottságát utasítottam, hogy 8 nap alatt jelentést tegyen az ügyről. Amennyiben a tényállás valónak fog bizonyulni, a megfelelő intézkedéseket ha­ladéktalanul megteszem. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni- {Elénk helyeslés a jobbolda­lon és a középen.) Elnök: Kíván a képviselő úr élni a viszon­válasz jogával? Lang Lénárd: T- Ház! A miniszter úr arról szólott, hogyha a tényállás megfelelő, intézke­dik. Kijelentem, hogy a tényállás biztos, mert én személyesen ismerem a tanítót.. . (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: En nem vonom kétségbe!) azonkívül Ő maga haj­landó a nyilvánosság előtt helytállni minden szóért, amelyet az ő fizetési hátralékáról emlí­tettem. Minthogy a miniszter úr megígérte, hogy intézkedni fog ebben az ügyben, és remé­lem, hogy gyorsan fog intézkedni, (Felkiál­tások joíbbfelől: Nyolc nap alatt! Ez elég gyors!) amire szükség is van, mert akinél 6000 pengő a fizetési hátralék, az rá is van szorulva a gyors intézkedésre, ezért a választ tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Andaházi-Kasnya Béla képvi-

Next

/
Thumbnails
Contents