Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. eszközöket és módokat, amelyek útján nemes­valutához juthatott. Minthogy a régebbi idő­ben a gyógynövények közül éppen a kamillá­nak 90%-a ment ki olyan országokba, amelyek­ből nemesvalutát nem kaptunk, olyan orszá­gokba kellett irányítani az exportot, amelyből nemes valuta behozatalára megvan a reménység. Ebből a célból a Nemzeti Bank erősen támo­gatta ennek a, szindikátusnak létrehozását és magát az exportot is 16%-os felár beszolgálta­tása mellett emelte. A szindikátus működése óta megállapítható, hogy az export értéke a kamil­lában százszázalékkal emelkedett. Ami már most azt a körülményt illeti, hogy vájjon valamennyi exportőr benne van-e ebben a szindikátusban, válaszom az, hogy csak egy exportőr nincs benne, aki körülbelül a rendel­kezésre álló mennyiség egyszázaiékát szállítja ki. A kamilla beváltása hat fillér körül mozog; esetenkénti kialakulása attól függ, hogy milyen minőségű kamilláról van szó. A kisemberek­nek természetesen érdeke, hogy minél ma­gasabb áron tudják beszolgáltatni a kamillát. Természetes, hogyha ebben a tekintetben visz­szaélések mutatkoznak, akkor őket ez ellen meg kell védeni. (Ügy van! Ügy van!) Ami azt illeti, hogy a kamillatermelők ós a kamillagyüjtők milyen helyzetben vannak a ki­sebb kereskedőkkel és exportőrökkel szemben, kénytelen vagyok rektifikálni igen t. képviselő­társam felfogását, mert itt nem tudom mit ért ő kamillatermelő alatt, hiszen a kamilla vadon­tenyésző gyógynövény. (Mózes Sándor: Hold számra termelik!) Hol van ez? (Felkiáltások jobbról: Hol vannak termelőkf — Mózes Sándor: Hevesben!) A kisembereknek, mint termelőknek fontos érdekük, hogy megfelelő magasabb árat tudjanak elérni. A magam részéről csak azt helyezhetem ki­látásba, hogy élénk figyelemmel fogom kísérni ennek a szindikátusnak működését és az egész kamilla-ügyet Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a kö­zépen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a vi­szonválasz joga megilleti! Mózes Sándor: T. Ház! A magam részéről a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomá­sul veszem, de egy kérést intézek hozzá. Méltóz­tassék valahogyan minimálni a beváltási árat, amelynél olcsóbban a kereskedőknek nem szabad átvenniök ezektől a kistermelőktől a kamillát. Ugyanis, amikor à kamillakartel tagjai 156 pengő haszonra tesznek szert egy métermázsá­nál, teljes lehetetlenségnek tartom, hogy ezekben a községekben (Soltész János: Például Besenyő­telken!) 280 métermázsa prima minőségű ka­millavirág nem értékesíthető és így a szedők a minimális 44 pengős beváltási árat sem tudják elérni. Tekintettel arra, hogy a Növényvédelmi iroda úgyis fennáll, nagyon örülnék annak, ha ez az iroda ezeket a kistermelőket is megvédené a kizsákmányolástól, hogy a jövőben ne menjen minden haszon csak a k&rtelek zsebébe. „Történ­jék végre intézkedés arranézve, hogy a kisem­berek, a termelők, a szedők zsebében is marad­jon megfelelő haszon a munkájuk után, mert ha a ikartel 156 pengő haszonra tud szert tenni má­zsánként, akkor szerény véleményem szerint nem mondok sokat, de legalább 60—70 pengő kö­rül lehetne megállapítani a minimális beváltási árat, hiszen akkor is éppen eleget keresne a kartell rajta­Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1935 június 26-án, szerdán. 205 földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomá­sul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Lang Lénárd képviselő úr inter­pellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úrhoz: Egy súlyos tanítósérelemre kívánom fel­hívni a kultuszminiszter úr figyelmét, amely sérelem izgalomban tartja Mosón megye egész tanítóságát. Jakab Lajos gróf Weinckheim Pál győr­megyei uradalmi római katolikus tanító és neje a sérelmet szenvedett tanító. Az iskola­fenntartó mosonszentmiklósi uradalom veze­tője négy év óta nem utalja ki fizetésüket, mely a javadalmi jegyzőkönyv szerint az ál­lami tanítókéval megegyező készpénz. A va­gyontalan családos tanítóházaspár fizetéshát­raléka 1932-ben már közel 4000 pengőre emel­kedett, azóta történt ugyan egy kisebb kiutalás, ma azonban a hátralék már felszaporodott 6200 pengőre. Képzelhető, hogy a fizetésnek ilyen hosszú időn át való elmaradása milyen nyo­morba taszította ezt a tanítócsaládot. Ebben az ügyben már felhívták a kultusz­miniszter úr figyelmét s a miniszter úr volt is kegyes információt kérni az ügy állásáról a győrmegyei közigazgatási bizottságtól. A ka­pott információ, amelyet bizonyára teljes jó­hiszeműséggel adtak le, végeredményben mégis félrevezette a miniszter urat, nem azért ami a jelentésben benne foglaltatott, hanem a miatt, ami hiányzott belőle. Tény. hogy a miniszter úr megnyugtató kijelentései dacára eddig a tanítóházaspár nem tudott fizetéshez jutni. Kérdem a miniszter urat: csakugyan nem lehet ennek a szerencsétlen tanítócsaládnak igazságot szolgáltatni és jogos igényeinek ki­elégítésére módot találni? Tudom, hogy az is­kolafenntartó, a mosonszentmiklósi uradalom teljes anyagi romlásba jutott, ennek dacára azonban mégis kellene módot találni arra, hogy H tanító, aki a nagy uradalom összes sryermp­keit neveli, a nagy nyomortól és nélkülözéstől mentesítve legyen. Lane* Lénárd &. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lang Lénárd: T. Ház! Egy súlyos tanítói «érelemre kívánom felhívni a kultuszminiszter úr figyelmét, amely izgalomban tartja Mosón vármegye egész tanítóságát, egyrészt hogy or­voslást találjon ez a szerencsétlen család, más­részt azért, hogy az ifreii t. Ház színe elé vi­gyem a mosonszentmiklósi .«-rőf Weinckheim­uradalöm ügyét, amely válságos helyzetével mae*ával sodorta az érdekelt községek munkás­ságát, sőt^ az érdekelt községeket is. Külön in­terpellációt lehetne mondani itt az uradalmi alkalmazottak helyzetéről, az uradalom cseléd­ségéről, az uradalom munkásságáról, sőt a köz­ségek helyzetéről is, én azonban csak egyetlen­egy esetet akarok kiragadni e kérdéskomple­xumból és ez az uradalmi tanító helyzete, aki körülbelül már három év óta nem tudja fize­tését megkapni, annak ellenére, hogy minden követ megmozgatott abban az irányban, hogy fizetéséhez hozzá tudjon jutni.' Az iskolafenntartó mosonszentmiklósi ura­dalom jószágigazgatója már négy év óta n&m utalja ki a tanítói házaspár fizetését, amely pedig a javadalmi jegyzőkönyv szerint az ál­31

Next

/
Thumbnails
Contents