Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés képviselőházának 39. eszközöket és módokat, amelyek útján nemesvalutához juthatott. Minthogy a régebbi időben a gyógynövények közül éppen a kamillának 90%-a ment ki olyan országokba, amelyekből nemesvalutát nem kaptunk, olyan országokba kellett irányítani az exportot, amelyből nemes valuta behozatalára megvan a reménység. Ebből a célból a Nemzeti Bank erősen támogatta ennek a, szindikátusnak létrehozását és magát az exportot is 16%-os felár beszolgáltatása mellett emelte. A szindikátus működése óta megállapítható, hogy az export értéke a kamillában százszázalékkal emelkedett. Ami már most azt a körülményt illeti, hogy vájjon valamennyi exportőr benne van-e ebben a szindikátusban, válaszom az, hogy csak egy exportőr nincs benne, aki körülbelül a rendelkezésre álló mennyiség egyszázaiékát szállítja ki. A kamilla beváltása hat fillér körül mozog; esetenkénti kialakulása attól függ, hogy milyen minőségű kamilláról van szó. A kisembereknek természetesen érdeke, hogy minél magasabb áron tudják beszolgáltatni a kamillát. Természetes, hogyha ebben a tekintetben viszszaélések mutatkoznak, akkor őket ez ellen meg kell védeni. (Ügy van! Ügy van!) Ami azt illeti, hogy a kamillatermelők ós a kamillagyüjtők milyen helyzetben vannak a kisebb kereskedőkkel és exportőrökkel szemben, kénytelen vagyok rektifikálni igen t. képviselőtársam felfogását, mert itt nem tudom mit ért ő kamillatermelő alatt, hiszen a kamilla vadontenyésző gyógynövény. (Mózes Sándor: Hold számra termelik!) Hol van ez? (Felkiáltások jobbról: Hol vannak termelőkf — Mózes Sándor: Hevesben!) A kisembereknek, mint termelőknek fontos érdekük, hogy megfelelő magasabb árat tudjanak elérni. A magam részéről csak azt helyezhetem kilátásba, hogy élénk figyelemmel fogom kísérni ennek a szindikátusnak működését és az egész kamilla-ügyet Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti! Mózes Sándor: T. Ház! A magam részéről a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul veszem, de egy kérést intézek hozzá. Méltóztassék valahogyan minimálni a beváltási árat, amelynél olcsóbban a kereskedőknek nem szabad átvenniök ezektől a kistermelőktől a kamillát. Ugyanis, amikor à kamillakartel tagjai 156 pengő haszonra tesznek szert egy métermázsánál, teljes lehetetlenségnek tartom, hogy ezekben a községekben (Soltész János: Például Besenyőtelken!) 280 métermázsa prima minőségű kamillavirág nem értékesíthető és így a szedők a minimális 44 pengős beváltási árat sem tudják elérni. Tekintettel arra, hogy a Növényvédelmi iroda úgyis fennáll, nagyon örülnék annak, ha ez az iroda ezeket a kistermelőket is megvédené a kizsákmányolástól, hogy a jövőben ne menjen minden haszon csak a k&rtelek zsebébe. „Történjék végre intézkedés arranézve, hogy a kisemberek, a termelők, a szedők zsebében is maradjon megfelelő haszon a munkájuk után, mert ha a ikartel 156 pengő haszonra tud szert tenni mázsánként, akkor szerény véleményem szerint nem mondok sokat, de legalább 60—70 pengő körül lehetne megállapítani a minimális beváltási árat, hiszen akkor is éppen eleget keresne a kartell rajtaElnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1935 június 26-án, szerdán. 205 földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Lang Lénárd képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz: Egy súlyos tanítósérelemre kívánom felhívni a kultuszminiszter úr figyelmét, amely sérelem izgalomban tartja Mosón megye egész tanítóságát. Jakab Lajos gróf Weinckheim Pál győrmegyei uradalmi római katolikus tanító és neje a sérelmet szenvedett tanító. Az iskolafenntartó mosonszentmiklósi uradalom vezetője négy év óta nem utalja ki fizetésüket, mely a javadalmi jegyzőkönyv szerint az állami tanítókéval megegyező készpénz. A vagyontalan családos tanítóházaspár fizetéshátraléka 1932-ben már közel 4000 pengőre emelkedett, azóta történt ugyan egy kisebb kiutalás, ma azonban a hátralék már felszaporodott 6200 pengőre. Képzelhető, hogy a fizetésnek ilyen hosszú időn át való elmaradása milyen nyomorba taszította ezt a tanítócsaládot. Ebben az ügyben már felhívták a kultuszminiszter úr figyelmét s a miniszter úr volt is kegyes információt kérni az ügy állásáról a győrmegyei közigazgatási bizottságtól. A kapott információ, amelyet bizonyára teljes jóhiszeműséggel adtak le, végeredményben mégis félrevezette a miniszter urat, nem azért ami a jelentésben benne foglaltatott, hanem a miatt, ami hiányzott belőle. Tény. hogy a miniszter úr megnyugtató kijelentései dacára eddig a tanítóházaspár nem tudott fizetéshez jutni. Kérdem a miniszter urat: csakugyan nem lehet ennek a szerencsétlen tanítócsaládnak igazságot szolgáltatni és jogos igényeinek kielégítésére módot találni? Tudom, hogy az iskolafenntartó, a mosonszentmiklósi uradalom teljes anyagi romlásba jutott, ennek dacára azonban mégis kellene módot találni arra, hogy H tanító, aki a nagy uradalom összes sryermpkeit neveli, a nagy nyomortól és nélkülözéstől mentesítve legyen. Lane* Lénárd &. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lang Lénárd: T. Ház! Egy súlyos tanítói «érelemre kívánom felhívni a kultuszminiszter úr figyelmét, amely izgalomban tartja Mosón vármegye egész tanítóságát, egyrészt hogy orvoslást találjon ez a szerencsétlen család, másrészt azért, hogy az ifreii t. Ház színe elé vigyem a mosonszentmiklósi .«-rőf Weinckheimuradalöm ügyét, amely válságos helyzetével mae*ával sodorta az érdekelt községek munkásságát, sőt^ az érdekelt községeket is. Külön interpellációt lehetne mondani itt az uradalmi alkalmazottak helyzetéről, az uradalom cselédségéről, az uradalom munkásságáról, sőt a községek helyzetéről is, én azonban csak egyetlenegy esetet akarok kiragadni e kérdéskomplexumból és ez az uradalmi tanító helyzete, aki körülbelül már három év óta nem tudja fizetését megkapni, annak ellenére, hogy minden követ megmozgatott abban az irányban, hogy fizetéséhez hozzá tudjon jutni.' Az iskolafenntartó mosonszentmiklósi uradalom jószágigazgatója már négy év óta n&m utalja ki a tanítói házaspár fizetését, amely pedig a javadalmi jegyzőkönyv szerint az ál31