Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

20Ó Az országgyűlés képviselőházának i előkészíti azt, egy szerencsés perspektívába beállítva, (Eckhardt Tibor: Ügy van! Ez lesz a helyes!) részleteiről tájékoztat és az anyagi előfeltételeket illetőleg is legalább egy limitet fog adni a törvényhozásnak, amikor a törvényhozás az elé az elhatározás elé kerül, hogy a polgárok^ anyagi megterheléséről szavazzon. Akkor legyen meggyőződve a miniszterelnök úr, hogy nemcsak simán fogjuk ezt a javaslatot megszavazni, (Eckhardt Tibor: Hozzá sem fogunk szólni! — Felkiáltások a jobboldalon: Ezt nem hisszük!) hanem olyan atmoszférában fog ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedni, amely atmoszféra önmagában biztosítani fogja az egész polgári lakosság lelkes és önkéntes odaadását a cél megvalósítása érdekében. A javaslatot nem fogadom el. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A tegnapi ülésünkön hozott határozat értelmében 7 órakor kell az interpellációkra áttérnünk. Ezért a vitát megszakítom és javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap délután 4 órakor tarrts.uk és annak napirendjére tűzzük ki: a légvédelemről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását, továbbá a mentelmi bizottság 54. és 73- számú jelentéseit Andaházi-Kasnya Béla, illetve Kenyeres K. Miklós képviselő urak mentelmi ügyében. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. T. Ház! Báró Berg Miksa és Megay-Meissner Károly képviselő urak a házszabályok 143. §-ának b) pontja értelmében félreértett szavaik helyreigazítása címén kértek szót. A szót a képviselő uraknak- megadom. Elsősorban haro Berg Miksa képviselő urat illeti a szó. Br. Berg Miksa: T. Ház! Folyó év június 12-én Horváth Zoltán képviselő úr beszéde közben egy közbeszólásban a következő megjegyzést tettem: »Megay-Meissner Károly képviselő úr édesapja román katonatiszt volt Ploestiben.« Ezt a közbeszólást egy általam ellenőrizhetetlen információra alapítottan és ezzel sem Megay-Meissner Károly képviselő urat, sem édesatyját sérteni nem akartam. Kérem a t. Házat és Megay-Meissner képviselőtársamat, hogy ezen kijelentésemet tudomásulvenni méltóztassék. (Helyeslés. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Korrekt dolog!) Elnök: Megay-Meissner Károly képviselő urat illeti a szó. Megay-Meissner Károly: T. Ház! Báró Berg Miksa képviselőtársam kijelentését tudomásulveszem azzal, hogy az ő kijelentésére tett sértő megjegyzésemet visszavonom. Sajnálom, hogy ezzel a közbeszólással báró Berg Miksa képviselőtársamat megsértettem, de szolgáljon mentségemül, hogy édesapám iránti szeretet ragadott el. Kérem közbeszólásomat meg nem történtnek tekinteni. (Helyeslés.) Elnök: Következnek az interpellációk. Első Rupert Kezső képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. 9. ülése 1935 június 26-án, szerdán. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. 1. Szíves és őszinte tájékoztatását kérem az országnak arról, hogy mi a miniszter úr álláspontja a névmagyarosítást illetőleg. 2. Hogyan van az, hogy amíg egyes állampolgároknak kérelmét sürgősen elintézik, más állampolgároknak kérelmeit hónapokon, sőt éveken át heverni hagyják és legnagyobbrészt elutasítják, habár az illetők hazafias és erkölcsi megbízhatóságukat hatóságilag is igazolták? 3. Mi az oka annak, hogy a kérelmek elbírálásában felekezeti szempontok is érvényre jutnak és ez okból a legtöbbször olyanok kérelmét is elutasítják hadi- vagy katonai szolgálat hiánya miatt, akik a háborúban még gyermekek voltak, katonának pedig nem hívták be őket? 4. Összeegyeztethetőnek tartja-e az ilyen eljárást a miniszter úr a jogegyenlőséggel, az igazsággal, az ország érdekével és a kormányzat részéről is többször tett olyan kijelentésekkel, hogy magyart és magyart vallás néni választhat el?« (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem támadni akarok, csak egy szerény kéréssel akarok fordulni a belügyminiszter úrhoz, aki sajnálatomra nincsen jelen, holott tudta, hogy ma hozzá egy interpellációt intézek. (Egy hang a középen: Éppen azért nincs jelen! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és csendben maradni. Rupert Rezső: Sok évtized óta egy igen dicséretes mozgalom folyik az országban abban az irányban, hogy akik nevüket megmagyarosítani akarják és így is ki akarják mutatni a haza iránt való fokozottabb szeretetüket, a nevüket megmagyarosíthassák. En tudatában vagyok annak és tisztában vagyok azzal, hogy a név nem jelent mindent. Lehet valaki idegen névvel 'is igen jó hazafi, — hiszen történelmi nagyságaink között nem egy van idegen nevű — aki azonban a mellett, hogy jó hazafi, még a nevét is meg akarja magyarosítani, annak ezt a tisztességes szándékát, becsületes igyekezetét nem lehet megtorolni azzal, hogy a névmagyarosítástól ok nélkül elzárják. Egészen örvendetes volt, hogy 1933-ban az egyik rendelet szinte animálta az embereket arra, hogy a nevüket megmagyarosítsák és a régi állapottal szemben mindenféle enyhítést engedélyezett, ennélfogva igen sokan kérték nevük megmagyarosítását. Azonban váratlanul, a rendeletben lefektetett elvek ellenére és a kormány által is igen sokszor hangoztatott, intenciói ellenére egyesekre^ ennek a szép mozgalomnak a menete, lefolyása nem biztosíttatott egészen simán. Ma már akárhányan névmagyarosításért folyamodnak, a legtöbben igen könnyen egy-két hét alatt hozzájutnak az engedélyhez, az állampolgároknak más része pedig várhat hónapokig, sot igen sokan vannak, akik évekig várnak, hevertetik a kérel; műket, nem intézik el. Sajnos, meg kell itt állapítanom, hogy i noha a kormány részéről is folyton hangoz] tatják, hogy vallási különbség magyart a ma-