Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

186 Az országgyűlés képviselőházának 39. ülésé 1935 június 26-án, szerdán. szegik. Azt mondják, hogy szükséges vissza­riasztó a halálbüntetés. Emlékeztetem arra a t. Házat, hogy soha annyi betörés, merénylet nem volt ebben az országban, mint a statárium alkalmazásának idején. Nem visszariasztó a ha­lálbüntetés, senkit sem riaszt vissza. Szóval a javaslat, mint kerettörvény, túl­megy azon a határon, amelyet a légi védelemmel indokolni lehetne. Hogy egyébként a gáztáma­dásnak mi a következménye, hogy az emberiség­nek milyen nagyszerű haladása ez a gáztáma­dásra való készülődés, arról néhány sort fel keli olvasnom. Fritz Haber német Nobeldíjas ve­gyész az Interparlamentáris konferencia ülésén Berlinben, 1926-ban a következőket mondotta (olvassa): »Ha háború törne ki s Berlinre bom­bákat dobnának, a robbanó lövedékek összeha­sonlíthatatlanul nagyobbszámú halálesetet okoz­nának, mint a gázlövedékek. A gáz azonban le­írhatatlan pánikot idéz elő s ilymódon oly.álla­potot teremt, melyet egyetlen rendezett állam és hadvezetés sem viselhet el. Rettenetes ver­senygyilkolás fog bekövetkezni mindkét olda­lon a polgári lakosság szörnyű veszteségeivel. kulturális javak s a civilizáció értékeinek tö­meges szétrombolásával. A gyöngébb ország gyárai hamarosan elhallgatnak. Az állam köz­ponti vezetése megszűnik, a városokat, amelyek még lenem égtek s gáz által el nem. pusztultak, a kétségbeesett lakosság kiüríti és tömegestői rejtőzik el erdőkbe és hegyekre, a kihalt föld­területeken és az ország határain túl. A magát civilizáltnak nevező világ eme háborújának bor­zalmait szörnyű éhinség és járvány fogja meg­kétszerezni s a romokon, amelyek többé helyre nem állíthatók, a népek koldusszegénnyé lett maradékai meg fogják kötni a békét, amelyet bizonyára nem követ ismét háború.« Ezzel be is fejezem. A törvényjavaslatot éppen azért, mert nem határozza meg, hogy a lakosság igénybevétele milyen módon, milyen körülmények között történhet s miután a sza­badságjogokat, a szabadságjogok alkalmazását tetszőleges időre korlátozhatják, ezt a keret­törvényt nem fogadjuk el. Végzem szavaimat azzal: nem lehet véle­ménykülönbség, hogy legjobb védekezés eme támadások ellen a béke. Meg kell szüntetni azt a szégyent és gyalázatot, hogy védtelen embe­reket lemészároljanak. Meg kell szüntetni azt a gyalázatot, hogy gáztámadással egész orszá­gokat megsemmisíthessenek, városokat kihal­takká tegyenek. Éppen ebből a szempontból azt mondom: a legszigorúbb semlegesség a legjobb védelem. Dolgozni kell a békéért! (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon j Elnök: Szólásra következik Hegedüs Kál­mán kénviselő úr! (Felkiáltások: Nincs jelen!) A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröl­tetik. Szólásra következik Eckhardt Tibor képvi­selő úr! Eckhardt Tibor: T. Ház! A légi védelemről, illetőleg a légi támadások elhárításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása kapcsán ki akarom jelenteni magam és pártom nevében azt a tel­jes készségünket, hogy mindazt, amire az or­szágnak a légvédelem minél hatásosabbá tétele érdekében szüksége van, nemcsak hogy megsza­vazni hajlandók vagyunk, hanem magunk is a legmesszebbmenőleg kívánjuk, sőt követeljük, hogy ezen a téren minden hatásos intézkedés történjék meg. A magam részéről első kifogásként éppen azt kell felhoznom, hogy ennyi ideig késtünk ezeknek az intézkedéseknek megtételével akkor, amikor úgyszólván Európa valamennyi állama kivétel nélkül messze megelőzött bennünket ezeknek az intézkedéseknek megtételében, ho­lott az ő veszélyeztetettségük és kiszolgáltatott­ságuk sokkal csekélyebb, mint a mienk. A ma­gam részéről tehát nemcsak az ország érdeké­ben, hanem azt hiszem, — ebben aztán különb­ség nincsen magyar ember és magyar ember között — az emberiség, a humanizmus, a gyer­mekek, öregek, aggok, az asszonyok, a polgári társadalom vitális érdekeinek védelme érdeké­ben minden jogos, minden elfogadható áldo­zatra kész vagyok és mi hajlandók is vagyunk mindent megszavazni. Igen t. Ház! Én odáig megyek, hogy kifogá­solom azt is, hogy éppen a légi támadásoknak kitett helyzetünkben nagyon sok esetben a múltban nem voltunk figyelemmel ezekre a szempontokra, amikor bizonyos intézményes berendezéseket elhatároztunk és itt utalok pél­dául =— hogy másról ne beszéljek — a Talbot eentralénak, a Máv. villamosításánlak kérdé­sére. Ez a technikai fejlődés és haladás, elte­kintve a pénzügyi megterheléstől, talán abban a vonatkozásban sem volt egészen észszerű, hogy légi támadások esetére a Máv. akcióké­pességét lényegesen befolyásolhatja a sokkal nehezebben megvédhető villamos hálózat, mint ahogyan azt a régi rendszerű gőzyontatás mel­lett veszély fenyegette volna. Én tehát haj­landó vagyok minden jogos és méltányos szem­pont honorálására, csak egyet ne méltóztassék tőlünk kérni, hogy légvédelem címén olyan tör­vényjavaslatot szavazzunk meg, amelyben a szolgáltatásoknak és kötelezettségeknek számos kategóriájára semmiféle határ, semmiféle keret megadva nincs. Ha egyrészt minden áldozatot hajlandók vagyunk viselni, akkor joggal elvárhatjuk a kormányzattól azt is, hogy legalább azt meg­mondja nekünk, mi az áldozatoknak az a maxi­mális mértéke, amelyet az országtól a kormány­zat adott esetben, vagy állandóan, rendszere­sen visszatérő kötelezettség gyanánt kíván, vagy követel. (Ügy van! a baloldalon.) Én azt láttam Európa számos államában — és itt hi­vatkozom főleg arra, amit közelről láttam, ta­pasztaltam és nagyraértékeltem, hivatkozom Anglia példájára, — hogy az egész légvédelem a hivatásos katonai körökön kívül kizárólag a polgári társadalomból önként jelentkező egyé­nek vállain nyugszik. Én meg vagyok győződve arról, hogy a ma­gyar társadalom hazafiságban semmivel sem áll mögötte az angol társadalomnak, de egy vonatkozásban mögötte állunk: a szervezettség dolgában, mert egy^ ilyen társadalmi akció, egy ilyen önkéntes jelentkezési rendszeren ke­resztül való megszervezése a társadalomnak edott esetben bizonyára eredményesebb, béke­időben sokkal kevésbbé költséges, de több mun­kával több fáradtsággal több organizációs te­vékenységgel jár, ha nem a parancsuralom, nem a diktatórikus eljárás, hanem az Önkén­tes közreműködés, a valóságos magasabb ér­telemben vett nemzeti' Összefogás és együttmű­ködés jegyében folyik le. T. Ház! Én magam láttam Angliában 10— 12 ezer főnyi táborokban azokat a fiatal angol mérnököket és technikusokat, akik a legkülön­bözőbb légvédelmi gyakorlatokat végezték ott, kizárólag ölként vállalt szolgálat gyanánt, az országgal, a hazával szemben. Én meg vagyok győződve, hogy a helyes modus procedendi az, ÍIEI cl kormányzat mindenekelőtt megfelelő fel­világosítással, — nem a katonai szempontok,

Next

/
Thumbnails
Contents