Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés képviselőházának 39 vagy pláne titkok elárulására gondolok — a civillakosság megfelelő kitanításával, felvilágosításával, helyes informálásával, a civillakosság kötelezettségeinek és talán az őt fenyegető veszélyeknek megismertetésével országos közvéleményt teremt egy nemzeti féladat megoldása érdekében, azután igénybeveszi az önként jelentkezőknek azt a spontán és ingyenes támogatását, amely Magyarországon is bizonyára bőségesen állana nem annyira a kormányzatnak, mint inkább a nemzetnek a rendelkezésére; ha ezután még szükség van rá, alkot egy olyan törvényt, amely törvényben világosan megmondja, hogy a még hátralévő feladatok, a még megoldatlan hiányok pótlására légvédelm* szempontból minő konkrét, személyes és anyagi áldozatokat kell a nemzetnek meghoznia. Ez a normális eljárás minden normális, alkotmányos, parlamentáris és törvényesen gondolkodó államban, ahol lehetőleg a társadalom spontán közreműködése, a társadalom önkéntes együttműködése alapján oldják meg a nagy nemzeti feladatokat. T. Ház! Mit szóljunk ehhez a törvényjavaslathoz, amelyet úgyszólván lerohanássze• rűen, minden lelki, minden társadalmi, minden parlamenti előkészítés nélkül, (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) majdnem azt kell mondanom, puccsszerűen az utolsó órában hoztak ide elénk. Mit szóljunk e törvényjavaslathoz, amelyről azt, hogy gondosan lett volna előkészítve, a túloldalon ülő képviselőtársaim sem állíthatják, mert hiszen a bizottsági vita során még elég módosítást voltak kénytelenek a túloldalon ülő képviselőtársaim maguk is kívánni és proponálni. Mit szóljunk az ilyen javaslathoz amelynek legfőbb hiánya az, hogy egyáltalában nem fedi azokat a célokat és szempontokat, amelyeknek érdekeit szolgálni óhajtja, hanem tágan megfogalmazott, semmitmondó vagy mindent jelentő mondatokban olyan felhatalmazásokat kíván a kormányra ruházni, amelyekkel soha ezer év alatt Magyarországon sem kormány, sem uralkodó még nem rendelkezett. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Ha kerettörvénynek van szánva ez a törvényjavaslat, akkor méltóztattak volna a kereteket megállapítani, akkor méltóztattak volna legalább is azokat a határvonalakat megvonni, amelyek mint maximális kötelezettségek mindenkit terhelhetnek. De mit látok ennél a törvényjavaslatnál? A törvényjavaslat 1. §-a 14—60 éves korig, nemre való tekintet nélkül, személyes szolgálat teljesítésére kötelez minden magyar állampolgárt és nem közli, hogy ki az, aki ilyen kötelezettséget kiró, milyen szempontok szerint választatnak ki azok, akik a kötelezettség alá esnek, mert ez a kötelezettség — e szerint legalább — nem látszik általánosnak. Nem mondja meg a törvényjavaslat azt, hogy a kiképzés mennyi ideig fog tartani, nem mondja meg, hogy a gyakorlat évenkint mennyi időt vesz igénybe. Tetszés szerinti mértékben annyiszor, ahányszor, időbeli korlátozás nélkül — elméletileg beszélve — e javaslat megszavazása ntán bármelyikünk behívható és holta napjáig ott tartható, a nélkül, hogy bármiféle fellebbviteli fórum vagy jogorvoslati lehetőség a törvény keretein belül biztosítható volna. (Horváth Zoltán: Választáskor minden ellenzékit behívnak!) Elméletileg ez a lehetőség fennáll. (Derültség. — Farikas Elemér előadó: Jó gondolat! — Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az előadó úr szerint ez lehet jó gondolat, (Farkas Elemér előadó; De frivol gondoillése 1935 június 26-án, szerdán. 187 lat!) de a légvédelem nagy nemzeti feladatát az ilyenekkel lehet diszkreditálni s amikor egy nagy nemzeti feladat megoldásáról van szó, annak megnyugtató formák között, a közvélemény szimpátiája és rokonérzése mellett kell megvalósulnia, nem pedig súlyos aggodalmaktól és jogos aggodalmaktól terhelt közvélemény mellett kell úgyszólván a közvélemény ellenkezése mellett és akarata ellenére az ilyen feladatok megoldását megkísérelni. Itt van azután a 2. §>, amelynek szövegét megvallom őszintén, ha összehasonlítom az indokolással, két teljesen különböző célt látok magam előtt, mert az indokolás — azt hiszem, nagyon helyesen — arra vonatkozik és azt tűzi ki a 2. § által, mint elérendő célt, hogy az utcai forgalmat, a világítást és az egyéneknek az utcákon való közlekedését légvédelmi támadás veszélye, vagy gyakorlat esetén korlátozhatja a kormány. T. Ház! Amit az indokolás mond, az teljesen helyes, de a tör vény 2. § a erre ad felhatalmazást, — hogy kinek, azt úgyszólván nem is lehet tudni, csak utólag lehet esetleg rájönni, ha az ember nagyon spekulál, hogy tulajdonképpen ki is jogosult ezekben az esetekben intézkedni —• hanem azt mondja a 2. §, hogy »a mozgási szabadság rendészeti természetű intézkedésekkel korlátozható.« A mozgási szabadság? Kinek a mozgási szabadsága? A mozgási szabadság korlátozása személyekre vonatkoztatva röviden annyit jelent, hogy internálás, tehát az internálás is benne foglaltatik ebben a felhatalmazásban. (Ellenmondások a jobboldalon.) Kivétel nélkül minden magyar állampolgárra vonatkozóan benne van ebben a szakaszban az élethoszsziglani internálás lehetősége. (Ellentmondások a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Majd a szolgabíró megmondja! — Zaj.) Nem mondom, hogy a kormány most, amikor ezt a törvényjavaslatot megfogalmazta, tényleg internálni akarná az ország lakosságát, de akkor méltóztassék ezt a 2. §-t úgy megfogalmazni, hogyha talán ez a kormány nem is élne ezzel a lehetőséggel, — nem tudom, hogy mik a szándékai — de egy eljövendő kormány se élhessen lígy soha ezzel a paragrafussal, hogy azzal jogos érdekek, az egyéni szabadság tiszteletreméltó szempontjai feleslegesen és károsan érintessenek. Itt van azután a 3. §. Ez a szakasz, a maga eredeti szövegezésében, minden magyar állampolgár vagyonának teljes elkobzásával egyenlő értékű, egyet jelentő intézkedésekre adna a kormányzatnak felhatalmazást. Ügy látszik, hogy maga az igen t. kormányzat is észrevette, hogy ez a paragrafus talán kissé többet mond, mint amennyit tényleg tenni szándékoznak és bizonyos helyes irányií módosításokat eszközölt is. Elismerés illeti itt túloldalon ülő igen t. jogász-képviselőtársainkat, akik kritikájukkal maguk is hozzájárultak ennek a javaslatnak korrigálásához; bizonyos korrekciókat végre is hajtott a kormányzat, de mindez a korrekció még mindig nem elegendő, mert ha egy kerettörvényben kötelezettségeket akarunk megszabni, amelyeket a kormányzat a polgárságra kiróhat, azoknak a kötelezettségeknek maximális mértékét valahol mégis csak meg kell jelölni, például az egyenes adónak bizonyos számú százalékában. Vannak más, rendkívül fontos és közérdekű funkciói is az államnak, amelyeknek terén bizonyos céladó vettetett ki már a múltban is. Itt van például az országos betegápolási pótadó, amely százalékosan szabatik meg. . A kormányzatnak szükség esetén módjában volna ezt a százalékos kulcsot