Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-39
Az országgyűlés képviselőházának 39. letességében megszervezhesse. Megjegyzem, egészen kétséges, hogy azokkal a nagy eszközökkel végrehajtott védelmi lehetőségek, amelyeket más országokban látunk és amelyekről haliunk, biztos védelmet nyujtanak-e a gáztámadás ellen? Mi azonban semmiesetre sem tudjuk ezen az úton követni a nagy nemzetekét. Mi tehát a_mi legnagyobb védelmünk? Az abszolút és teljes semlegesség minden más ál| Iámmal szemben. Ez az egyedüli lehetőség, hogy megtartsuk békénket, hogy bennünket el ne pusztítsanak, mert hiszen egyenesen botrány, hogy 15 percen belül megjelenhetnek nálunk a hadirepülőgépek, eláraszthatják városunkat a legmérgesebb gázokkal és elpusztíthatják a lakosságot. Védelem tehát csak a legteljesebb és legtökéletesebb semlegesség és a szünetlen hare a béke mellett. A lakosság sehol, de sehol az egész világon nem kér a háborúból. A népek milliói és százmilliói éppen olyan undorral fordulnak el a háborús mészárlástól, mint azok a politikusok, akik magas helyről is elítélik és borzalmasnak tartják ezt a háborút. A népek tehát nem akarják a háborút, az emberiségnek csak egy nagyon csekély hányada, egy egészen kis rétege — részben üzletből, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) részben politikából, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) részben túlhajtott és átkosan alkalmazott nacionalizmusból — akarja a háborút. Nekünk a háborús tiltakozás mellett azt a politikát kell folytatnunk, hogy egyetlen csoport mellé sem kötjük le magunkat. Szerencsétlen helyzetünk, határaink védtelensége és anyagi erőink csekélysége lehetetlenné teszik, hogy döntő módon folyhassunk be ebbe a küzdelembe; az egyedüli lehetőség tehát az, hogy Svájchoz hasonlóan semlegsséget proklamáljunk és azt mondjuk: végezzék el egymás között azok a nemzetek, amelyek rivalizálnak, minket ez a háború nem érdekel. A béke mellett való szüntelen agitáció és a legtökéletesebb semlegesség tehát az, amely a legjobb védelmet nyújtja minden gaztámadás ellen. De ettől függetlenül, amikor a javaslattal foglalkozom, azt kell mondanom, ho gy ez nemcsak kerettörvény, hanem túlságosan is kerettörvény. Túlságosan keveset szab meg olyan módon, hogy látni lehetne belőle, hogy a lakosságra milyen megterhelés esik s hogy az egyén szabadsága és függetlensége minden vonalon, mind gazdasági, mind pedig politika téren milyen határig lesz, vagy lehet korlátozva? En azt mondom: megszabni azt, hogy bármely pillanatban — az 1. §-ról beszélek — minI den 14. életévét betöltött magyar állampolgárt : 60. életévének betöltéséig, nemre való tekintet nélkül a légi támadás elleni védekezésben alkalmasságának megfelelő személyes szolgálat teljesítésére és evégett a kiképzésben és gyakorlatban való részvételre lehet kötelezni — ez olyan tág lehetőség a kormány kezében, hogy sokkal pregnánsabban és precízebben kellene megszabni azt, hogy milyen mértékben, mikor és mennyi ideig lehet a lakosságot ennek az úgynevezett légi védelemnek a szolgálatába állítani. Ezen a területen tehát minden állampolgár bármikor behívható, munkára kényszeríthető, ameddig éppen a kormánynak jólesik. (Rupert Rezső: 15 éves kislányok is!) Még az sincs megmondva, hogy ezek a munkálatok csak közvetlenül a légi védelmet szolgálhatják, (Gr. Apponyi György: Ki ellenőrizheti azt!) hogy semmiféle más munkát ezen ülése 1935 június 26-án, szerdán. 185 a címen végeztetni nem lehet, senkit sem lehet kötelezni arra, hogy olyan dolgokban is munkára -kényszeríthető (legyen, amelyek nem a légvédelem céljait szolgálják. Ugyanilyen tág értelmű a 2. §, amely azt mondja, hogy (olvassa): »A védekezés érdekében — ideértve a kiképzést és a gyakorlatot is — a szükség tartamára a mozgási szabadság rendészeti természetű intézkedésekkel korlátozható és a lakosság különleges rendelkezések megtartására kötelezhető.« Ezen a címen a kormány határozza meg, hogy melyik az a helyzet, amikor a lakosság mozgási szabadságát és szabadságjogait korlátozza. Milyen időben, mikor, milyen alkalom az, amikor korlátozni lehet! Nálunk egészen könnyen el lehet képzelni, hogy a választások idejében a légvédelem örve alatt minden politikai mozgalmat elnyomnak, lehetetlenné tesznek és megszüntetnek. El lehet képzelni, hogy a légvédelem ürügye alatt minden, a munkások gazdasági helyzetét, a munkások életnívójának emelésére irányuló mozgalmat meghiúsítanak. Ezek a gazdasági harcok szükségesek. Ezeknek nem a munkások az okai, mint ahogy ma az olcsó lap megírja, hogy a munkásoknak ez a gazdasági harca hatalmi kérdés. Hatalmi kérdés az, amikor valaki heti 5 pengő helyett heti 6 pengőt akar keresni? Távolról sem! Mindent előbb lehet ráfogni ezekre a gazdasági mozgalmakra, mint azt, hogy hatalmi vagy politikai kérdések. A megélhetés legprimitívebb kérdése, életérdeke a lakosságnak, hogy a filléres órabéreket emelje. Itt kapcsolódik be a dolog gazdasági oldala. Óriási terhekről van szó ebben a törvényjavaslatban. Kérdem, hogy a filléres munkabérek mellett hogyan lehet még ezen a területen is a munkásokat kiadásokba bevonni? Ki kellene precízen mondani azt, hogy azok a költségek, amelyek a vállalatokat megterhelik, nem háríthatók át a munkásokra, mert meglesz a szándék arra, hogy teljesen áthárítsák a vállalatok a munkásokra ezt a terhet. Az egyik oldalon a kötelező munka meghatározása egészen tág, egészen hiányos, nincs megszabva, hogy milyen időben, mikor kell dolgozni, a másik oldalon pedig nincs megszabva, hogy mennyi ideig, mert hiszen én el tudom képzelni a javaslat szerint, hogy a szabadságjog korlátozása csak arra irányulhat, hogy amikor ilyen védelmi intézkedések vannak, annak kötelékébe és keretébe tartozik mindenki, de azt ki lehetne jelenteni a törvényben, hogy ez csak addig az ideig tart, amíg ilyen elhárító intézkedéseket tesznek, esetleges támadás vagy gyakorlat esetén. Ilyen esetben bizonyos szabadságjogokat tényleg korlátozni kell, de nagy általánosságban azt mondani, hogy bármikor korlátozható a lakosság szabadsága, ez túlmegy azon a hátáron, amelyet légvédelemmel indokolni lehetne, túlmegy azon a határon, amelyet az állam lakosságával szemben a kormány mint hatóság megengedhet magának. Ép ebből a szempontból és csupán ebből a szempontból kell ennek a kerettörvény : nek a szabadságjogokat, az egyéni és polgári szabadságjogot korlátozó intézkedések ellen felemelni szavunkat. Még egy vonatkozására a dolognak szeretnék rámutatni. Az ellen is tiltakoznunk kell, liogy a halálbüntetést alkalmazzák. Nem utalok megint azokra a nagy teoretikus vitákra, amelyek a halálbüntetés körül lezajlottak, de utalok a keresztény tízparancsolat parancsára, hogy ne ölj ! Ezt a parancsolatot únos-untalan meg-