Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-39

18e Az országgyűlés képviselőházának . elárasztják, azzal kezdődik, hogy felkeresik az ipartelepeket, azzal kezdődik, hogy odamennek a támadó repülőgépek, ahol nincs háború és elpusztítják a városokat, elpusztítják a békés lakosságot. Minél magasabb az úgynevezett kultúra, annál borzalmasabb anyagokkal, annál borzalmasabb eszközökkel akarják ezt a hadjáratot a lakosság ellen vinni és ma a tudomány és a technika legkiválóbb emberei nem azon gondolkodnak, hogyan védelmezzék meg az emberi életet, miképpen emeljék a szociális jólétet, hanem, hogy ellenállhatatlan mérges gázokat gyártsanak, amelyek ellen hatástalan minden védekezés. Ha kitör a szörnyűséges iégiháború, akkor talán a front a legbiztosabb hely és az a városi lakosság, amely nem vesz részt közvetlenül a légi háborúban, sokkal jobban ki van téve a veszedelemnek, mint a fronton harcoló katonák. Milyen volt a mérges gázok hatása már 1915-ben? 1915 április 22-én alkalmazták legelőször a németek a mérges gázt a iegnagyobb sikerrel és Ypernnél egyetlen gáztámadás 5000 halottal és 10.000 súlyos gázmérgezettel járt. Hol vagyunk már, hova fejlődött azóta a gázgyártás, azt nem is lehet tudni. Minden állam titkolja, hogy milyen eszközei vannak és titkolják természetesen a védelmi eszközöket is. De egészen bizonyos, hogy amely pillanatban valamilyen mérges gázt feltalálnak, abban a pillanatban megindul a védekezés lehetőségének biztosítása, amiről az ellenséges hatalmak is tudomást szereznek és abban a pillanatban kezdődik a munka újabb mérges gázok feltalálására, amelyek ellen a védekezés lehetetlen. Zöldkeresztes, kékkeresztes, sárgakeresztes, levizit; harmincötféle gáz volt alkalmazásban már a világháborúban, harmincötféle gázzal dolgoztak az emberiség dicsőségére. Vannak azonban ma már gázok, amelyek ellen mindenféle gázálarcvédelem teljesen hatástalan. Vannak olyan gázok, amelyeket finom por alakban szórnak széjjel és amelyekkel szemben mindenféle gázálarc hatástalan, mert a gáz fojtogatja az illetőt, aki a gázálarcot használja, azt tehát le kell vennie, hogy azután megfulladjon. Vannak olyan mérgező, fojtó gázok, amelyeknél az ember órák hosszat benn lehet a gázgyűrűben, a nélkül, hogy tudná, hogy gáztámadás van és hatása csak órák, vagy egy nap múlva jelentkezik, amikor elkezdi a sejteket roncsolni. Szóval nagyszerű kedvességekkel tudják ma már az emberiséget traktálni. Óriási módon fejlődnek a gyilkolás eszközei és a gyilkolás eszközeivel szemben egészen kezdetlegesek a, védelem eszközei. Itt kell rátérnem a javaslatra. Mik a védelem eszközei? Maga ennek a kerettörvényjavaslatnak indokolása arról beszél, hogy mi a trianoni szerződés alapján sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, mint más államok polgárai. Ez meg is felel a tényeknek. Ahol nem lehet légelhárító ütegekkel, repülőgépek sokaságával a támadás ellen védekezni, ott a védelem eszközei meglehetősen korlátoltak. Mi, mint kis ország, anyagilag talán nem is bírjuk megszerezni a védelemnek azokat az eszközeit, amelyek szükségesek. Hiszen ma már a gáztámadás ellen nemcsak gázálarc kell, hanem a legtökéletesebb védelem: a teljes ruházat, kesztyűtől, cipőtől kezdve felöltöztetni a lakosságot; csak impregnált ruhákkal lehet csak védekezni ama gázok ellen, amelyek az ember szervezetébe beleveszik magukat. Ezen a területen a technika egészen csodálatos dol9. ülésé 1935 június 26-án, szerdán. gokat produkál a gáztámadás terén. Megvannak és meglehetnek tehát nekünk azok az eszközeink, amelyekkel a gáztámadás ellen védekezni tudunk? Ami ma modern, tökéletes, az 24 órán belül elavult és kezdhetjük újra az egészet, mert, mondom, ezen a területen, a gyilkolás eszközeinek alkalmazásánál a technika óriási módon fejlődik. Mi tehát a legjobb védelem?' A legjobb védelem az éles, erős tiltakozás minden háború ellen és minden szörnyűség ellen, amellyel a békés lakosságot és az emberiséget le akarják mészárolni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tudom, hogy a mi kis országunk a háború és a béke kérdésében nem döntő jelentőségű. Mi legfeljebb csak áldozatai lehetünk annak a vetélkedésnek, amelyet a nagy

: hatalmak egymással szemben folytatnak; mi csak áldozatai lehetünk a hadi üzemek tulajdonosainak üzleti spekulációiból kirobbanó háborúknak; mi csak áldozatai lehetünk a diktatúráknak, amelyeknek alkotó eleme a háború. Való és tény, hogy ezt a háborús feszültséget, amely most az egész világot izgalomban tartja, nemcsak nálunk, de mindenütt, a rossz béke okozta, amely a gazdasági romlással együtt olyan légkört hozott az egész világra, amely egyenesen kibírhatatlan. A rossz békét követte a rossz gazdasági rendszerek alkalmazása; a rossz békét követte az elzárkózás politikája, követte az autarchikus termelés és követte az egész világon mindenütt az a politika, amely csak saját magát nézte és kutyába sem vette az egész emberiség érdekeit. Ennek az uszító, gyűlölködő háborús politikának, ennek az uszító és gyűlölködő gazdasági elzárkózásnak a légköre fekszik ma rá az egész civilizált világra. Amikor tehát védekezésről beszélünk, akkor azt mondom, hogy nemcsak nekünk kell tiltakoznunk, de mindenkinek tiltakoznia kell elsősorban az ellen, hogy háború lehessen és kétszeresen, százszorosan kell tiltakozni az ellen, hogy mérges gázokkal megmérgezzék az emberiséget; százszorosan kell tiltakozni az ellen, hogy nőket és gyermekeket az úgynevezett keresztényi szeretet XX. századában meg lehessen támadni és ki lehessen, irtani. Itt utalok arra, hogy az egyháznak óriási hatalma van, tehát elsősorban az egyháznak kell tiltakoznia minden háború ellen. A szeretet vallása azt hirdeti: ne ölj. Tiltakozni kell minden emberölés ellen és kétszeresen tiltakozni kell, amikor tudjuk, hogy mi készül, hogy milyen eszközökkel, milyen módon akarják a nőt, a gyermeket és az ártatlan dolgozó munkások tízezreit kiirtani. Minden templomnak szószéknek kell lennie a háború ellen, lázítania kell, fel kell világosítania az embereket, hogy szégyen, gyalázat és barbárság az, hogy a mi századunkban tömegesen lehet kiirtani az embereket, hogy felmerülhet az a gondolat, hogy az ártatlan lakosságot is megtámadják. Meg kell szervezni a békéért való hadjáratot. Maga a javaslat indokolása azt mondja, hogy a szerződések és egyezmények nem vedel- | meznek meg bennünket a támadások ellen. Lehetségesnek, közelfekvőnek tartja azt a lehetőséget, hogy egy ilyen támadásnak az áldozatai lehetünk. Most tehát kérdem, ha ez áll, hogy a támadás lehetősége megvan, akkor védelem-e az, amit mi ez ellen ezzel a kerettörvénnyel nyújtani tudunk? Nem. Egy ilyen kis ország nem tudja követni a többi nagy államok példáját, pláne amikor elismerten korlátozva v^an abban, hogy a védelmet a maga töké-