Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1935 június 2A-én, hétfőn. 161 amint később jelentkezett. Másrészt — nem akarom felolvasni, mert hiszen nem ezekről tárgyalunk — nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az 1931/32. évben igen nagy volt az előirányzatnélküli túlkiadás mértéke. Ez kizárólag azért van, mert olyan kötelezettségek merültek fel éppen az előző néhány év kezelése következtében, amelyek előirányzat nélküliek^ ha azonban az 1932/33. évben és a mostani évben reális az előirányzat, az, azt hiszem, legnagyobrészt arra a szanálási akcióra vezethető vissza, amely az 1931. év őszén és az 1932. év folyamán végbement. Ami pedig a rendkívüli kiadásoknak és az előirányzat nélküli kiadásoknak és túlkiadásoknak mérvéi illeti, ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az 1932/33. tárgyévben, ugyancsak a számszéki jelentés 27. oldala szerint, a kiadási oldalon a netto megtakarítás 64,800.000 pengő volt, amivel szemben az 1933/34. évben csak 600.000 pengő. Ez is azt mutatja tehát, hogy az előirányzat reális, de másrészt a megtakarítás az 1933/34. évben jóval kisebb volt, mint 1932/33-ban. Az egyéb statisztikai adatokat és a százalékarányszámokat bárki megtalálhatja az 1932. és 1933. évi számszéki jelentés összevetésével. Csak ezt kívántam megjegyezni Görgey igen t. képviselőtársam felszólalására, kiegészítve^ aző adatait, egyébként pedig semmiféle polémiának időszerűségét most nem látom. Mielőtt áttérnék magának az 1933/34. évi zárszámadásnak a bírálatára, meg kell jegyeznem, hogy a folyó évi állami költségvetés sommázatának általános indokolásában a 41. lapon utalás történik éppen bizonyos előző évi deficitekre, és azokat hasonlítja össze az 1935/36. év deficitjével. Azt mondja, hogy 1931/32-ben 179 millió pengő volt a deficit és 1932/33-ban 108 millió. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, igen t. Ház, hogy ezek az imént felolvasott és idézett számok a zárszámadásokban megállapított deficitösszegekkel nem egyeznek. Jól tudom, hogy a deficitet nagyon sokféleképpen lehet kiszámítani, arra kérném azonban az igen t. pénzügyi kormányzatot, hogy ha már egyszer a számszék megállapított egy bizonyos deficitösszeget egy bizonyos levezetés során, s az országgyűlés két háza ezt elfogadta, akkor méltóztassék erre az összegre hivatkozni a költségvetésben vagy más alkalmakkor, mert hiszen ha nem hozzuk egy nevezőre a dolgot, és ha különféleképpen kiszámított deficitekkel operálunk, akkor végül igazán három-négy emberen kívül senki sem fogja magát kiismerni, mert hiszen a zöldfüzetek deficitjei, a Tyler-féle deficitek amúgyis mások és nem egyeznek a zárszámadási deficitekkel. Áttérve már most magára az 1933/34. évi zárszámadásra, a kiadási oldal — ahogy előttem szólott t. képviselőtársaim is igen helyesen megjegyezték és megállapították — meglehetősen egálban van, amennyiben a túlkiadások és az előirányzatnélküli kiadások és a megtakarítások körülbelül 83 milliót és 82,400.000 pengőt tesznek ki, tehát körülbelül egálban vannak, szemben az 1932/33. évvel, ahol nagy megtakarítás volt, ami azonban a kiadási előirányzat kevésbbé reális voltát mutatja. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ebben benne van majdnem 30 millió pengő elhalasztott és tőkésített adósságszolgálat, továbbá benne van mint túlkiadás körülbelül 10 millió pengő nyugdíjtöbblet, — amelyre szintén utalt t. képviselőtársam — amely 10 millióból azonban 3-5 millió az állami gépgyár társpénztárának rendkívüli dotációja folytán áll fenn. Ettől a két kisebb szépséghibától eltekintve azonban, meglehetős örömmel konstatálom a realitást. A bevételi oldal számszerűleg sokkal szebben fest, mert itt 66 millió pengő bevételi többletről van szó. Ha azonban elemezzük ezt a 66 milliót, azt fogjuk látni, hogy a 66 millióból össze-vissza csak 22 millió pénztári eredmény, és 44 millió az előbbiekkel együtt szépen átmegy a cselekvő hátralékokra, ebbe a feneketlen hordóba. Itt kívánok kissé kiterjeszkedni ezekre a cselekvő hátralékokra, amelyek nézetem szerint most már meglehetősen aggályos mértékre emelkedtek. Míg részvénytársaságoknál vannak a mérlegben ki nem mutatott, illetve titkos tartalékok, itt a cselekvő tartalékoknál ki nem mutatott, inkább titkos veszteséget látok. Mert ha a cselekvő hátralékot nézzük az utóbbi öt esztendőben, azt fogjuk látni, hogy ezek felemelkedtek. Az 1928/29. év végén volt 213 millió, az 1933/34. év végén meg már 340 millió. Itt csak a rendes kezelést veszem, az átmeneti tételeket elhagyom, holott a bizottsági jelentés az átmeneti kezelést is beveszi. Ez 218 millióról felemelkedett 340-re. Ez a nettó emelkedés. Ez azonban nem elegendő. Utána kell nézni a helyesbítésnek is. Évről-évre igen tekintélyes helyesbítés folyik itt. Ez a helyesbítés csodálatos intézmény: itt tudniillik a következő évet más összeggel kezdik, mint amilyennel végezték az előző évet. Ezt nevezik helyesbítésnek, amely rendesen leírás. Ez a helyesbítés végig előfordul az egész zárszámadásban. Ez a helyesbítés kitesz a cselekvő hátraléknál szintén Öt esztendőre 102» milliót, a nettó növekedés 127 milliót. Ha ezt a kettőt összeadom, 230 millió a növekedés, ami igen nagy és bizonyos mértékben aggodalommal tölt el, főleg akkor, ha az egyenesadókat veszem tekintetbe. Az egyenesadók hátraléka ez alatt az idő alatt majdnem 100%-ra rúgott, 80 millióról felment 150 millióra. Ez szintén az 1928/29. és az 1933/34. év között jelentkezett. Itt vannak azután a vámhitelezési összegek. Erről a bizottságban is beszéltem az idén is, tavaly is. Azt hiszem, ennek tudható be, hogy az eddig 4—500.000 pengő között mozgott hátralék az idén helyesbítés révén felugrott 800.000 pengővel, vagyis körülbelül 200%-kai 1,300.000 pengőre. Már most hogy ez mennyiben jó követelés, mennyiben rossz, azt nem tudom, csak figyelmébe ajánlom a pénzügyminiszter úrnak és kérem az igen t. miniszter úr nyilatkozatát itt a Dunavölgyi Kereskedelmi Társulatnak vámhitelezési ügyében is. Ebben az ügyben Komárom—Esztergom vármegye — azt hiszem — már kétszer, háromszor megsürgette a pénzj ügyminisztériumot. Ez egy évekre visszanyúló dolog. Meglehetősen nagy összegről van szó. Nem akarnám a t. Házat a dolog részleteivel untatni, csak azért szólalok fel, hogy alkalmat adjak az igen t. pénzügyminiszter úrnak, hogy e tárgyban felszólalva, bennünket felvilágosíthasson és végre-valahára ennek az évek óta húzódó dolognak végetveni szíveskedjék. Ez vidéken igen rossz vért szült, mert itt százezrekről van szó és ennél sokkal kisebb összegeket irgalmatlanul végre szoktak hajtani, ez pedig éveken keresztül függőben van. (Ügy van! Ügy van!) A vármegye is sürgette kétízben. Ismétlem, csak azért hozom fel, hogy alkalmat adjak az igen t. miniszter úrnak, hogy álláspontját és a tényállást velünk közölje.