Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-37
162 Az országgyűlés képviselőházának Egyik képviselőtársunk az államháztartásnak és a leltárnak helyzetéről beszélt és említette, hogy kétezer és egynéhány száz millióról állami adósságunk leszállott 1893 millióra az 1933/34. év végén. Ez kétségtelenül így van, azonban itt is bizonyos helyesbítések fordultak elő az egyik év végén és a másik elején. Másrészt az én összeállításom szerint az utóbbi három évben a valutadifferencia körülbelül 410— 420 millió pengőt eredményezett, ami — remélem — állandó nyeresége marad a magyar államnak, amely azonban mégis akkora szám, hogy már ennél az 1933/34. évvvégi államadósságnál figyelmen kívül hagyni nem szabad. Egy állandó — az idén ugyan már csökkenő — szépséghibája van a zárszámadásnak, s ez az a bizonyos 75 millió forgótőke-kölcsön. Ha t. képviselőtársam ezt felbontaná, látná, hogy ebben mi minden van, igazán az invenciónak határtalan terét látjuk érvényesülni, mert ebben már tényleg a törvényes felhatalmazásnélküli kiadásoknak olyan tömkelegét, variációját találjuk, amire igazán alig van példa. Igaz, hogy ez is ahhoz az inventárhoz tartozik, amelynek átvétele vagy át nem vétele tekintetében immár két vagy három kormány nem igen tudott negatív álláspontra helyezkedni. Csak azt akarom még megjegyezni, hogy ebben a 75 millióban van egy körülbelül 30 milliós tétel, amely mint adósság szerepel és amely — azt hiszem — igazán unikum. Ha az állam adósságot vesz fel, ez bekerül a leltárba és akkor az ennek megfelelő összegnek az illető tárcánál vagy címnél, vagyis az államadóssági szolgálatnál mint bevételnek kell szerepelnie. Ez eredetileg 28 millió pengő volt, később 5 millióval feljebb ment 33 millióra, majd visszament 30 millió pengőre. Ennél a 30 millió pengőnél az történt, hogy végigkerestem az összes zárszámadásokat, sőt a bizottságban fel is szólítottam az illetékeseket, hogy mutassák meg nekem, hogy hol van ennek a 30 millió pengőnek az ellentétele, de nem tudták megmutatni. Itt csak azt vagyok bátor konstatálni, hogy ez meglehetősen unicum. (Friedrich István: Tisztázni kell! — Benárd Ágoston közbeszól. — Zaj. —• Kassay Károly: Vigyázzunk, hátha olyan miniszter csinálta, aki ma is itt ül! Nagyon óvatosnak kell lenni! En, aki a 33-as bizottságban ültem, sokat láttam. — Friedrich István: Jó volna tudni, mi van vele! — Rassay Károly: Kíváncsiak vagyunk rá! — Friedrich István: Ennyire kedélyesek nem lehetünk! — Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Azt mondják, hogy Bethlen csinálta! Ivády is ott ült a Bethlen-kabinetben! Ezt nem lehet azzal elintézni, hogy a Bethlenrkahinet -dolga! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — (vitéz Benárd Ágoston: Csak egész bátran kell ezt tisztázni! — Friedrich István: Megint el van temetve egy esztendőre!) Gr. Esterházy Móric: A számviteli törvény szempontjából még elég fontos az 1933/34. évi zárszámadással kapcsolatban több kisebb adósság vagy tartozás, amely azonban már ki van fizetve s amely — úgy vagyok róla értesülve — nagyobb jelentőséggel nem bír. Van még egy tétel, amely a helyszíni vizsgálat alkalmával állapíttatott meg s amely a Sió-csatornával kapcsolatos, de az is olyan kisjelentőségű, hogy nagyobb figyelmet nem érdemel. Ellenben a kötelező jegyek a folyó évben törvényes felhatalmazás alapján bocsáttattak ki, ami mindenesetre sokkal helyesebb, mint ahogy a múltban volt, mert a múltban kö37. ülése 1935 június 2U-én, hétfőn. rülbelül 23 millió pengő értékű jegyet bocsátottak ki külön törvényes felhatalmazás nélkül. Azonkívül vannak különböző akciók, amelyek közül Horváth képviselőtársam fel is említett egynéhányat, amelyekre azonban nem terjeszkedem ki most részletesen. Ezeket, akit érdekel, elolvashatja a jelentésben. Csak azt hiszem, hogy a Sertéshízlaló és Húsipari Rt.gal kapcsolatban elég nehéz elhatározások elé kerül majd a földmívelésügyi kormány. A borházak tekintetében ama reményemnek adok kifejezést, — nem túl optimisztikus reménykedés — hogy ezek most már lassan lekerülnek a napirendről. (Zaj. — Rassay Károly: Mayer miniszter úr volt akkor a miniszter ! — A jobboldal felé: Most ott ül!) Azonkívül ott van a szénkéneggyár ügye, amely — azt hiszem — szintén még bizonyos áldozatokat fog az államtól igényelni, azután a Borgazdasági Vegyiipar, a Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezete és végül még egy kisebb tétel a Délsomogyi Tejszövetkezettel szemben. Mondom, mindezek a dolgok már inkább a leszámolás végén vannak és remélem, hogy ebből a jövőre vonatkozóan nagyobb veszteség az államot érni már nem fogja. (Zaj a jobb- ég a baloldalon.) Meg kell említenem, hogy a zárszámadás szövege szerint ebben az évben bizonyos szavatosságot is vállalt a kormány. A szavatosságra vonatkozóan is áll az a nyilatkozat, amelyre egyik t. képviselőtársam utalt, amelyet 1931ben intézett az akkori kormány a népszövetségi bizottsághoz, és amely nyilatkozatnak 10. pontjában azt mondja (olvassa): »Abból a célból, hogy a jövőben kölcsönök túlzott mértékben való igénybevétele elkerültessék, a magyar kormány szándéka biztosítani, hogy a pénzügyminiszter esetenként előzetes felhatalmazást nyerjen az országgyűléstől minden olyan szavatosságra nézve, amelyet az állam helyi hatóságok és közületek vagy magánintézmények kölcsöneiért vállal.« (Zaj.) En ezt szóvátettem a bizottságban, ahol az igen t. miniszter úr szíves volt minket felvilágosítani arról, hogy ez egy már meglévő régebbi kötelezettségből eredő szavatosság, tehát nem esik ta nyilatkozat alá. Azért hoztam fel itt, hogy az igen t. miniszter úr ezt a magyarázatot a plénumban is megismételhesse. (Gr. Festetics Domonkos: Akkor kellett volna szólni az ellenzéknek! — Rassay Károly: Hű, hogy tapsolták akkor! Azt mondták: Európa legnagyobb államférfia, nem szabad őt kritizálni! — Zaj. — Rassay Károly: Ott ülnek sorban az akkori miniszterek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Esterházy Móric: Az üzemeket illetően, különösen a mező- és erdőgazdasági üzemeket illetően, nagyon tanulságos volna, ha ezeket csak úgy próbaképpen megrónák azzal a jövedelmi és progresszív vagyonadóval, amelyet : a természetes személyek fizetnek. (Mozgás a jobb- és baloldalon.) Nem azért, hogy az adót megfizessék, mert erre képtelenek lennének, — ha ezek a mérlegi adatok helyesek — hanem azért, hogy lássák mások is, hogy mit jelent a mai viszonyok között és a mai adózási terhek mellett praktice gazdálkodni. Itt kimutatják, hogy nagyon szerény <az a pénztári szolgálat, amelyet évenként végeznek. Igazán nagyon szerény ezekhez az ezer és ezer holdakhoz képest, de természetesen sem jövedelemadót, sem progresszív vagyonadót egyáltalában nem kell számításba venni.