Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

158 Az országgyűlés képviselőházának rint. De ez érthető, hiszen 1870-ben kelt az a törvény, amely a Legfőbb Állami Számvevőszék hatáskörét megállapítja. Pedig mennyit haladt azóta az élet s mennyivel kiterjedtebb az egész államháztartás területe. Az a fejlődés, amelyik az egyik oldalon mutatkozott, csak élesebbé válik azzal a hiánnyal, hogy a másik oldalon ma is csak abban a hatáskörben teljesíti a számvevőszék hatáskörét, ahogyan azok között az egyszerű viszonyok között teljesítette, mikor ez a törvény létesült. így állhatott elő az a helyzet, hogy dacára az 1897 :XX. törvénycikknek, amely a múltban elkövetett hibák nyomán szükségesnek tartotta külön szabályozni a hitelátruházások kérdését, a szanálás korának nevezett időszak után volt ebben az országban egy korszak, amikor a törvény intézkedése ellenére és a Legfőbb Állami Számvevőszék működése dacára ígen sok minisztériumban hiteltúllépések voltak, igen sok minisztériumban hitelátruházásokat eszközöltek, hiteleket vettek igénybe és garanciákat vállaltak anélkül, hogy ezekről a parlament idejekorán értesült volna törvényszerű ellenőrzési jogának a gyakorlása céljából és legalább az ezzel kapcsolatos hasonló esetek megakadályozásáról gondoskodott volna. Ha pedig ez a helyzet, akkor én valójában első követelménynek azt kell, hogy felállítsam, hogy olyan törvényes intézkedések történjenek sürgősen, amelyek sokkal hatályosabbá teszik az ellenőrzést, hogy ne a miniszter urak jóindulatától, ne a miniszter uraknak az alkotmánnyal szemben tanúsított érzékétől függjön az, hogy a múltban elkövetett esetek megismétlődjenek-e vagy sem. Az az utóbbi időben bevezetett változás, hogy az állami számvevőszék helyszíni vizsgálatát a miniszterrel való előzetes tárgyalás nélkül folyamatosan gyakorolhatja, az én érzésem szerint egyrészt nem jelent olyan hatályos ellenőrzést, amely változtatna azon az állapoton, hogy az állami számvevőszék csak tényeket állapít meg, amelyekre legfeljebb magyarázatot kér és ezeket a magyarázatokat továbbadja, anélkül, hogy érdemi bírálatába bocsátkoznék annak, hogy azok valójában elegendők-e, hiszen a számvevőszék mondja, hogy ez a helyszíni vizsgálat is csak tényeket állapít meg és jelentést tesz. így nekünk legfőbb és elsőrendű kötelességünk az volna, hogy a közpénzekkel való gazdálkodásnak a közvélemény előtti tisztázása céljából olyan hatályos állami számvevőszéki törvényt kapjunk, amelynek keretében a szám szék elbírálja azt is, vájjon a hiteltúllépések és egyáltalában a költségvetési keretek be nem tartása indokoltan történt-e, vagy^ pedig nem. Fokozottan kell ezt ma igényelnünk azért is, mert 1931 óta, amikor a XXIII. tc.-kel a szanálás végrehajtására a kormánynak első ízben adtunk olyan széleskörű felhatalmazást, amely az alkotmány szerint a törvényhozásnak fenntartott jogkört is a végrehajtó hatalomra ruházza és ezt a felhatalmazást azóta évrőlévre megújítottuk, — legújabban néhány nappal ezelőtt — fokozottan jelentős az, hogy a parlament ellenőrzését gyakorolja, már pedig ha nem kapja megfelelő formában a jelentést az állami számvevőszék részéről, akkor egészen illuzóriussá válik ez az ellenőrzés. Hogy azonban nemcsak a múlt hibái, hanem á jelen helyzet is abszolút indokolttá teszi az ellenőrzés megszigorítását, erre nézve legyen szabad a zárszámadásokkal kapcsolatban - nem részletekbe elmerülve, mert, sajnos, erre 87. ülése 1935 június 24-én, hétfőn. az idő nem ad alkalmat, hanem elvileg — néhány tételt megemlítenem. Mindenekelőtt itt van a rendelkezési alapoknak, illetőleg a rendelkezési alapoknál mutatkozó túlkiadásoknak az ügye. Ezekre nézve a zárszámadási jelentés kivétel nélkül azt a megállapítást tartalmazza: »A túlkiadás felmerült, mert az előirányzat nem volt elegendő.« Bocsánatot kérek, ilyen alapon bármilyen összegű kiadást lehetne eszközölni és bármilyen összegű kiadást el kellene fogadni, ha ez az eljárás a fennálló törvények szellemével összeegyeztethető volna. De az 1925. évi IX. te. a rendelkezési alapokra nézve csak a hitelkereten belül állapítja meg, hogy a kormánynak nem kell felvilágosítást adnia. Vagy azt kell tehát értelmeznünk, hogy ezeknél a tételeknél túlkiadás egyáltalán nem fordulhat elő, vagy pedig azt, hogy ha bármilyen elkerülhetetlen oknál fogva ilyen kiadás mégis felmerül, akkor fokozottan fennáll a szükségessége, hogy a kiadások megindokoltassanak, mert maga a hitelkeret indokolástól mentes. De nemcsak ebből a szempontból lehetetlen a mai helyzet. Lehetetlen a rendes hitelkeret túllépésénél követett ama gyakorlat szempontjából is, hogy ha az Állami Számvevőszék — legalább az előttünk fekvő jelentés szerint — nem mérlegeli azt, hogy a konkrét tétel jelentősége nem igényel-e messzebbmenő indokolást, mint amilyennel a kormány szolgál. így áll elő az a helyzet, amelyet egyébként Horváth képviselőtársam is szóvátett, hogy a földmivel ésügyi tárca keretében találkozunk egy 4,973.000 pengős tétellel a nitrogén-műtrágya használatának előmozdításával kapcsolatos kiadásoknál, amelyre nézve nyugodt lelkiismerettel csak azt állapíthatom meg: az indokolás sem nem érthető, sem pedig nem hozható kapcsolatba abban a formában, ahogy megadatott, magával a tétellel és nekem ebből arra a következtetésre kell jutnom, hogy vagy nem kapott elegendő felvilágosítást az Állami Számvevőszék, vagy pedig nem megfelelő formában adta tovább a felvilágosítást a Képviselőháznak. Egy közel ötmillió pengős tétel felett nem lehet olyan könnyedén elsiklanunk, hogy még abban a legjobban elmélyedő képviselő sem tud olyan alapot kapni, hogy világos képet alkosson magának arról, mi tette szükségessé ezt a magyar költségvetési keretek között óriási kiadást. De még élesebbé válik ez a gyakorlat, ha rámutatok arra, hogy például ugyanakkor a kultuszminisztérium egy 900 pengős kiadásról teljesen részletes felvilágosítást ad, messzemenő indokolással, az összeg felbontásával. Bocsánatot kérek, egy 900 pengős tételnél meszszemenő, az egész ügyet megvilágító magyarázat és részletezés, ugyanakkor pedig egy ötmilliós tételnél egy odavetett mondat: szerény véleményem szerint anélkül, hogy magának ennek a tételnek ezúttal érdemi bírálatába bocsátkoznék, megállapítom, hogy maga a rendszer helytelen és ezen feltétlenül és sürgősen változtatni kell. De nem kevésbé kedvezőtlen a kép, ha a zárszámadási jelentéseken keresztül az alapok ügyével foglalkozunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy 1931 nyarán az összeomlás után egy népszövetségi szakértőbizottság járt itt Magyarországon, amelynek munkássága után az akkori Károlyikormány 1931 őszén kormánynyilatkozatot tett, hogy a magyar költségvetés egységesebbététele és áttekinthetőségének előmozdítása céljából