Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

Az országgyűlés képviselőházának 3\ az alapokat beolvasztja a költségvetésbe és hogy olyan alapokat, amelyekbe közpénzek folynak, nem fog fenntartani. Mit látunk ezzel szemben? Tárgyilagosaji megállapítva azt, hogy öt vagy hat alap valóban megszüntettetett, mégis még mindig 79 alap van, amely 400 millió pengő nyers vagyont kezel és 175 millió pengő bevétellel dolgozik. 175 millió pengő olyan bevétel ez, amelyet a magyar törvényhozás nem ajánl meg és ezzel majdnem egyező olyan kiadás, amely felett igazi parlamenti ellenőrzés nem történik. S ha én ezekből az alapokból levonom azokat az alapítványokat, amelyek önálló jogi személy kell, hogy maradjanak és a dolog természeténél fogva egyébként sem közpénzekből alimentáltatván, fenntartásuk alkotmánysérelmet nem jelenthet, még mindig olyan messzemenő intézkedések szükségesek, amelyekre külön fel kell hívnom az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét. Itt van mindenekelőtt a vagyonváltságalap. (Ügy van! Ügy van! a, baloldalon.) Körülbelül 11 millió (bevételből 2'8 millió pengő volt az alap kiadása, tehát kb. 8 millió pengő feleslege volt. Ugyanakkor azonban ugyanebben a számadási évben vagyona 116 millióról 137 millióra emelkedett, tehát 21 millióval szaporodott. Ott, ahol az elszámolás és a zárszámadás rendszere ilyen eltéréseket tesz lehetővé, ott, ahol az elmélyedő bíráló sem képes a kapcsolatot megtalálni, felmentve érzem magamat annak vizsgálata alól, vájjon a kiadások indokoltak-e, vájjon az alap külön fenntartása szükséges-e, erről a rendszerről azt kell megállapítanom, hogy nem megfelelő. De erről a vagyonváltsági alapról különben is azt kell mondanom, hogy nem ismerek más fontosabb teendőt, mint ennek az alapnak végre-valahára való rendezését, (Gr. Esterházy Móric: Ügy van!) mert nem túlzok, ha azt mondom, hogy ennek az alapnak keretében az államhoz nem méltó értékpapírspekuláció, az állam presztízsével össze nem egyeztethető lombard-üzletek foglalnak helyet, amelyekről készséggel elismerem, hogy ezeket leltárként méltóztatott átvenni, de végre el kell érkeznie annak az időnek, amikor ezek a magyar állami gazdálkodás egész képét sértő hibák korrigáltatnak. El kell, hogy következzék ez az idő azért is, mert ha mi ezeket a dolgokat továbbra is tűrjük, akkor aláássuk azt az erkölcsi érzéket, amelyet ma az államgazdálkodás részéről az egész polgárság joggal követelhet, nem szólva arról, hogy a gyakorlat az, hogy a beteg tételek még az egészséges tételeket is meg szokták rontani és a sok egészséges között még kirívóbbá válik egy ilyen beteg tételnek tovább való cipelése. De itt van a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap, amelyet mint bolettaalapot, méltóztatnak ismerni. Ez a legjelentősebb alap, 100'6 millió pengő bevétellel dolgozott, amely bevételből 2'6 millió pengőt a pénzügyminisztérium hiány pótlására egyszerűen átutalt. Nem kutatom ebben a pillanatban, hogy szükség volt-e ennek a 2*6 millió pengőnek az átutalására, de ha egy költségvetés keretén belül lehetővé válik az, hogy egy költségvetési hitelkeret egy alapba átutaltatik, viszont az alap kiadásai ellenőrzés alá nem tartoznak, akkor a parlamentnek a költségvetési joghoz fűzött egész ellenőrzési szerepe nullifikáltatik. De ezzel az alappal kapcsolatban kell ráülése 1935 június 2A^én, hétfőn. 159 mutatnom arra is, hogy például a kiadásoknál a hetedik tételt találom, amely azt mondja, hogy (olvassa): »vasúti vállalatoknak mezőgazdasági termények fuvardíjának leszállításával előálló hiányok pótlására 2*5 millió pengő.« Először is nem tudom, mi az, hogy »vasúti vállalatok ?« (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A Máv!) A Máv.-nál, igen t. miniszter úr — lehet, hogy ez az én hibám, lehet, ihogy nem tudok eligazodni ezeken a szárszámadásokon és akkor a zárszámadásoknak is bizonyos hibájuk ez — én sem a rendes bevételeknél, sem a rendkívüli bevételeknél ezzel a 2'5 millió pengővel nem találkozom. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Fő, hogy a Máv. találkozik vele! — Rassay Károly: Nem egészen úgy van!) Bocsánatot kérek, igen t. miniszter úr, nem^ egészen ilyen egyszerű ez a kérdés, de meg ha így van, akkor igen szerencsétlen fogalmazásnak kell tartanom azt, hogy »vasúti vállalatoknak«, mert akkor expressis verbis a Máv.-nak juttatott tételről kellene beszélni és rá kellene mutatni arra, hogy ezzel a tétellel a Máv.-nál hol találkozunk. Megismétlem, hogy én ezzel a tétellel a Máv. vagyonmérlege, illetve költségvetése keretében nem találkoztam. 1931 őszén adta ki a kormány az alapokkal való gazdálkodás megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatát és 1933-ban a 14.000. M. E. számú rendelet alapján a gazdatartozások rendezésével kapcsolatban három újabb alapot létesített. Ezekkel az alapokkal foglalkoznom kell nemcsak költségvetési kihatásukkal kapcsolatban hanem már gazdaságpolitikai vonatkozásban is. Az első alap, amelyet A-alapnak nevezünk és amely a kamat hozzájárulási tételeket kezeli, működött, ellenben van egy B-alap, amelynek a teherrendezéssel foglalkozó alapnak kell lennie, amely a gazdatartozások rendezésének elősegítésére szolgál és itt azt kell látnom, hogy ennél az alapnál csak 193.000 pengő költség számoltatik el, ellenben a kitűzött célra kiadás egyáltalán nem merült fel. Viszont a C-alap, a tőketörlesztési alap egyáltalán nem működött, holott ez az alap szolgál a védett kisbirtokokra bekebelezett rövid lejáratú hitelintézeti követelések részben való visszafizetésére és a soronkívüli tőke-visszafizetések jutalmazására. Bocsánatot kérek, ezt cak azért említem meg, hogy rámutassak arra, így válik lehetővé azután, hogy nagy politikai eredmény formájában egy gazdaadóssági, gazdatartozási rendezésre vonatkozó törvényt hozunk és ha az ember az alapok kezelésével külön nem foglalkozik, akkor nem tudja megállapítani azt, hogy valójában a gyakorlatba vajmi kevés ment át a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban. Már Horváth képviselőtársam is foglalkozott, nekem, is kell foglalkoznom az üzemek zárszámadásaival. Utóvégre 430 millió pengő kiadásról van itt szó, amely 430 millió kiadás mellett a bevételek ötven és félmillióval tettek kevesebbet, tehát egy olyan hatalmas deficittel állunk szemben, hogy ha ennek megoldását nem találjuk meg, akkor egészen lehetetlenné válik a magyar államháztartás egyensúlyának helyreállítása. Es ha a közigazgatási kiadásokkal kapcsolatban azt voltam bátor hangoztatni, hogy az ellenőrzést hatályosabbá kell tenni, akkor ez fokozottan vonatkozik az üzemek gazdálkodására, amelyeknél nem. lehet ^megelégedni azzal, hogy egyszerűen közjogi és^ számviteli szempontból történik az ellenőrzés, ha-