Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

4 Az országgyűlés képviselőházának í fel és mire használta fel idáig. (Lázár Andor igazságügyminiszter: "Ügy látszik, nagy szükségük van az ilyen frázisokra!) T. Ház! En az igazságügymíniszter úrnak ezzel a megjegyzésével szemben sem tehetek mást, mint hogy hivatkozom arra, hogy amit én felsoroltam, az tényeknek, megtörtént tényeknek a felsorolása volt- Az 1931:XXVI. törvénycikket a törvényhozás akkor nem arra szánta, — mert nem ez volt az intenciója — hogy adóemeléseket, drágításokat, a másik oldalon pedig esetleg könnyítéseket hozzon, hanem igenis, arra volt szánva, hogy a kormány abban a válságban, abban a katasztrofális megrázkódtatásban, amelynek akkor az ország gazdasága ki volt téve, esetleg egyszer intézkedjék. De arról, hogy öt éven keresztül meg akarja könnyíteni a maga számára a kormányzást, arról, hogy öt év után újból kérjen felhatalmazást, hogy a maga számára a kormányzást végtelen végig megkönnyítse, a parlament kritikáját, a parlament működését pedig a fontos, életbevágó kérdésekben kikapcsolja* mondom, arról öt évvel ezelőtt nem volt szó. Az azóta szerzett tapasztalatok alapján a parlament igenis, maga iránti kötelességét teljesítené, ha kimondaná, hogy az akkor adott felhatalmazást meg nem hosszabbítja, a most napirenden lévő javaslatot elutasítja és el nem fogadja. Én tehát, ezen tények alapján, azt hiszem, nem túloztam és azt hiszem, nem frázisokkal éltem, amikor azt mondtam, hogy a kormányzat a törvényt több esetben igenis arra haszj nálta fel, hogy a tehetőseket kímélje, a dolgozó szegényeket pedig még meglévő jövedelmükben is károsítsa és megrövidítse. Ezek a dolgok a parlamentnek, még ennek a parlamentnek a nyilvánossága előtt sem mennének olyan könnyedén, mint ahogy ez a 33-as bizottság félhomályában szokott megtörténni, abban a 33-as bizottságban, amelynek tárgyalásai, mint tudjuk, nem nyilvánosak, amely tárgyalásokról legtöbb esetben valamilyen — nem tudom én — sovány kommünikét kap az ország közvéleménye, amely kommünikét össze lehet hasonlítani azzal a látlelettel, amelyet kiadnak annak az embernek, akinek pár alaposat a nyakába sóztak. Mert voltaképpen ilyen sovány kommüniké az, amit az ország a 33-as bizottság működéséről kapni szokott, de arra, hogy azokat az intézkedéseket megbírálja, alkalma nincs. Mi ezt a törvényjavaslatot nem fogadhatjuk el további fontos elvi, gyakorlati és gazdasági okokból sem. Nekünk egészen más a felfogásunk a gazdasági válságról, a gazdasági válság természetéről és annak okairól is. Más a leifogásunk a kormányzat gazdasági politikájáról, más a felfogásunk azokról az intézkedésekről, amelyeket a kormányzat ezekben a kérdésekben tenni szokott. Felfogásunk szerint a gazdasági válság voltaképpen nem más, mint summája az elkövetett gazdaságpolitikai hibáknak, semmi más, mint halmozódása a rossz, vagy egészen elmulasztott kormányzati intézkedéseknek, semmi más, mint összessége azok

: nak az intézkedéseknek és egy olyan gazdasági tevékenységnek, amely igenis csak a privilegizált kapitalista érdekek szolgálatában áll s amelyet a kormányzat gazdasági politikája a maga részéről csak folytat, szankcionál vagy elősegít. A parlament, ha nem demokratikus, a kormányzat, ha nem egy demokratikus parlamentnek a vezetője, semmi egyebet nem tesz, mint hogy ezt a hibás gazdaságpolitikát segíti; \. ülése 1935 június lk-én, pénteken. semmiesetre sem fékezi azt a tevékenységet, amely ilyen gazdasági politikai válságokra vezet. Most pedig ugyancsak nincs másról szó, mint hogy ezt a teljesen elhibázott gazdaságpolitikát, amelynek összessége azután a válság formájában jelentkezik, amelyet sem a parlament, sem a kormány nem fékezett meg, nem is akart, nem is tudott ilyen összetételében megfékezni, mondom, ezt a gazdaságpolitikát és ezt az egész tevékenységet, most az úgynevezett 33-as bizottság subája alatt óhajtják folytatni. Mi tehát ezt a magunk részéről nem szankcionálhatjuk, nem fogadhatjuk el, mert mi ezzel a gazdasági válsággal szemben olyan kormányzati intézkedéseket és olyan gazdaságpolitikát követelünk, amely a népképviselet kontrollja, ellenőrzése és befolyása alatt igyekszik a dolgokat megjavítani, igyekszik az ország népessége érdekében dolgozni és cselekedni. Ma tehát, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával voltaképpen magának a parlamentnek jogköréről, hatásköréről, a parlament szuverenitásáról és befolyásáról van szó. Maga a törvényjavaslat — mint bátor voltam idézni — jelzi, hogy igenis a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedésekről van szó. A törvényhozásnak a maga hatáskörére féltékenyen kell vigyáznia. Olyan féltékenyen kell őriznie ezt a maga jogkörét és hatáskörét, mint ahogyan ezt látjuk más demokratikus országokban. Itt volt néhány nappal ezelőtt a francia példa. A mélyen t. előadó úr maga is idézte ezt a francia példát, de csak annyiban, hogy rámutatott azokra a nagy válságokra, amelyek Franciaországban is viharzanak. De mégis e válságok állítólagos viharzása közepette is mit látunk Franciaországban? Azt látjuk, hogy a francia parlament igenis féltékenyen őrzi a maga szuverenitását és nem hajlandó abból engedni semmit. (Úgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem hajlandó abból engedni a kormányzatok számára legfeljebb egy^ csipetnyit. Láttuk napról-napra, ha kell kormány buktatnak, de nem sietnek, hogy a kormánynak szolgálatára legyenek és nem törik magukat azután, hogy az történjék csak meg, ami a kormánynak az akarata. {Benárd Ágoston: Kövessük ezt a francia példát? Mi is buktassunk napról-napra kormányokat?) Igen! Mindenesetre. (Zaj és ellentmondások jobbfelől. — Benárd Ágoston: Finom tanács! Hazafias tanács!) Mindenesetre hazafiasabb, mint hogyha a parlament jogkörére nem vigyáz, mint ha a parlament ilyen törvényjavaslatokkal nyújt módot és alkalmat arra, hogy a kormány kényének-kedvének szolgáltassa ki az egész kormányzatot s az egész törvényhozást. (Esztergályos János: A legszebb rózsa szirmai is lehullnak egyszer!) Pedig Franciaországban az a helyzet, 'hogy ott a parlament még könnyebben engedhetné át jogkörének és hatáskörének egy részét egy-egy kormány számára, mint másutt, mert voltaképpen a francia parlament demokratikus alkata következtében a francia kormányzati rendszer demokratikus mivoltánál fogva ott a parlament a kezében tartja a kormányt. Ott a parlament abban a helyzetben van, hogy esetleges önkényeskedéseket megtoroljon, lehetetlenné tegyen, de vigyáz a maga szuverenitására. (Egy hang a jobboldalon: Es ebbe belebukik!) Franciaországban a polgári pártok azok, amelyek igenis a baloldallal, a szocialistákkal együtt vívják meg ezt az igazi alkotmányért folytatott küzdelmet és. őrtálla-