Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-32
Az országgyűlés képviselőházának 82. nak a parlamentarizmus és a parlamentarizmus jogai fölött. Ami azonban ránk a francia példával való vonatkozásban különösen fontos, az az, hogy igenis Franciaországban a parlament azért kötötte meg magát és nem hajlandó a kprmány számára az önkénykedésnek leíhetőségét megnyitni, mert egyrészt ott a közvélemény, a gazdasági tényezők egyrésze olyan intézkedéseket óhajtott, amelyek ott is csak a kapitalisták érdekében valók lettek volna, tehát a nagy kapitalizmust védelmező érdekeket nem ^óhajtotta a francia parlament szolgálni és elősegíteni, másrészt pedig bizonyos antiparlamentáris tendenciákat vitt bele a jobboldal ebbe az alkotmányos küzdelembe és éppen ezért — nagyon helyesen — a francia parlament arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kormánynak nem adja meg azokat a messzemenő felhatalmazáspkat 2 amelyeket tőle a kormány követelt. Tagadhatatlan, hogy ilyen antiparlamentáris tendenciák, ilyen gondolatok itthon is kavarognak a fejekben. Tagadhatatlan, hogy az ilyen aggodalmak ebben az országban még sokkalta jogosultabbak és indokoltabbak, mint Franciaországban, (vitéz Csicseri-Rónay István: Ez már azután nem áll!) Ezek a mi aggodalmaink elsősorban okai a mi elutasító magatartásunknak és elsősorban ezek okozzák azt, hogy nem vagyunk hajlandók egy ilyen törvényjavaslat elfogadásához hozzájárulni. Nem hallottuk csak tegnap a t. miniszterelnök úr nyilatkozatait? Nem hallottuk tegnap, hogy milyen hidegvérrel jelentette ki számunkra a miniszterelnök úr, hogy a választójogi reformból pedig hosszú időre nem lesz semmi, (vitéz Benárd Ágost: Azt mondotta, hogy meg fogja valósítani! — Felkiáltások a jobboldalon: Első a kenyér!) Ezelőtt 24 órával jelentette ki tehát a miniszterelnök úr, nincs abban a helyzetben, hogy a titkos választójogot most életbeléptesse. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Van sürgősebb dolog is ennél!) Nem 24 órával ezelőtt jelentette ki az; úgynevezett reformparlamentnek reformkormányzata, hogy bizalmatlan a titkos választójog következményeivel szemben? (Felkiáltások a jobboldalon: Első a kenyér! — Esztergályos János: De hol van a kenyér?) Nem tegnap jelentette ki a miniszterelnök úr — ahogyan ő mondotta: őszintén — hogy nem hajlandó a titkos választójognak most való életbeléptetésére, mert előbb alkotni akar? Nem folytatása-e ez, t. Ház, annak a méltatlan játéknak az ország ezen nagy problémájával szemben,, finely játékkal mi vádoljuk a kormányt, hogy amikor a választójogi reformról van szó, akkor arra hivatkozik, (hogy egyéb reformtevékenységgel van és lesz lefoglalva, (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy is van!) holott mindenki számára világos, hogy reformokról nem lehet szó ebben a parlamentben éppen azért, mert a parlament összetétele nem alkalmas arra, hogy reformokat megvalósíthasson, így tehát kérdeznem kell, hogy voltaképpen hol és hogyan kívánja a miniszterelnök úr ezeket a reformokat életbeléptetni akkor, ha a választójogi reformra nem gondol, mert annak következményei iránt bizalmatlansággal viseltetik. Nyilván a 33-as bizottságban vagy olyan rendeletekben, amelyeket a 33-as bizottságnak utólag fog majd bemutatni, vagy egyáltalában nem is fog bemutatni. Hol marad ilyen körülmények között az úgynevezett alkotmányos ülése 1935 június lA-én, pénteken. 5 kormányzás? A miniszterelnök úr tegnapi kijelentései a 33-as bizottságról szóló törvényjavaslattal együtt igenis azt eredményezik, hogy mi kénytelenek vagyunk tárgyilagos okokból ezt a parlamentet osztályparlamentnek nevezni, s azt mondani, hogy ez a parlament igenis csak méltatlan politikai játékot folytat a reformok jelszavával. A miniszterelnök úr tegnapi kijelentései és egy ilyen törvény, amely az Ő számára továbbra is lehetővé teszi a 33-as bizottsággal való kormányzást, vagy a 33-as bizottság megkerülésével a rendeletek útján való kormányzást, ez a reformprogrammnak egészen kegyetlen szatíráját jelenti, de nem jelent reformprogrammot. T. Ház! Nemcsak erről az oldalról, de a túloldalról is hangzottak el szónoklatok, felszólalások, amelyek az országban mindenütt található, tapasztalható példátlan nyomorról, ínségről és éhségről szóltak. (Ügy van! ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Kérdem, hogy ezzel a nyomorral, Ínséggel, éhezéssel és szenvedéssel szemben mit kaptunk mi tegnap a miniszterelnöki felszólalásban. Mit kaptunk a felszólalásnak abban a részében, amely kvázi szociális programmja akar lenni a kormányzatnak. Kaptunk egy-két mondatot. Igaz, hogy ebben az egy-két mondatban 1 benne volt a borravalórendszer eltörlése, benne volt a munkaidőnek olyan szabályozása, amely már régen túlhaladott, de benne volt a szabad munkásszervezetek szabadságának és szabadságjogainak az érdekképviseletek útján való veszélyeztetése is. Mindez valóban még borravalónak is kevés és egyáltalában nem hozható összhangba azokkal a gyönyörű szólamokkal, amelyeket az imént hallottunk a t. előadó úrnak az ajkairól, amikor pont ennek a törvényjavaslatnak az indokolásánál beszélt az ifjúmunkások első kenyeréről és az öreg munkások utolsó falat kenyeréről, amelyet állítólag ez a reformparlament és ez a reformkormány fog biztosítani szóvirágokban, mert a valóságban szemben állanak ezekkel azok az intézkedések, amelyeket megtettek azáltal, hogy ezzel a törvénynyel 1931 óta teljesen önkényesen kormányoznak. T. Ház! A tegnapi kijelentések és egy ilyen törvényjavaslat nem jelentenek mást, mint azt, hogy ez a többség igenis elveszti a maga morális jogosultságát ahhoz, hogy itt, mint többség szerepeljen. (Zsindely Ferenc: Na, na, miért?) Ennek a többségnek a létezése nem jelent mást a régi parlamenttel szemben, mint azt, hogy: eredj el, hogy helyedre ülhessek és élvezhessem most már azokat az előnyöket, jókat, amelyek ilyen többségi kormányzattal járnak. (Zsindely Ferenc: A morális jogosultság hiányát nem értem!) T. Ház! A miniszterelnök úr tegnapi kijelentései és egy ilyen törvényjavaslat elfogadása nem jelentenek mást, mint hogy igenis maga a kormányzat az, amely aláássa a népnek azt a hitét, hogy ebben az országban a fejlődés és törvényesség útján valamit el lehet érni és hogy itt a törvényesség és fejlődés útján re mélni lehetne a dolgok megjavulását. Ezt a hitet ássa alá a kormány a maga programmjával, a maga kijelentéseivel és ilyen törvények forszírozásával. Még igen sokat lehetne beszélni egyéb dolgokról is, amelyek ezzel kapcsolatban vannak, lehetne beszélni arról, hogy szabad-e megadni a felhatalmazást rendkívüli intézkedésekre egy olyan kormányzat számára, amellyel szemben