Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. amelyek törvényesség szempontjából kifogásol- < hatók. Méltóztassanak nekein megengedni, hogy amikor ezeket általánosságban megállapítom, egyben megállapítsam azt is, hogy a Gömböskormány olyan nehéz időkben vette át a kormányzást, amikor a gazdasági válság mélypontján állott, amikor ágyszólván napról-napra kellett új és gyors intézkedésekkel segítségére sietni az egyik vagy a másik termelési ágnak, (Friedrich István: Károlyi Gyula megcsinálta!) mert attól kellett félni, hogy súlyosabb talajbeomlások fognak következni; amikor tehát indokolt lett volna — és minden magyar ember meg is adná a felmentést utólag a kormányzatnak — ilyen rendkívüli időkben rendkívüli eszközökhöz nyúlni és törvényes felhatalmazás nélkül, költségvetési előirányzat nélkül, a hirtelen adott helyzetre való tekintettel segítségére sietni azoknak, akik arra rászorultak. Éppen azért, mert ilyen nehéz időkben vette át a kormányzást a Gömbös-kormány... (Friedrich István: Miért nehéz? A Bethlen- J kormány jó volt! Miért nehéz?!) Bocsánatot kérek, igen t. szembenülő képviselőtársam, a Bethlen-kormány és a Gömbös-kormány között, ' talán méltóztatik emlékezni rá, egy Károlyi ! Gyula-kormány is volt, amely tudvalevőleg a ' legszélsőségesebb takarékosság jelszavával, sőt a végletekig menő spórolással és a kiadásoknak és költségeknek lefaragásával igyekezett az államháztartás egyensúlyát megteremteni. (Horváth Zoltán: 120 millió pengő többkiadásuk volt!) Méltóztassék nekem megengedni, igen t. képviselő úr, miután nagyon rövid idő áll rendelkezésemre, hogy ezekre a közbeszólásokra mindjárt, de csak számszerűleg válaszoljak, amely számokat a Legfőbb Állami Számvevőszék jelentéséből voltam bátor kiolvasni. Ha tehát, mint említettem, vizsgáljuk a zárszámadás főeredményeit, akkor elsősorban azt kell a kormányzat javára írni, hogy abban az időben, amikor a gazdasági viszonyok alakulása egyik napról a másikra gyors intézkedések foganatosítását tette szükségessé, a rendkívüli kiadásokra, vagyis az előre nem látott kiadásokra a kormányzat összesen 23-2 millió pengőt költött, a rendes és átmeneti kiadásoknál pedig a dolgok alakulása folytán a költségvetésben megállapított hitelkereteken felül összesen 59*2 millió pengő túlkiadás mutatkozott. A kormány realitását és azt, hogy a kormány mindig figyelembe vette az ország lakosságának teherbíróképességét, amely ma már a felső határon van igénybevéve, bizonyítja az, hogy azokat a rendkívüli és előre nem látott kiadásokat 83 millió pengőnyi költségvetésileg előirányzott összegekből való -megtakarításokkal ellensúlyozta, úgyhogy a költségvetési összhitellel szemben a zárszámadási jelentés szerint 600.000 pengő effektív megtakarítás jelentkezik. Ez a tény bizonyítja leginkább, hogy a kormány igenis reálisan és az ország teherbíróképességét figyelembe véve igyekszik gazdálkodni és ezek a számok cálfolják meg azt a gyakran hangoztatott vádat is, amelyet a legújabb időben, sajnos, olyan gyakran hallunk és amely szerint a Gömbös-kormány az előző Károlyi-kormánnyal szemben túlságosan pazarló és költekező pénzügyi politikát vezetett volna be. Tisztelettel kérek 15 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbíKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ III. ülése 1935 június 2U-én, hétfőn. 155 tást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Görgey István: Nem fogom a t. Házat sok számmal és részlettel untatni, mégis kénytelen vagyok két igen fontos számot megemlíteni. Ezek a számok igazolják leginkább azt, hogy a kormány milyen korszerűen és takarékosan gazdálkodott. Az előirányzatnélküli kiadások az év folyamán az utalványozott összegeknek csak két százalékát tették ki, szemben az 1931/32. éví kiadásokkal, amikor a Károlyi-rezsim uralma alatt az előre nem látott kiadások 10%-ot tettek ki. A túlkiadások és az előirányzatnélküli kiadások pedig az összes kiadások főösszegéhez viszonyítva csak 7%-ot tettek ki, az 1931/32. évi 14'2 százalékkal szemben. Igen t. Képviselőház ! Ezek a számok mindennél jobban bizonyítanak. Még sokkal jobban bizonyít azonban ezeknél a következő két szám. Az összes állami kiadások az előző évi színvonalon maradtak, vagyis összesen 1184*5 millió pengőre rúgtak, amely összegben benne van a 38*7 millió pengőt kitevő beruházási öszszeg is. Nem áll tehát az, mintha a Gömböskormány nem áldozott volna jelentékeny ösz.szegeket beruházási célokra. (Horváth Zoltán: Mármost melyik volt jobb: a Bethlen-kormány, vagy a Gömbös-kormány?) Az 1931/32. évben pedig, vagyis a Károlyi-kormány ideje alatt az összkiadások összege 13877 millió pengőt tett ki, tehát több mint 200 millió pengővel többet, mint az 1933/34. év alatt. Ez tehát döntő argumentum amellett, hogy a Gömbös-kormány nem folytat pazarló politikát, hanem a takarékosság keretein belül igenis minden szükségletet kielégít. (Friedrich István: Minden kormány, amíg helyén van, a legjobb, amikor egyszer már nincs a helyén, akkor már rossz! — Derültség.) Feltétlenül hozzátartozik a kormány politikájának bírálatához az is, (Friedrich István: Mi lesz, ha Fabinyi nem lesz itt, jó Isten! Kenéz is miiven jó kereskedelemügyi minisztnr volt! — Derültség.) ha két számot felemlítek. Amint Horváth- Ferenc igen t. képviselőtársam beszédéből örömmel hallottam, ő is megállapította, hogy külföldi eladósodottságunk a többi országokéhoz képest ma aránytalanul kicsiny. Ezt erről a helyről nem lehet elégszer hangoztatni, amikor kint az országban állandóan azt halljuk, hogy a múlt kormányok Magyarországot úgy eladósították, hogy Magyarországhoz képest eladósodott ország alig található Európában. (Csoór Lajos: Az a lényeg, hogy mennyi a nemzeti jövedelem! — Friedrich István: Mégis csak jó volt egy kicsit kiabálni! Ha nem kiabáltunk volna, most nem négy milliárd volna! Kellett kiabálni!) Igen t. képviselő úr, ma szívesen vennénk fel adósságot, ha adnának nekünk. Majd ha megint elkövetkeznek a nyugodt gazdasági idők, remélhetőleg rövidesen megint abban a helyzetben leszünk, hogy újból adósságot fogunk csinálni. (Friedrieh István: Maguk felveszik, mi meg kiabálunk! Ez a munkamegosztás! — Derültség.) A magyar államadósságok, ideértve — és ezt külön ki kell emelnem — a tárcákat terhelő különféle kölcsönöket és egyéb tartozásokat is, az 1933/34. évben összesen 1893-5 millió pengőre csökkentek, holott az előző évben még meghaladták a kétmilliárdot. Ha pedig ebből az összegbői levonjuk azokat a különféle kölcsöntermészetű és egyéb tartozásokat, amelyekkel főként a különböző állami üzemek tartoznak a tárcáknak,, illetőleg, amelyek a kü24