Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

156 Az országgyűlés képviselőházának lönböző állami üzemek belföldi tartozásai, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar állam pénzügyi helyzete a nehéz gazdasági viszonyok ellenére is évről-évre határozottan javul és remélhető, hogy ez a javulás a folyó évben is tovább fog folytatódni. Ezt igazolja az is, hogy külföldi tartozásaink utáni kamatfizetési kötelezettségünknek pontosan eleget teszünk és ma már külföldön a bizalom a magyar állam iránt megint annyira megszilárdult, hogy nemcsak a kormány, hanem a Nemzeti Bank vezetősége iránt is olyan bizalommal találkozunk a külföldi államokban, hogy remélhetően a kormánynak az a terve, hogy külföldi hitelezőinkkel újabb megállapodást létesíthessen, rövidesen igen kedvezően lesz megoldható és merem állítani, hogy ez az új megállapodás fogja jelenteni Magyarország második szanálását. Aa idő t rövidségére való tekintettel nem akarok a zárszámadási jelentés igen fontos és igen jelentős részletkérdéseivel foglalkozni. Azt hiszem, ezzel a pár számmal is dokumentáltam azt, hogy igenis, a Gömbös-kormány a legreálisabban és a legtakarékosabban gazdálkodik és ha a nemrég elfogadott költségvetésben hiány mutatkozik is, tehát deficittel kell is számolnunk, kétségtelen, hogy a gazdasági viszonyok javulása, mondjuk meg nyíltan: egy jó termés esetén, az állami bevételek is olyan örvendetes emelkedést fognak feltüntetni, hogy ez a deficit is el fog tűnni, mindnyájan tudjuk, hogy ennek a deficitnek, ezeknek a terheknek a legnagyobb része az egyre növekedő nyugdíjterhek, amelyek nagyrészt úgynevezett trianoni nyugdíjterhek és az állami üzemek deficites gazdálkodásából eredő terhek, amelyek a legszorosabban függenek össze a gazdasági élet mikénti alakulásával. (Horváth Zoltán: Szóval nincs itt semmi baj !) Ha tehát elkövetkezilk az az idő, amikor az állami bevételek az előirányzatnál lényegesen többet fognak eredményezni, akkor azt kell kérnünk a kormányzattól, hogy mindazokat az adókat, amelyeket az utóbbi években a rendkívüli gazdasági viszonyokra való tekintettel átmenetileg volt kénytelen r rendszeresíteni, szüntesse meg, azokat az adókat pedig, amelyek a megváltozott viszonyok folytán kétségtelenül igen súlyosakká, sőt merem állítani, sok esetben egyenesen igazságtalanokká váltak, mielőbb igyekezzék módosítani, megváltoztatni. (Helyeslés.) Ismerve a kormány programmját, a kormányzat egyik legfontosabb programmpontja az új adóreform lévén, kérem a jelenlévő igen i.

f pénzügyminiszter urat, hogy az adóreform kérdését, mely nagyon nehéz, nagyon bonyolult, nagyon alapos munkálatokat igénylő kérdés, mielőbb vegye munkába. Itt vagyok bátor felhívni a miniszter úr figyelmét a házadó igazságtalanságaira és aránytalanságaira. Amikor a házadót megalkották, az elgondolás igen helyes és indokolt volt, hogy azt a jövedelmet, amely minden munka és minden kockázat nélkül jut a háztulajdonos zsebébe, magasan és lehetőleg progressive adóztassák meg. Azonban éppen a zárszámadás adataiból igen furcsa megállapításokra kell jutni. Az egyenesadókat vizsgálva, a földadó bevétele átlag 28 millió körül mozog, sőt az aszályos és csapásos időket és más előre nem látott csapásokat számítva, ' még ebből az összegből is átlag 2 milliót el- , enged a gazdatársadalomnak az állam. Azt látjuk, hogy míg az 1931/32. évben még 63*8 millió volt a házadóbevétel, az 1933/34. I 7. ülése 19S5 június 2U-én, hétfőn. költségvetési évben ez 76*6 millióra emelkedett. Ez olyan szám, amelyet őszintén megvallva, nem tudok megérteni. Általánosan tudott dolog ugyanis, hogy a házbérek ezen idő óta csak lefelé tendáltak, köztudomású, hogy a háziuraknak a házbér jövedelem nem jelent olyan nagy jövedelmet, mint azelőtt. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A pótlékok okozzák!) Igen helyesen jegyezte meg a pénzügyminiszter úr, aki megelőzött engem, hogy azért emelkedett a házadó, mert különböző pótlékokkal terhelték meg, mert azonfelül a községeknek és városoknak pótadója a rossz gazdasági viszonyok folytán ugrásszerűen emelkedett s a háztulajdonosok ma — valljuk be őszintén — a legsúlyosabb megterheltetésű társadalmi osztály, amely ezeket az adókat kénytelen fizetni. Előrebocsátottam, hogy amennyire mindig indokoltnak tartom azt, hogy a munkanélküli jövedelem erősen és progresszíve legyen megadóztatva, annyira indokolatlannak tartom azt is, hogy azok a kisemberek, akik véres verejtékkel gyűjtött garasaikat fektették be, hogy egy kis otthont, egy kis házat építhessenek maguknak a város környékén, — vagy azok a tanyai és falusi lakosok, akik kis családjukkal laknak abban a tanyai házban — házadót fizessenek s a házadó következtében, ha az alap maga csekély is, különböző pótlékokkal, különböző pótadókkal sujttassanak, mert ez olyan súlyos terhet jelent, hogy merem állítani, hogy a vidéken ma azok az emberek mennek tönkre, akiknek saját házuk van. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Itt rá kell mutatnom még egy lehetetlen anomáliára, amely nem tartozik ide, de ha már erről a kérdésről beszélek, kénytelen vagyok megemlíteni. Amikor egy beteg kisember bekerül a kórházba, tehát munkaképtelen lesz és családját otthon hagyta a legnagyobb nélkülözések között, akkor nem tud ingyenes kórházi ápoláshoz jutni, mert a község kénytelen felvenni a szegénységi bizonyítványába, hogy saját háza van és sokszor tapasztaljúk, hogy a 200—300 pengőt érő yityillóra 1000—1500 pengőre rúgó kórházi ápolási költséget kebeleznek be és elárverezik a szegény nyomorult beteg feje fölül a lakást. (Igaz! Ügy van! — Zaj.) Ezek olyan anomáliák, amelyeket szociális szempontból nem lehet tűrni. Ezeken a kérdéseken — függetlenül minden adóreformtól — sürgősen segíteni kell. Véleményem az, hogy az ilyen kis falusi és tanyai házak, ahol csak a gazda, a termelő lakik a családjával együtt, úgy tekintessenek, mint a termelés kiegészítő részét képező eszközök. (Helyeslés.) Ez hozzátartozik ahhoz a tanyai gazdasághoz, ezt a tanyai házat nem lehet külön, mint adóalanyt tekinteni. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezekben a kérdésekben sürgősen legyen szíves módosítani a jelenlegi rendelkezéseket, mert házadótörvnéyeink olyan szigorúak, hogy még adóelengedést, mérséklést, vagy törlést sem engednek meg. Hogy ez tényleg így van, megint visszatérek a zárszámadási adatokra. Ha az egyenesadó-bevételeket nézzük, azt látjuk a zárszámadási jelentésből, hogy a legtöbb egyenesadónál az előirányzatnál nagyobb összegek folytak be, a rossz gazdasági viszonyok ellenére is. Egyedül a házadónál maradt 2,622.000 pengővel alatta a tényleges bevétel az előirányzatnál és a társulati adóknál, ahol szintén van 1,623.000 pengő csökkenés, ami természetesen a rész-