Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

Az országgyűlés képviselőházának $7. kész autót állíthatunk össze. Tudjuk, hány gép és munkás kell ahhoz, hegy egy bizonyos idő alatt bizonyos számú részt elkészítsen és így a túltermelés veszélye nélkül elégíthetjük ki az időszakonkint változó szükségletet. 'Egy-egy osztályunk legfeljebb 30 napra való anyagkész­letet tart, a nagyolvasztóik kivételével, ahol annyi a vasérckészlet, hogy egész télen át za­vartalan üzemmenetet tarthassunk fenn. Átla­gosan 10 napra való készlet van raktáron. Ter­melési periódusunk körülbelül 81 óra; ennyi idő alatt kerül a nyersanyag kész autó alakjá­ban a vagonba; 81 óra: 3 nap és 9 óra, 14 nap helyett, melyet nemrégen még rekordidőnek tekintettünk. A téli vasérchiányt és egyéb, idő­ről-időre bizonyos okokból előálló nyersanyag­hiányt beszámítva, általános termelési ciklu­sunk nem több 5 napnál.« Ezt azzal kapcsolat­ban jegyeztem meg, hogy az állami vasgyárak 27 millió pengő értékű nyersanyagot, félkész- és készárut tartanak, amikor évi termelésük értéke szintén 27 millió pengőt tett ki, ez a t nyers­anyagmennyiség tehát több, mint egyévi ter­melés értékének felel meg. T. Ház! Ezzel kapcsolatban rá akarok mu­tatni a, Legfőbb Állami Számvevőszék ellen­őrzési rendszerére is. En a Legfőbb Állami Számvevőszéket arra szeretném kérni, hogy amikor olyan pontosan, az államháztartás min­den részletére kitérj edően^ adja meg a maga jelentését, az év folyamán az államháztartás ellenőrzése körül ezekkel a gazdaságossági kér­désekkel is részletesebben foglalkozzék, mert hi­szen az 1880. évi LXIV. teikk erre neki módot ad. Meg vagyok győződve arról, hogyha az Állami Számvevőszék a helyszíni vizsgálatok során, vagy a kapott beadványok vizsgálata so­rán a miniszter figyelmét ezekre a körülmé­nyekre felhívja, a miniszter úr is foglalkozni fog velük és iparkodik a tényleges szükséglet­tel összhangba hozni, amit az állam pénzügyi helyzete is megkövetel. T, Ház, államadósságaink összege az elmúlt 1933—1934. zárszámadási év végén 1,893,000.000 pengőt tett ki. Ebből az összegiből azonban le* kell vonnom 145 millió ^pengőt, amivel egyes rcák tartoznak más tárcáknak. Ha ezt figye­lembe vesszük, akkor államadósságaink vég­összege az elmúlt 1933/1934. zárszámadási esz­tendőben 1,748,000.000 pengőt tett iki. Ezenkívül vannak garanciák, kezességvállalások, amelyek azonban ma már nem tesznek ki jelentős ösz­szeget. Méltóztassanak megengedni, hogy^ ezzel szemben rámutassak az állam vagyonára is. Az állam vagyona ingatlan-vagyoniban, hasz­nos jogokban, szerekben, eszközökben, termeszt­ményekben, anyagokban, pénztári készletben, értékpapírban, állami követelésekben, cselekvő hátralékban, — csak a valódi kezelésben, az átfutó kezelést nem számítom — 3.718.000.000 pengőt tesz ki. Ha hozzávesszük ehhez a köz­igazgatás keretében fennálló állami vagyont, ami — sajnos — leltározva nincs, az állami vagyon több mint négymilliárd pengőt tesz ki. Négymilliárd pengő kétségtelenül hatalmas összeg és ha az államnak ezzel a vagyonával összehasonlítom az államot terhelő állami adós­ságokat, mindenesetre biztató jelt látok abban, hogy a magyar állam változatlanul és rendület­lenül áll fenn és nincs túlterhelve. Különösen úgy látom a helyzetet akkor, ha figyelembe veszem ezzel kapcsolatban a há­borúelőtti állapotot és a külföldi állapotokat. Ezt azért teszem, mert bizonyos konzekvenciá­kat akarok levonni. A háború előtt Nagy­ülése 1935 június 2í-én, hétfőn. 153 Magyarország államadóssági terhe 8 milliárd aranykorona volt. Ez a teher a 20 millió ma­gyarra elosztva körülbelül 400 aranykorona, vagyis körülbelül 460 pengő fejenkénti terhet jelentett. Ezzel szemben a mai magyar állam­adósság fejenkinti terhe körülbelül 200 pengő­nek felel meg. Ezzel szemben Olaszország ál­lami adóssága 130 milliárd lira, ami ezer pengő fejenkinti tehernek felel meg, és éppen így a többi nyugati országok államadóssági terhei lényegesen magasabbak, Franciaországé pl. 300 milliárd, ami 1500 pengő fejenkinti tehernek felel meg. Természetesen nehéz összehasonlí­tani a francia és általában a külföldi viszo­nyokat a mi viszonyainkkal. De ha mégis ösz­szehasonlítást teszek Magyarország és a kül­földi országok között, ha u^zein á magyar föl­det, amely épp olyan termékeny, mint a kül­földi országok földje, ha nézem a magyar mun­kást, aki épp olyan munkaképes, naint a kül­földi munkás, aki megállja a helyét nemcsak ebben az országban, hanem, ha külföldre megy, a külföldön is, ha nézem a tanult magyar em­bert, a magyar intelligenciát, a magyar városi kultúrát, akár a fővárosi, akár a vidéki vá­rosi kultúrát, akkor érthetetlenül állok Ma­gyarország és a nyugati országok gazdagsága között fennálló különbségek előtt. Magyar­ország kultúrában, állami berendezkedésben, teljesen a Nyugatot képviseli és Magyarország gazdasági aláépítettségében valahogyan na­gyon keletre szorult, nagyon távolésik a nyu­gati országoktól. Ha azokat az okokat kere­sem, amelyek ezt előidézik, akkor ezt nagy­részt a forgótőke, az ingó, a mobiltőke ma­gyarországi hiányában látom, eltekintve attól a különbségtől, amely Magyarország és a nyu­gati országok között az ipari fejlettség ^zem? pontjából fennáll. Ez az ingó, ez a mobiltőke részben éppen az állami adóságokkal kapcsolatban van meg a nyugati országokban s Magyarországon ép­pen ez nincsen meg. Az állami eladósodottság nem jelent nagy veszedelmet, az állam hatal­mas összegű tartozás esetén sem akkor, ha az egyik oldalon az állam tartozik, a másik ol­dalon pedig ugyanannak az államnak a polgá­rai azok, akiknek tartozik. Ebben az esetben az állampolgárok ugyanazzal az összeggel gazda­gabbak, amely összeggel az állam szegényebb. Szóval, ha az állam belföldön van elalósodva, ha az állam kamatfizetési kötelezettsége az ál­lampolgár részéről kamatbevételi lehetőséget jelent, akkor az államadósság nem olyan ve­szélyes, mint akkor, ha az eladósodottság a kül­földdel szemben áll fenn. Magyarországon csak egyszer volt meg annak a lehetősége, hogy az állam belföldi kölcsönt vegyen fel és akkor az ország népe tényleg a kormányzat rendelkezé­sére is állt; a belföldi kölesqn tekintetében a hadikölesönnél. En nem azokat a szempontokat akarom itt felemlíteni, amelyeket Kun Béla igen t. kép­viselőtársam a napokban már felemlített, bizo­nyos karitatív szempontokat, becsületbeli köte­lezettségeket stb. En az állami adósság olda­láról, a forgótőke, a mobiltőke oldaláról aka­rom nézni ezt a kérdést és ha erről az oldalról vizsgálom a dolgot, na azt nézem, hogy az a 4 milliárd pengős hadikölesön, 10%-os valorizá­ció mellett 400 millió pengő vagyont is jelent­hetne az állampolgároknak, 400 millió vagyont, amellyel szemben az államnak 10—16 millió pengős évi terhe volna, amelyből 3—4 millió

Next

/
Thumbnails
Contents