Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

Az országgyűlés képviselőházának $7. kész autót állíthatunk össze. Tudjuk, hány gép és munkás kell ahhoz, hegy egy bizonyos idő alatt bizonyos számú részt elkészítsen és így a túltermelés veszélye nélkül elégíthetjük ki az időszakonkint változó szükségletet. 'Egy-egy osztályunk legfeljebb 30 napra való anyagkészletet tart, a nagyolvasztóik kivételével, ahol annyi a vasérckészlet, hogy egész télen át zavartalan üzemmenetet tarthassunk fenn. Átlagosan 10 napra való készlet van raktáron. Termelési periódusunk körülbelül 81 óra; ennyi idő alatt kerül a nyersanyag kész autó alakjában a vagonba; 81 óra: 3 nap és 9 óra, 14 nap helyett, melyet nemrégen még rekordidőnek tekintettünk. A téli vasérchiányt és egyéb, időről-időre bizonyos okokból előálló nyersanyaghiányt beszámítva, általános termelési ciklusunk nem több 5 napnál.« Ezt azzal kapcsolatban jegyeztem meg, hogy az állami vasgyárak 27 millió pengő értékű nyersanyagot, félkész- és készárut tartanak, amikor évi termelésük értéke szintén 27 millió pengőt tett ki, ez a t nyersanyagmennyiség tehát több, mint egyévi termelés értékének felel meg. T. Ház! Ezzel kapcsolatban rá akarok mutatni a, Legfőbb Állami Számvevőszék ellenőrzési rendszerére is. En a Legfőbb Állami Számvevőszéket arra szeretném kérni, hogy amikor olyan pontosan, az államháztartás minden részletére kitérj edően^ adja meg a maga jelentését, az év folyamán az államháztartás ellenőrzése körül ezekkel a gazdaságossági kérdésekkel is részletesebben foglalkozzék, mert hiszen az 1880. évi LXIV. teikk erre neki módot ad. Meg vagyok győződve arról, hogyha az Állami Számvevőszék a helyszíni vizsgálatok során, vagy a kapott beadványok vizsgálata során a miniszter figyelmét ezekre a körülményekre felhívja, a miniszter úr is foglalkozni fog velük és iparkodik a tényleges szükséglettel összhangba hozni, amit az állam pénzügyi helyzete is megkövetel. T, Ház, államadósságaink összege az elmúlt 1933—1934. zárszámadási év végén 1,893,000.000 pengőt tett ki. Ebből az összegiből azonban le* kell vonnom 145 millió ^pengőt, amivel egyes rcák tartoznak más tárcáknak. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor államadósságaink végösszege az elmúlt 1933/1934. zárszámadási esztendőben 1,748,000.000 pengőt tett iki. Ezenkívül vannak garanciák, kezességvállalások, amelyek azonban ma már nem tesznek ki jelentős öszszeget. Méltóztassanak megengedni, hogy^ ezzel szemben rámutassak az állam vagyonára is. Az állam vagyona ingatlan-vagyoniban, hasznos jogokban, szerekben, eszközökben, termesztményekben, anyagokban, pénztári készletben, értékpapírban, állami követelésekben, cselekvő hátralékban, — csak a valódi kezelésben, az átfutó kezelést nem számítom — 3.718.000.000 pengőt tesz ki. Ha hozzávesszük ehhez a közigazgatás keretében fennálló állami vagyont, ami — sajnos — leltározva nincs, az állami vagyon több mint négymilliárd pengőt tesz ki. Négymilliárd pengő kétségtelenül hatalmas összeg és ha az államnak ezzel a vagyonával összehasonlítom az államot terhelő állami adósságokat, mindenesetre biztató jelt látok abban, hogy a magyar állam változatlanul és rendületlenül áll fenn és nincs túlterhelve. Különösen úgy látom a helyzetet akkor, ha figyelembe veszem ezzel kapcsolatban a háborúelőtti állapotot és a külföldi állapotokat. Ezt azért teszem, mert bizonyos konzekvenciákat akarok levonni. A háború előtt Nagyülése 1935 június 2í-én, hétfőn. 153 Magyarország államadóssági terhe 8 milliárd aranykorona volt. Ez a teher a 20 millió magyarra elosztva körülbelül 400 aranykorona, vagyis körülbelül 460 pengő fejenkénti terhet jelentett. Ezzel szemben a mai magyar államadósság fejenkinti terhe körülbelül 200 pengőnek felel meg. Ezzel szemben Olaszország állami adóssága 130 milliárd lira, ami ezer pengő fejenkinti tehernek felel meg, és éppen így a többi nyugati országok államadóssági terhei lényegesen magasabbak, Franciaországé pl. 300 milliárd, ami 1500 pengő fejenkinti tehernek felel meg. Természetesen nehéz összehasonlítani a francia és általában a külföldi viszonyokat a mi viszonyainkkal. De ha mégis öszszehasonlítást teszek Magyarország és a külföldi országok között, ha u^zein á magyar földet, amely épp olyan termékeny, mint a külföldi országok földje, ha nézem a magyar munkást, aki épp olyan munkaképes, naint a külföldi munkás, aki megállja a helyét nemcsak ebben az országban, hanem, ha külföldre megy, a külföldön is, ha nézem a tanult magyar embert, a magyar intelligenciát, a magyar városi kultúrát, akár a fővárosi, akár a vidéki városi kultúrát, akkor érthetetlenül állok Magyarország és a nyugati országok gazdagsága között fennálló különbségek előtt. Magyarország kultúrában, állami berendezkedésben, teljesen a Nyugatot képviseli és Magyarország gazdasági aláépítettségében valahogyan nagyon keletre szorult, nagyon távolésik a nyugati országoktól. Ha azokat az okokat keresem, amelyek ezt előidézik, akkor ezt nagyrészt a forgótőke, az ingó, a mobiltőke magyarországi hiányában látom, eltekintve attól a különbségtől, amely Magyarország és a nyugati országok között az ipari fejlettség ^zem? pontjából fennáll. Ez az ingó, ez a mobiltőke részben éppen az állami adóságokkal kapcsolatban van meg a nyugati országokban s Magyarországon éppen ez nincsen meg. Az állami eladósodottság nem jelent nagy veszedelmet, az állam hatalmas összegű tartozás esetén sem akkor, ha az egyik oldalon az állam tartozik, a másik oldalon pedig ugyanannak az államnak a polgárai azok, akiknek tartozik. Ebben az esetben az állampolgárok ugyanazzal az összeggel gazdagabbak, amely összeggel az állam szegényebb. Szóval, ha az állam belföldön van elalósodva, ha az állam kamatfizetési kötelezettsége az állampolgár részéről kamatbevételi lehetőséget jelent, akkor az államadósság nem olyan veszélyes, mint akkor, ha az eladósodottság a külfölddel szemben áll fenn. Magyarországon csak egyszer volt meg annak a lehetősége, hogy az állam belföldi kölcsönt vegyen fel és akkor az ország népe tényleg a kormányzat rendelkezésére is állt; a belföldi kölesqn tekintetében a hadikölesönnél. En nem azokat a szempontokat akarom itt felemlíteni, amelyeket Kun Béla igen t. képviselőtársam a napokban már felemlített, bizonyos karitatív szempontokat, becsületbeli kötelezettségeket stb. En az állami adósság oldaláról, a forgótőke, a mobiltőke oldaláról akarom nézni ezt a kérdést és ha erről az oldalról vizsgálom a dolgot, na azt nézem, hogy az a 4 milliárd pengős hadikölesön, 10%-os valorizáció mellett 400 millió pengő vagyont is jelenthetne az állampolgároknak, 400 millió vagyont, amellyel szemben az államnak 10—16 millió pengős évi terhe volna, amelyből 3—4 millió