Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. csönöket, hitelműveleteiket, egyéb eltéréseket, nemkülönben az idevonatkozó hiteleltérési kimutatásokat és a Legfőbb Állami Számvevőszék által a magyar állam háztartásának az 1933/34. költségvetési évre összeállított zárszámadását és az azt kísérő jelentést tudomásul venni és a kormányzatnak a felmentést megadni szíveskedjék. {Helyeslés jobbfelől és a &özépen.) Elnök: Szólásra következik Horváth Ferenc képviselő úr! Horváth Ferenc: T. Képviselőház! Kérem méltóztassék beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását engedélyezni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 15 perc hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Horváth Ferenc: T. Ház! Az előadó úr rámutatott arra, milyen nagy fontosság fűződik az állami zárszámadásnak kellő időben való előterjesztéséhez. Rámutatott arra is, hogy eiz a kormány érdeme. Méltóztassék megengedni, hogy megemlítsem a Legfőbb Állami Számvevőszék érdemeit is

; amelyet a zárszámadásnak, illetőleg a jelentésnek kellő időben való előterjesztése körül oroszlánrész illet meg. A zárszámadási eredményeknek ismertetésénél, illetőleg kellő méltatásánál kellő figyelmet kell fordítani arra is, hogy az államadósságoknál 28 millió pengő megtakarítás mutatkozik, valamint arra, hogy a hitelkezelésben az 1933/34. évi állami gazdálkodás során 69 millió pengő bevétel volt. Az államadósságoknál azzal kapcsolatban mutatkozik 28 millió pengő megtakarítás, hogy a kamatok és a töketörlesztési részletek a hitelezőkkel való megállapodás folytán nem fizettettek, hanem tőkésíttettek. Ez a megtakarítás és a kölcsönbevétel együttvéve 95 millió pengőt tesz ki. Ennek a 95 millió pengőnek kombinációba vétele mellett a zárszámadási eredmény úgy alakul, hogy az utalványozott kiadások és az előírt bevételek a valóságban 50 millió pengő deficittel zárultak, a tényleges kezelésben pedig az a helyzet, hogy a tényleg kiadott összegek és tényleg bevételezésre került összegek összehasonlítása mellett 95 millió pengő lett volna az állami deficit az 1933/34. esztendőben. Ez az óriási deficit különösen aggasztó akkor, ha az 1933/34. év beruházási kiadásait is számításba veszem. Hiszen ezek az összegek volnának azok, amelyek normális viszonyok mellett még hitelkezelésből, államig kölcsönökből lennének fedezhetők. A iberuházások összege 1933/34. évben összesen csak 38 millió pengőt tett ki. A 95 millió pengő deficitből tehát 38 millió pengő esik a beruházásokra és a valóságban cirka 60 millió pengő az az összeg, amellyel az állam normális bevétele a maga normális kiadásait nem fedezte volna. Rá kell mutatnom a beruházásoknak erre a csekély voltára és külön fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy amikor itt a beruházási kölcsön kapcsán rámutattunk, hogy külföldön erre a célra milyen nagy összegeket fordítanak, a pénzügyminiszter úr megemlítette, hogy kisebb példát óhajtana hallani, nem az amerikai, nem az angol és nem a francia példákat. Én tehát egy egészen olyan példát akarok említeni, mint Magyarország, Svédország példáját. Svédországban az állami költségvetés az 1933/34. esztendőben, tehát ugyanabban az évben, amelynek zárszámadását most tárgyaljuk, 1029 millió svédkoronát tett ki, tehát körülbelül hasonló összeget, mint amennyit a mi 1933/34. évi zárszámadásunk mutat és 1029 svédülés e 1935 június 2í-én, hétfőn. 151 korona összkiadás mellett a beruházásokra 240 millió svédkoronát szavazott meg a svéd parlament a kormány részére. Ezek mellett a kiadások mellett különös súlyt kell még azokra a tételekre fektetnünk, amelyek előirányzat nélküli kiadásokra és tálkiadásokra fordíttattak. Ezeket az összegeket 1933/34. esztendőben 82 millió pengőben mutatja ; ki az állami zárszámadás, ami az évi zárszámadási összegnek 7%-át teszi ki. Az előző, 1932/33. évben túlkiadások és előirányzat nélküli kiadások címén az összes állami kiadásoknak csak 5*7%-a merült fel. Haladásról tehát e tekintetben nem lehet szó, inkább visszaesésről. Es éppen azt találom aggasztó körülménynek, hogy nehéz pénzügyi és gazdasági viszonyaink mellett az előirányzat nélküli kiadások és túlkiadások emelkedő tendenciát mutatnak az 1933/34. esztendőben az előző, 1932/33. évvel szemben. T. Ház! A túlkiadások közül egyes tételekre külön rá akarok mutatni. így rá akarok mutatni arra, hogy a nyugdíjaknál 10 millió pengő túlkiadás merült fel. (Temesváry Imre előadó: Erre rámutattam!) Tudom, hogy ez a 10 millió pengő túlkiadás törvényen alapszik, hiszen -a kormánynak ezt a kötelezettséget teljesítenie kellett bizonyos törvényes jogok alapján, mégis felemlítem azért, mert 246 millió pengő, amely ebben a számadási évben nyugdíjak címén felmerült, olyan nagy összeg, hogy a magyar nemzeti jövedelem 10%-át teszi ki. Hogy ez a 10% milyen borzasztó teher, annak illusztrálására megint egy külföldi példára m akarok rámutatni, a Németbirodalom zárszámadására, amely az 1934. esztendőben összesen 8 milliárd márkát tett ki 50 milliárd márka német nemzeti jövedelem mellett; a német nemzeti jövedelem hatodrészét, vagyis 16%-át tette ki a Németbirodalom kiadásainak Összege, ezzel szemben Magyarországon egyedül a nyugdíj teher a nemzeti jövedelem 10%-áfc teszi ki. (Temesváry Imre előadó: Trianon!) Ez olyan nagy összeg és olyan óriási teher, hogy a kormánynak foglalkoznia kellene legalább azoknak a nyugdíjterheknek a csökkentésével, amelyek a magasabb kategóriákban mutatkoznak, a miniszteri, államtitkári, főispáni állásoknál azért, mert ott a szolgálati idő kedvezőbb mértékben van megállapítva, mint a többi tisztviselőknél, ezek már három, illetőleg ötévi szolgálat mellett nyugdíjképesek. Gondolni kellene arra is, hogy bizonyos maximális nyugdíjakat léptessenek életbe éppen ezekben a magasabb kategóriákban, természetesen alacsonyabbakat, mint ahogy a törvény ezidőszerint megengedi. T. Ház! A túlkiadások közt egy nagy tétel merült fel a föidmívelésügyi tárca körében, a Péti Nitrogén- és Műtrágyagyár Rt.-gal kapcsolatban, illetve a Magyar Ammoniagyár részvényeinek megszerzésével kapcsolatban. Körülbelül 5 millió pengő az a túlkiadás, amely ezzel kapcsolatban felmerült, illetve, ha az e célra előirányzott 1,140.000 pengőt is figyelembe vesszük, körülbelül 6 millió pengő az az összeg, amelyet a kormány erre a célra fordított. Fel kell említenem a pénzügyi tárca körében a Pénzintézeti Központ részére veszteségi tartalékra előirányzatnélküli kiadásként engedélyezett 3,900.000 pengőt is. Az indokolás ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy a bevételeknél hasonló összegek vannak. Megnéztem, melyek ezek a bevételek; 400.000 pengőt a Pénz-