Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-37

148 Àz országgyűlés képviselőházának 1933. évi római nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs, következik á határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni? {Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásában is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőháznak küldi meg. Napirend szerint következik a légi járóművek biztosítási lefoglalására vonatkozó 1933. évi római nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőháznak küldi meg. Napirend szerint következik a kiadatás és a bírósági bűnügyi jogsegély tárgyában Tallinban 1934. évi augusztus hó 8-án kelt magyarészt egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nines, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori elvasásban is elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőháznak küldi meg. Napirend szerint következik ; a nagykorú nőkkel űzött kereskedés elnyomására vonatkozó nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, anéltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőháznak küldi meg. Napirend szerint következik a növényvéde; lem tárgyában Rómában 1929. évi április hó 16-án kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. -'•' Veres Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét). * 7. ülése 1985 június 2&-én, hétfőn. Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e. a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőháznak küldi meg. Napirend szerint következik az 1933/34. évi állami zárszámadásról a M. kir. Legfőbb Állami Számvevőszék erre vonatkozó jelentéseiről és az 1933/34. költségvetési év I. és II. félévének végén mutatkozó hiteleltérsekről a zárszámadásvizsgáló bizottság (írom. 30., 31. és 63. sz.) jelentésének tárgyalása. Az előadó Temesváry Imre képviselő úr, őt illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Amennyire fontos és szükséges állami életünk berendezkedése, f valamint a magángazdasági élet célkitűzése érdekében a minden évben beterjesztett állami költségvetésnek a legapróbb részletekig való letárgyalása és megvitatása, szerény nézetem szerint éppen olyan fontos, sőt talán még szükségesebb az állami gazdálkodásról a Legfőbb Állami Számvevőszék jelentésének s a zárszámadásnak itt a törvényhozásban való megvitatása. Ha visszatekintünk a magyar parlamentarizmus hosszú évtizedes múltjára, azt tapasztaljuk, hogy a zárszámadások rendszerint a tárgyévet követő negyedik, ötödik, sőt hatodik esztendőben terjesztettek a törvényhozás elé, tehát olyan időpontban, amidőn annak a költségvetési évnek az egész gesztiója szinte már feledésbe ment a nemzet előtt és amikor rendszerint már új kormányok is váltották fel azokat a kormányokat, amely kormányok annakidején a költségvetést fölhasználták. így az alkotmányjogunk legfőbb biztosítékát alkotó felelősségrevonás lehetősége szinte illuzóriussá vált. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Talán éppen ezen késedelmes előterjesztés volt az oka annak, hogy míg a költségvetéseket rendszerint heteken, hónapokon keresztül vitatták meg a törvényhozás házában, addig a zárszámadásokat szinte viia nélkül fogadták el. Ennek következtében csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetem meg kormányunknak arról a törekvéséről, hogy szakított ezzel az abuzussal és a zárszámadásokat közvetlenül a tárgyév utáni esztendőben, tehát olyan időpontban terjeszti a törvényhozás elé, amidőn még annak minden részlete élénken emlékezetünkben van. Az előttünk fekvő zárszámadás, amelyet a Legfőbb Állami Számvevőszék a törvényhozás elé terjesztett, az 1933/34, évre vonatkozik. Ha már most ennek a zárszámadásnak adatait vizsgáljuk és összehasonlítást végzünk a korábbi évek költségvetéseinek, illetőleg zárszámadásainak adataival, úgy határozottan megállapíthatjuk, hogy az 1931. év óta követett rendkívül óvatos állami gazdálkodás, amely a legnagyobb takarékosság jegyében folyt, megállította azt a romboló folyamatot, amely az 1931. évben megindult és amelynek majdnem áldozatává esett ez az ország. Hiszen még élénken vetődik vissza mindnyájunk emlékébe az a borzalmas katasztrófa, amely 1931 július 4-én reggel köszöntött erre a nemzetre, amely a bankzárlattal kezdődött és amely bankzárlatból eredő pánik hullámai csak akkor kezdtek némileg lecsillapulni, amidőn a kormány az aranypengő rendeletet ki-