Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. nem kijelentem, hogy mi szociáldemokraták ezt a most napirenden lévő törvényjavaslatot elvi és gyakorlati okokból nem fogadhatjuk el. Később rá fogok mutatni az elvi szempontokra, egyelőre azonban egy-két olyan okot kívánok felsorolni, amely gyakorlati szempontból teszi a mi számunkra lehetetlenné, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk. T. Ház! 1931-ben mondott le a parlament szuverenitásának és jogainak egy részéről akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot elfogadta. (Rupert Rezső: Voltaképpen az egészről lemondott!) Szerény felfogásom az, hogy ma, öt esztendő után az 1931:XXVI. te. és az a törvényjavaslat is, amelyet most azért óhajt elfogadtatni a kormány, hogy ennek az 1931:XXVI. tc.-nek tartamát, érvényét^ meghosszabbítsa, önmagában abszurdummá válik. T. Ház! Az 1931:XXVI. te. rendeletek kibocsátására hatalmazza fel a kormányt. Maga a törvény azonban egy úgynevezett 33-as bizottságot is kreál, amelynek állítólag az volna a feladata és hivatása, hogy a kormánynak azokat az intézkedéseit, amelyek ezzel a törvénynyel vannak vonatkozásban, a maga részéről ellenőrizze, megvitassa, a rendeleteket esetleg jóváhagyja, esetleg azok jóváhagyását megtagadja; más értelme sem a törvény állandó meghosszabbításának, sem a 33-as bizottság kreálásának nincs és nem is lehet. De ugyanakkor az 1931-es és a most meghosszabbítandó törvényjavaslat 7. §-ának első bekezdése úgy szól, hogy a kormány megteheti intézkedéseit akkor is, ha a 33-as bizottságnak ezeket az intézkedéseket be sem jelenti. Ugyancsak ennek a 7. §-nak ötödik bekezdése viszont kimondja, hogy a 33-as bizottságnak határozatai, akármilyen határozatai sem akadályozhatják meg azt, hogy a kormány egyes intézkedéseit megtegye. Ezek után tisztelettel kérdem, hogy mi értelme van a 33-as bizottságnak, mi értelme van az egész törvényjavaslatnak, mi értelme van annak a procedúrának, hogy a kormány évrőlévre idejön és kéri egy ilyen törvény meghoszszabbítását, fenntartván mindazokat az ellentmondásokat, amelyek ezzel a törvénnyel vonatkozásban vannak, mi értelme van mindennek, ha a kormány rendeletekkel akar kormányozni? Ha a kormány ezt meg akarja tenni, akkor egyszerűen tegye meg, kormányozzon rendeletekkel, megteheti, sőt meg is teszi; megteheti és megteszi a 33-as bizottsággal, vagy 33-as bizottság nélkül, úgy hogy tulajdonképpen nem látni ennek az intézkedésnek és ennek az egész kormányzati akciónak az értelmét. Mi tehát mindenesetre a törvényhozás és a parlamenti tevékenykedés komolyságáról való felfogásunk következtében f egy ilyen törvényjavaslatot, egy ilyen kormányzati rendszert és kormányzati intézkedést a magunk részéről el sem fogadhatunk. De ezektől a formai kérdésektől, ugyan fontos alkotmányjogi, de mégis — mondjuk — formai természetű kérdésektől, okoktól^ és aggodalmaktól eltekintve, az is nagy kérdés, hogy voltaképpen mire használja fel és mire használta fel a múltban a kormány azt a jogkört és azt a hatáskört, amelyet ezzel a törvénnyel magának a múltban biztosított és most újból biztosítani kíván. Amikor a kormány, a maga helytelen gazdaságpolitikájából kiindulva és annak a helytelen gazdaságpolitikának következtében az előtt a gyakori helyzet és feladat előtt állt, hogy az adósrófot újból működésbe hozza, akkor legalább is 1931 óta, ülése 1935 június lU-én, pénteken. 3 sokszor tapasztaltuk, hogy a kormány ezt az 1931:XXVI. tc.-et használta fel, hogy ennek köpenyege alatt indítsa meg ezt a tevékenységét, hogy ennek a törvénynek, — hogy úgy mondjam — malaclopója alá bujtassa azokat az intézkedéseket, amelyek még itt, ebben à parlamentben is, a parlament plénumában egyébkent nehezebben mennének keresztül s amelyek keresztülvitele a kormánynak esetleg nagyobb megerőltetésébe és fáradtságába kerülne. Itt van erre vonatkozólag, mélyen t. Ház, egy-ket példa. Ennek az 1931:XXVI. tc.-nek alapján léptette életbe annakidején a kormány a keresetiadó megpótlékolását, ennek a törvénynek alapján emelte fel annakidején a munkaberadót, a forgalmiadót; ennek az 1931: XXVI. tc.-nek alapján történt meg egy alkalommal a tejforgalomnak úgynevezett szabályozása, vagyis a tejdrágítás. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kérdem a t. Házat, hogy annakidején gondolt-e valaki a törvényhozok közül arra, hogy a kormánynak eszébe jut majd, ezeket az — elismerem, az ő számara is népszerűtlen — intézkedéseket e törvény alapján életbeléptesse? Gondolt-e a törvényhozás annakidején arra, hogy a kormány ezt a törvényt fogja majd felhasználni, hogy ilyen intézkedéseket tegyen meg és hogy enynyire megkönnyítse magának az intézkedéseket azáltal, hogy azokat a nyilvánosság és a parlamenti kritika kizárásával akarja életbeléptetni? T. Ház! Ennek a törvénynek segítségével történt meg annakidején a cukoradó felemelése, a tűzkő után fizetendő kincstári részesedés felemelése, sőt az elemi iskolai tanítók és más ilyenfajta kisemberek javadalmazásainak csökkentése is. Ennek a törvénynek segítségével történt meg annakidején a gazdatartozások behajtásának korlátozása és más hasonló kormányintézkedések. Tisztelettel kérdem, hogy minderre gondolt-e a törvényhozás öt esztendővel ezelőtt, amikor a kormánynak e törvénycikk formájában bizonyos igazán múlhatatlan, halaszthatatlan és sürgős intézkedésekre, amelyek az akkori válságból folytak, adott felhatalmazást? Ha a törvényhozás akkor nem gondolt is ezekre a dolgokra, most már van alkalma és módja arra, hogy lássa, minő intézkedések azok, amelyeket a kormány ennek a törvénynek az alapján megtesz, mennyi károsodás éri ezzel az országot azon az úton, hogy a parlamentnek nincs módjában ezeket az intézkedéseket megbírálni, .megkritizálni és nincs módjában ezekkel a káros intézkedésekkel szemben helyesebb, okszerűbb és jobb intézkedéseket kiharcolni. Azt kell tehát mondanom t. Ház, hogy ez a törvény eddig is bizony nagyon bő köpenyeg volt, nagyon bő köpenyeg, amelyet a kormányzat — a Gömbös-kormányzat is^ — felhasznált a tehetősebb elemek: megkímélésére, felhasznált ezeknek a tehetősebb elemeknek a megajándékozására és ugyanakkor ... (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ezt csak nem mondja komolyan?!) De egészen komolyan kell mondanom, sőt nem is én mondom, mélyen t. miniszter úr, hanem maguk a tények, azok az intézkedések, amelyeknek megtételére a kormány ezt a törvényt felhasználta. Ezek az intézkedések beszélnek helyettem és igenis, ezek az intézkedések jelentik a legtárgyilagosabb és legigazságosabb kritikaját a kormány ténykedésének és annak a ténynek, hogy a kormány ezt az akkor egyszeri alkalomra gondolt felhatalmazást mire használja 1*