Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1935 június 19-én, szerdán. 121 hető a nemzetközi közlekedés normális eszközének és erre a törvényjavaslat indokolása is utal, amennyiben kiemeli, hogy ma még a légiközlekedés az utas számára mellőzhető, tehát nem feltétlenül szükséges közlekedési mód. A második kardinális eltérés a vasúti és légifuvarozási jogszabályok között az, hogy míg az első berni egyezmény értelmében a vasúti fuvarozási szabályokat más nyilvános fuvarozási vállalatokra is ki lehet terjeszteni, addig a légifuvarozásra vonatkozó egyezmény szabályai csupán a légiforgalmat szabályozzák és más fuvarozási intézményekre nem terjeszthetők ki. Különleges szabályozást tartalmas a konvenció az átmenő forgalom tekintetében. Tudniillik átmenő nemzetközi forgalomnak csupán az olyan forgalmat deklarálja, amely mellett közbenső leszállás van tervbevéve két külön szuverenitás alá tartozó terület f valamelyikén. Áz ilyen forgalmat azonban még abban az esetben is nemzetközi forgalomnak nyilvánítja, ha a kiindulási pont és a végcél ugyanazon szuverenitás alá esik. Ezzel szemben a vasútnál nemzetközi fuvarozási szabályok alá esik minden olyan fuvarozás, amely két szuverenitás alá tartozó területen halad keresztül, kivéve a határforgalomra és az oly forgalomra szóló eseteket, amelyeknél az átvitel kizárólag az egyik szuverén joghatósága alá tartozó vasúti üzem által bonyolíttatik le. így például a sopronebenfurti vonalnál a határforgalomban, vagy például a lengyel korridornál az átmenő forgalomban. A légi fuvarozási egyezmény ezeken az elvi jelentőségű eltéréseken kívül a vasátfuvarozási jogszabályoktól a részletekben is jelentékeny eltéréseket tartalmaz. A konvenció második fejezetében szabályozott légiforgalmi fuvarlevél tekintetében a vasúti fuvarlevélre a-berni első egyezményben annak is a második cím 6. cikk 1. ^-ában körülírt jogszabályoktól való főeltérés abban áll, hogy míg ott a vasúti fuvarlevél kiállítása kötelező, a légi fuvarlevél kiállítása nem kötelező. A íberni első egyezmény második cím I. fejezet, nyolcadik cikk 1. §-a értelmében ugyanis a fuvarozási szerződés csupán az árunak fuvarlevéllel való átvételével jön létre és a 3. § szerint a fuvarlevél-lebélyegzés után a fuvarozási szerződés bizonyítékául szolgál. A belföldi vasútfuvarozásra nézve a vasúti üzletszabályzat, tehát az 1928. évi 4020. számú kormányrendelet 73. §-a ugyanezeket a rendelkezéseket tartalmazza. Fuvarlevél nélkül nincsen tehát vasúti fuvarozási szerződés. Ezzel szemben a tárgyalás alatt álló egyezmény kimondja, hogy a fuvarlevél hiánya, szabálytalansága, vagy elvesztése nem érinti a fuvarozási szerződésnek» sem a fennállását, sem érvényességét. Ez a szabályozás megfelel a kereskedelmi törvény 394. § 3. bekezdésének, amely szerint a fuvarlevél a fuvarozási szerződés bizonyítékául, tehát nem érvényességi feltételül szolgál. Mindazonáltal a tárgyalás alatt álló konvenció bizonyos előnyöket fűz a légifuvarozó számára a fuvarlevél kiállításához, illetőleg hátrányokat kapcsol a fuvarlevél szabályszerű kiállításának hiányához. Nevezetesen csak a légi fuvarlevél szabályszerű kiállítása esetén hivatkozhatík a légifuvarozó az egyezménynek azokra a rendelkezéséire, amelyek a felelősséget kizárják, vagy korlátozzák. Vagyis fuvarlevél hiányában a légifuvarozás felelőssége az általános magánjog, vagy a kereskedelmi jog szabályai alá esik. Hogy azután ez a felelősség milyen terjedelmű és vájjon a kereskedelmi torvény 398. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a fuvarozó a vis major, tehát az erőhatalom által előidézett kárért nem felelős, a légiforgalomra is alkalmazást nyerhet-e, ez a kérdés nyitott kérdés marad. A jelenleg érvényben lévő 1922. évi 10.270. számú kormányrendelet értelmében a vis major a felelősség alól eo ipso nem mentesít ugyan, de előzetes megállapodással ez a felelősség teljesen kizárható. Nem rendelkezik kifejezetten a tárgyalás alatt álló konvenció a fuvarozók zálogjoga tekintetében és úgy a kereskedelmi törvény 411., 412., 413. §-ai mind a berni egyezméüy IV. fejezet 25. cikkének rendelkezéséivel szemben csupán a fuvarozó visszatartási jogát állapítja meg. Az egyezménynek a fuvarozó felelősségére vonatkozó III. fejezete a jelenleg érvényben levő légifuvarozási jogoktól eltér. Míg ugyanis jelenleg a fuvarozó különösen a személyfuvarozásnál vétlensége esetén a felelősséget teljesen kizárhatja, — és a magyar légiforgalmi részvénytársaság valóban ezt a gyakorlatot is követi — addig az egyezmény a felelősség mértékét összegszerűen korlátozza agyán és csupán a fuvarozó vétkessége esetére állapítja meg, ezt a vétkességet azonban védelmezi. A konvenció 22. cikke értelmében a légifuvarozó felelősségének maximális határa utassal szemben 125.000 frank, az utas, által őrzött tárgyakat illetőleg 5000 frank, a podgyász és áru minden kilogrammja után 250 frank. Minden esetben olyan frankot értve, amelynek 65*5 milligramm arany tartalma van, olyan aranyból, amelynek finomsága 900/1000-résznyi. Ezekben voltam bátor dióhéjban ismertetni a javaslatot. Tekintettel arra, hogy itt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről van szó, maga az egyezmény szövege nem képezheti parlamenti felülvizsgálat tárgyát, hanem csupán az vizsgálandó, célszerű-e és indokolt-e a kormánynak az a javaslata, hogy Magyarország a szóbanforgó nemzetközi egyezményhez csatlakozzék. Miután ha nem csatlakoznánk az egyezményhez, szembehelyezkednék az egyöntetűen kialakuló nemzetközi szabályokkal és kimaradhatnánk a^ nemzetközi légiforgalomból, amelynek fejlődési képességei pedig még beláthatatlanul nagyok, továbbá miután mindezektől a rendelkezésektől a légi közlekedés igénybevételének előmozdítását lehet várai, mert valóban azt a minimális előfeltételt képezik, amely mellett a légiforgalmat köaforgalmi közlekedésnek^ lehet tekinteni, <a törvényjavaslatot az említett módosítással úgy általánosságban, mint részleteiben is elfogadásra ajánlom. (Elénk helyeslés és taps.} Elnök: Szólásra következik? , Szeder János jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek., nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem &Jt. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás, alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjék felállani! (Megtörténik.) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. I Következik a részletes tárgyalás.