Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

122 Az országgyűlés képviselőházának í Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a tör­vényjavaslat címét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a törvényja­vaslat címét, valamint 1—3. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak elő­terjesztést tenni. Napirend szerint következik a légjármű­vekkel a föld színén okozott károkra vonatkozó 1933.^ évi római nemzetközi egyezmény becikke­lyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom, 9., 38.) Az előadó úr báró Vojnits Miklós képviselő úr, őt illeti a szó. Br. Vojnits Miklós előadó: T. Ház! A var­sói második nemzetközi légi magánjog-kon­gresszus pozitív eredménye után 1933-ban az olasz kormány meghívására Rómában összeült harmadik nemzetközi légi magánjogi értekez­let alkotta meg a légi-járóművekkel a földszí­nén okozott károkra vonatkozó 1933, évi római nemzetközi egyezményt. A varsói egyezményre vonatkozó előadói előterjesztésemben vázoltam azokat az indoko­kat, amelyek a légi közlekedés tárgyában lét­rejött nemzetközi egyezményekben foglalt ma­gánjogi szabályok inaurtikulálását általában indokolják. A repülésben lévő, tehát a légürben mozgó jármű által a földszínén okozott károk jogi szabályozása valóban a technika fejlődé­sével beállott egészen újszerű életviszonyokra vonatkozik. A szabályozás azonban nem nél­külözi az eddigi jogrendszerben sem az ana­lógiákat. A legősibb analógia talán a római jogban, a magasépítmény tulajdonosának^ a kidobott, vagy kiöntött tárgyak által előidézett károkért való felelőssége, az actio de effusis et deiectis. Némi analógiául szolgálhat a vasút kárfelelős­sége a gyújtó szikráért is, amely az üzemmel járó oly veszélyből származik, amelyet az a környezetre támaszt. Mindez természetesen csak némi hasonlóságot mutat. A repülés tech­nikai mi voltánál fogva a légürben történvén, magának a járóműnek a lezuhanása, a járó­műről lehulló bármely tárgy a vagy a járómű­vön lévő bármely személy is előidézhet a föld­színén károkat. Az egyezmény ezt számbavéve, tényleg a repülésben lévő légijárómű által, illetve azzal előidézhető károkat a legtágabb körben határozza meg. Az adott életviszonyokra tekintettel m nyil­vánvaló, hogy az a kárfelelősség csak objektív lehet. Az egyezmény az objektív felelősséget nem a légijárómű tulajdonosára, hanem annak járatójára hárítja, tehát arra a személyre, aki a légijáróművel rendelkezik, vagy azt a saját kockázatára használja. Az objektív felelősség alól a konvenció mindössze két kivételt állapít meg. Az egyik kivétel arra a kárra vonatkozik, amely a sze­mélyzethez nem tartozó egyénnek az üzem ke­zelésen kívül eső oly szándékos cselekményé­ből ered, amelyet a légijárómű járatója, vagy alkalmazottai nem akadályozhattak meg. A másik kivétel, ha a kárt a sértett személy hi­bája okozta, vagy abban része van- Amíg az utóbbi kivétel magától értetődő, az előbbi ki­vétel abból az általános szabályból származik, hogy nem üzemi kázusból folyólag az üzem tulajdonosa felelőssé nem tehető. Az automobilforgalomból eredő üzemi bal­6. ülése 1935 június 19-én, szerdán. esetekre vonatkozó és a vasút felelősségéről szóló 3874: XVIII. te. analógiáján elinduló bí­rói gyakorlat nem a gépkocsi járatóját, hanem a gépkocsi tulajdonosát teszi felelőssé, amint ezt az 1917 november 8-án kelt és a Kúria elvi jelentőségű határozatai közé felvett P. VI. 3954/1917. számú ítélet is kimondja és a gép­kocsi használóját egyetemlegesen és csupán arra az esetre teszi felelőssé, ha a gépkocsit jogtalan eljárással a tulajdonos rendelkezése alól kivonta. Ez az utóbbi elv a Kúria elvi je­lentőségű határozatai közé felvett 1916 február 23-án kelt P. VI. 8370/1915 számú ítéletében mondatott ki. Ezzel szemben a nemzetközi egyezmény a tulajdonos e felelősségét csak vélelmezi és azt is csak kivételesen abban az esetben, ha a já­rató neve nincs a légi járóművek lajstromá­ban vagy más hivatalos okiratba bejegyezve. A járató felelősségét is kizárja azonban az egyezmény abban az esetben, ha a légi járó­művet a baleset alkalmával valaki jogtalanul használta és ennek megakadályozására a já­rató alkalmas intézkedéseket tett. A légi járó­művel történő úgynevezett fekete fuvar esetén tehát, ha a tulajdonos kellő gondosságot fejtett ki, a föld színén okozott kárért nem felel. Ez a szabályozás a jelenleg nyilván a légi járó­művekre is alkalmazandó, előbb említett bírói gyakorlattal ellentétes. A tárgyalás alatt lévő konvenció második kardinális irányú rendelkezése a felelősség mértékének korlátozása. A 8. cikk szerint a já nató minden balesetért olyan összeg erejéig fe­lelős, amelyet a légi járómű súlyának minden kilogrammja után 250 frank alapul vételével kell kiszámítani. Felelősségének határa mini­mum 600.000 frank, maximum 2 millió frank. Egy-egy sértett személy után a kártérítés nem baladhatja meg a 200.000 frankot. Az egyez­mény frank alatt minden egyes esetben olyan frankot ért, amelynek 65-5 miligramm arany­tartalma van olyan arányból, amely 900 ezred­résznyi finomságú. Jelenlegi légi jogunk a kárfelelősség összegszerűségét nem korlátozza. A konvenció tehát ebben a tekintetben meg­szorítást tartalmaz. A megszorítás ellentétele abban van, hogy a légi járómű járatóját biztosítékok adására kötelezi, amely állhat kárbiztosításban, kaució letételében vagy bankgaranciában. Ennek a biztosítéknak nyújtásától teszi függővé a kon­venció a járatási engedélyt. Könnyen átlát­ható, hogy ez elég szerencsés megoldása a kér. désnek, különösen provideálva arra az esetre is, ha a magán légi járóművekkel való közle­kedés általánosabbá válik. A nemzetközi egyezmény végül a vasúti kártérítésre irányuló jogszabályokkal analóg módon rövid elévülési határidőt állapít meg, mégpedig az 1874:XVIII. te. 9. szakaszával szemben normális körülmények között egy esz­tendőt a káresettől, illetve a kárról vagy a fe­lelős személy kilétéről történt tudomásvétel időpontjától kezdve. A károkozás napjától szá­mított három év alatt azonban a kereset feltét­lenül elévül. Ez a háromévi elévülési idő a vasút által okozott károkból eredő keresetekre vonatkozó elévüléssel azonos. Az egyezmény kiveszi hatálya alól a kato­nai, vám és rendőri járómüveket és kiveszi a fuvarozási vagy szolgálati szerződés szabályo­zása alá eső kártérítéseket. Hazai jogunkban I a szolgálati szerződésekből eredő kártérítések I a légi forgalommal kapcsolatban is a törvény-

Next

/
Thumbnails
Contents