Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

118 Az országgyűlés képviselőházának ságos és nagyon szép lehet — ez az összeg elég nagy arra, hogy ennek ellenében legalább bizonyos gesztust és pedig kezdeti gesztust elvárhassunk a magyar film felé és annak megindítása érdekében. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hogy a magyar filmgyártás kérdéséről bővebben nem beszélek, annak az az oka, hogy ez a kérdés sokkal ismertebb. Végeredményben jó szcenáriumot kell írni, ez a magyar írók feladata; azt jól le kell játszani, ez a magyar művészek feladata; jól kell rendezni és jól kell technikailag kivinni. Erre megvannak a lehetőségek. E tekintetben semmiféle újítást nem tartalmaz ez a törvényjavaslat. A szinkronizációról kell most bővebben beszélnem, mert ez már kevésbbé ismert kérdés és mert Andaházi-iKasnya Béla igen t. képviselőtársamat — egy megjegyzésével kapcsolatban — fel kell világosítanom arról, hogy ez nem egy cégnek, a Magyar Filmirodának az érdeke. »Wie der Schelm ist, so denkt er«, ahogy a német mondja. Tudniillik a Magyar Filmiroda ez esetben egy fiatal magyar mérnök, aki 60 pengős éhbérért dolgozott valahol, s aki a legtehetségesebb magyar szakemberek egyike a filmteehnika-szakmában. Tudomást szereztem róla, kivettem őt onnan, adtam neki állást és azt mondottam, hogy minden találmánya az övé, munkaalkalmat és lehetőséget akarok neki adni és nem akarjuk kizsarolni, hanem találjon fel továbbra is, amit akar. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) ö találta fel a magyar szinkron-eljárást, amely jobb, mint bármely más európai nemzeté. Ezt tavaly bemutatták Olaszországban s ott elfogadtatásra és a legnagyobb érdeklődésre talált. Ez az eljárás pedig abban rejlik, hogy nem fordításokat eszközöl, mert hiszen, ha egy idegen nyelven azt mondja valaki, hogy például yes, oui vagy ja, ezt nem lehet magyarul igennel fordítani, hanem egészen egyszerűen az az alapgondolata ennek az eljárásnak, hogy a beszédnek modulációja van, beszéd közben a száj az egyes betűcsoportok szerint szabályosan nyílik. Egy elektromos-vonallal lerajzolódik az egész beszéd először idegen nyelven és most ennek az idegen nyelv szerint előállott elektromos vonalnak a mentén és azzal párhuzamosan kell a magyar szöveget hozzáadni, nem szó szerint fordítva, hanem ugyanolyan moduláció, ugyanazon hullámvonal szerint összeírva kell az értelmet magyarul megadni. Ez a szinkronizáció. Ennek következtében, ha e metódus nélkül Olaszország meg tudott lenni igen magas kultúra mellett 100%-os szinkronizációval, akkor ne méltóztassék e mögött cégek érdekeit keresni, eltekintve attól, hogy ez a metódus mindenkinek rendelkezésére áll, eltekintve attól is, hogy ezt a metódust a magyar állam — az előző kormányok által a Hunnia filmgyárban berendezett lehetőségek között — bárkinek rendelkezésére bocsátja, nem azért, hogy ott üzlet történjék, hanem azért, hogy az illető filmet gyártson, hanem mert a magyar film gyártóinak nem állnak rendelkezésre azok az eszközök, amelyekkel filmet gyárthatnak. Itt rendelkezésre állnak az eszközök, használják ki azokat. Ennek kétségtelenül utána kell nézni és ezt meg is fogja csinálni a kormány, ellenőrizni fogja, hogy azok a feltételek, amelyek a magángyártásnak ott rendelkezésre bocsáttatnak, ne 'bocsáttassanak rendelkezésre elérhetetlen áron. Elő kell segíteni a gyártást, hogy ez az intézmény szolgálja a magyar filmgyártást. Ez 36. ülése 1935 június «V'szerdán. olyan egyszerű kérdés, amelyről kár is beszélni. Ezek volnának a szinkronizálás technikai vonatkozásai. Most rátérek a szakma szempontjaira. Mint ahogyan itt a Képviselőházban egyetlenegy hang nem szólalt fel ez ellen a gondolat ellen, ép úgy tudomásom van arról, hogy a sajtó hasábjain történtek próbálkozások és egy-két kritika hangzott el, kvázi a szakma nevében. Nézzük meg, mi az a szakma. A szakma elsősorban a mozgóképszínház-tulajdonosok. A mozgóképszínház állami jogosítvány, amely hasznot hoz és ha tőlük a magyar nyelv érdekében áldozat követeltetik meg, — egyébként ennek nagyságára vagy kicsiségére ki fogok térni — akkor e jogosítvány ellenében ezt az áldozatot igenis, meg kell hozni. (Müller Antal: Joggal lehet megkövetelni!) Nem beszélve az írókról és a művészekről, akik a szakmából élnek, hozzátartozik a szakmához egész sereg ember. Idetartozik a technikai személyzet és más mindenki, aki ott alkalmazáshoz jut. Ez igen sok embert jelent. Ide tartoznak a laboratóriumok és ide tartoznak ezenkívül a filmkölcsönzők. Akik azt vélik, hogy ez a cipő őket esetleg jobban fogja szorítani, mint ahogyan eddig szorította, azok — azt hiszem — a filmkölcsönzőik. A filmkölcsönzők ugyanis azok, akik a külföldön gyártott filmeket importálják, vagyis akik eddig lebonyolították azt az üzletet, amelynek én a kifelé áramló kiadását évente 3,780.000 pengőre teszem. Mi itt a helyzet? Ha valaki olyan nagy lehetőséget kap, mint amilyen lehetőséget kapnak azok a külföldi nagy cégek és gyárak azáltal, hogy filmjeiket behozhatják, akkor saját jól felfogott érdekükben áll, hogy ne ellenezzék — nem is ellenezték — ezt a javaslatot, mert hiszen végre gyarmata mégsem vagyunk senkinek. (Elénk helyeslés.) Másodszor pedig azt hiszem és azt állítom, hogy ez a törvényjavaslat megfelelő keresztülvitel esetén neíkik is hasznukra lesz, még pedig azért, mert ez a törvény aktiválni fog egy csomó beteg, ma felvevőképtelen vidéki mozgóképszínházat, amelyeknek azután lehetőségük lesz résztvenni a külföldi gyártmányok felvételében is. Ezek eddig nem vettek fel semmit, mert egyszerűen nem volt meg a létalapjuk. Természetes, hogy ennek a törvényjavaslatnak keresztülvitelénél gondoskodás fog történni arról is, hogy akiket egy magasabb cél és szempont érdekében terhelünk bizonyos terhekkel, azoknak a másik vonalon kell adni bizonyos könnyítéseiket. Ezért kétségtelen, hogy például a szinkronizált filmeknél a cenzúra kérdésében és mindenféle egyéb anyagi vonatkozású kérdésben is könnyítéseket kell tenni. Ezeket a könnyítéseket meg is fogják kapni. En egy 'kerettörvényt hoztam ide, ennek következtében nem tartottam szükségesnek a kerettörvény benyújtása előtt a szakmával érintkezésbe lépni. De egy olyan kérdésben, amely nemcsak népművelési, hanem mindenféle egyéb vonatkozású is, ahol munkásokról, munkáról, közgazdasági vonatkozásokról van szó, egészen természetes, hogy mielőtt az ember végleges, fix számszerű megállapításokat eszközöl, az érdekelt felekkel érintkezésbe lép. (Helyeslés bálfelöl.) Egészen természetes, hogy a szakma képviselői meg fogják kapni a meghívót ezekre a tárgyalásokra s meg vagyok győ! ződve, hogy a legjobb belátás alapján együtt