Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

116 Az országgyűlés képviselőházának tak azért, hogy a színpadról a német nyelvet kiszorítsák és helyébe méltóképpen a magyar nyelvet ültessék. Most, hogy erre visszagondolva, foglalkozunk ezzel a gondolattal és öszszehasonlítjuk az akkori színjátszás jelentőségét a filmszínházak jelentőségével, érthető, hogy a kormány siet a filmet is magyar nyelven a publikum elé vinni. Méreteiben nem is tudom összehasonlítani az akkori harc jelentőségét annak jelentőségével, ami most a filmnek magyar nyelven való szinkronizálása tekintetében történik. Azt (mondtam, hogy a film méltóiképpen sorakozik publicitás tekintetében a magyar sajtóhoz és a rádióhoz. De éppen ezért egészen bizonyos, hogy óvatosan kell kezelni, mert amilyen nagy jelentősége van, ugyanúgy lehet a mozgószínház romboló, de lehet erkölcsnemesítő hatással is a hallgatókra, illetőleg a nézőkre. Ezért nagyon helyesen teszi a t. kormány, ha a filmkérdéssel, a mozgószínház problémájával foglalkozik és nem fog megelégedni a belügyminiszter úr azzal, hogy az idegen filmek szinkronizálásával igyekezzék a magyar nyelvnek a mozgószínházakban az őt megillető helyet biztosítani. Ha mindnyájan kívánjuk és követeljük azt, hogy minden a magyar érdek, a magyar nyelv, a magyar fejlődés szolgálatába állíttassék, akkor azt hiszem, hogy a mozgószínházak első feladata az kell, hogy legyen, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel a helyes nevelést, az erkölcsök javítását, a magyar gondolat termékenyítését és szilárdítását elősegítsék. Megvallom őszintén, nem nagy örömmel látom a mozgószínháaaknál kiítrva egyes darabokra, nogy csak 16 éven felüliek nézhetik meg az előadást. Nem nézem ezt jó szemmel azért, mert szerintem a magyar színházakban — és most már ide sorozom a magyar mozgószínházakat is — csak olyasmit kell mindig bemutatni és előadni, amit mindenki megnézhet. Nem tudom, milyen hatással van a gyermekre, ha odahaza azt hallja, hogy az édesapjának és az édesanyjának valamit szabad volt megnéznie, ami számára el van tiltva. Egészen bizonyos, hogy ez demoralizálja, romboló hatással van rája, éppen azért jól tenné a belügyminiszter úr, ha odahatna, hogy ez a kirívó és nem egészen szimpatikus valami megszűnjék és a magyar mozgószínházak emelkedjenek fel arra a magaslatra, hogy a vásznon csak azt mutassák be amit mindenki nyugodtan megnézhet. Mindenki alatt természetesen nem értem sohasem a, 8éves és elemi iskolai gyermekeket és azt kívánom, hogy a mozgószínházakban ne kelljen senkinek attól tartania, hogy onnan erkölcsében, magyar érzéseiben megtépázva kerül ki. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) A magam részéről helyeslem azt, hogy az idegen filmek magyar nyelven való szinkronizálása meg fog történni, bár megvallom őszintén, nem osztozom teljesen az előttem felszólalt képviselő uraknak abban a felfogásában, hogy ez az eredeti magyar filmgyártást elő fogja mozdítani, hogy ennek a révén az eredeti magyar filmgyártáshoz közelebb fogunk jutni. (Bródy Ernő: Ez külön kérdés!) Attól félek, hogy az ellenkezője fog bekövetkezni, attól félek, hogy a szinkronizálást esetleg olyan méretekben fogják fejleszteni, hogy az a magyar filmgyártás hátrányára lesz. Éppen ezért örülök a belügyminiszter úr fejintésének, mert 0bhől azt látomj hogy ettől nem kell tartani, 36. ülése 1935 június 19-én, szerdán. A magyar filmgyártás érdekét végeredményben a szinkronizálás érdeke elé helyezem, mert — amint Kun Béla t. képviselőtársam mondotta — a magyar színészek foglalkoztatását, a magyar művészek kenyérkereseti lehetőségét, a zenészeknek , az ipari munkásoknak és mindazoknak, akik a filmgyártással összefüggésben vannak, érvényesülési és boldogulási lehetőségét csak a magyar filmgyártás fogja biztosítani. A szinkronizálás néhány színésznek és egykét rendezőnek nyújt kenyeret vagy boldogulási lehetőséget. Remélem, hogy a szinkronizálás nagy óvatossággal fog történni, hogy ne legyen illúzióromboló. Valahogyan kicsit furcsa lesz, ha Greta Garbo fog megjelenni a vásznon és azután valamelyik — nem akarok nevet mondani — közismert magyar színésznő hangját fogjuk hallani. Nem lesz nagyon épületes, ha Tom Mix magyarul fog kacskaringós dolgokat mondani. Lesz benne egy kis humor, de bizonyos, hogy ez az illúziót rontani fogja. Megjegyezni kívánok még egy nagyon fontos dolgot. Minthogy a magyar beszéd egészen más szájmozgást kíván, mint akár az angol, akár a német, akár a francia, kicsit humoros lesz, — legyen szabad ezt a kifejezést használnom — ha a szájmozgás nem lesz harmóniában a kiejtett magyar szavakkal. Egészen bizonyos, hogy ezen a téren nagy feladat fog várni f a rendezőkre és azokra, akik ezt hivatásszerűen készítik és biztosra veszem, hogy végeredményben meg fogják találni az alterego-it azoknak a külföldi művészeknek, akik magyarul fogják ugyanazt nyújtani tudni. Nagyjelentőségűnek tartom a szinkronizálási törekvést, hiszen [köztudomású, — az előadó úr is említette — hogy Magyarországon évente körülbelül 8—10 magyar film kerül forgalomba, ezzel szemben 240 idegen filmet hoznak be külföldről. Ha a miniszter úr csak azt az itt ismételten elhangzott törekvést fogja keresztülvinni, hogy a behozott filmek 20 százalékát szinkronizálja, ez azt jelenti, hogy a magyar filmek száma 10-ről egyszerre 50-HJO-ra fog emelkedni. Magam is hangsúlyozom, hogy ez nagyon nagy lépés. Mindig szívesen veszem a gyorsvonati tempót és szívesen veszem a reformok erőteljes kialakítását, de ez nagyon erőteljes tempó lesz és nem tudom, hogy vájjon az egész ipar ezt a tempót el fogja-e bírni. Ne méltóztassék engem félreérteni, a filmtulajdonosok, a filmszínházak és a filmkölcsönzők, mint ilyenek, engem egyénileg nem Srda

: kelnek, nagyon távol állanak az én világnézeti | felfogásomtól, tehát nem féltem őket, de vi! szont mégis óvatosságot ajánlok e tekintetben is, hiszen végeredményben senkinek sem érdeke az, hogy a filmipar Magyarországon olyan helyzetbe kerüljön, amely közgazdasági szempontból nem kívánatos. Befejezésül csupán annak a kívánságomnak adok még kifejezést és azt kérem a miniszter úrtól, hogy az idegen filmek szinkronizálása mellett ne hanyagolja el a magyar filmgyártás ' fejlesztését, mert a magyar filmgyártástól varok én mindent. Akkor lesz ébhen az országban az egész magyar színjátszás hivatása magaslatán, a mozgószínház akkor fogja igazan hivatását betölteni, ha nem idegen mentalitású, szinkronizált filmekkel találkozunk. Hiába, egyik képviselőtársam megmondotta, hogyha magyar nyelven is fogjuk hallani ezeket az előadásokat, de azért idegen menta-