Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-36

112 Az országgyűlés képviselőházának politikai bizalomnyilvánítás részemről, hanem abból az egy szempontból kifolyólag történő bizalomnyilvánítás, mert látom, hogy annak a politikán felülálló egységnek a keresésében mit jelent számunkra a nemzeti kultúrának és a magyar nyelvnek ápolása terén a közös érdek és a közös kötelesség: azt, hogy meg tudjuk találni egymást. Interpellálni is akartam ebben a dologban már május elején, úgy az idegennyelvű filmek szinkronizálása, mint a magyar filmgyártás előmozdítása érdekében. Nem mondottam el ezt az interpellációt azért, mert értesültem róla, hogy a t. belügyminiszter úr hasonló szellemű törvényjavaslatot szándékozik a Házhoz benyújtani. Nem akartam ildomtalannak tűnni fel azáltal, hogy amikor tudom, hogy törvényjavaslatot nyújt be a miniszter úr mindarról, ami a mi szívünkben és lelkünkben mint vágy és kívánság régen ott feküdt, akkor én sarkaljam őt arra, amit úgyis megteendő volt. T. Képviselőház! Ez a javaslat, amely az idegennyelvű filmek szinkronizálásával kapcsolatos és amely egyúttal utat nyit a magyar filmgyártás fejlesztésére és a magyar nyelv mind nagyobb érvényesülési terének biztosítására is, olyan javaslat, amely ellen senki nemcsak hogy nem tiltakozhatik, hanem tartozik azt egyértelmüleg elfogadni, akár a polgári fronton küzd a jobb magyar jövőért, akár pedig más világnézleti alapon harcol gazdasági és szociális tekintetben az ország minden rendű és rangú lakosságának boldogulásáért. A cél a szinkronizálás terén a magyar nyelvnek teljes, száz százalékig való érvényesítése. A javaslat csak kezdő lépést tett, azonban bátor lépést és megnyitja a fokozatos haladás útját A t. belügyminiszter úr — ezt tar tozom kinyilvánítani — nem tagadta meg régi önmagát: amit mint filmirodai elnök jó pár hónappal és évekkel ezelőtt hirdetett, azt most mint miniszter meg fogja valósítani. Abban a helyzetben vagyok, hogy régi ellenzéki pártállásom mellett először történik meg itt a Képviselőháziban immár 25 esztendő óta, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatot felszólalással is támogatva, elfogadom. (Éljenzés és taps' jobbfelől és közepén. — Farkas Elemér: Minden honvédelmi javaslatot!) Honvédelmi javaslatot nem fogadtam el, nem azért, mintha én a nemzeti hadseregért nem küzdöttem volna eleget akkor, amikor itt nagyon nagy küzdelmek voltak a magyar nyelv érvényesüléséért és a népjogok megadása érdekében, hanem azért nem fogadtam el soha, mert én az általános védkötelezettség alapján állottam és csonka, határok között a nemzet megcsonkított szuverenitását nem ismertem elEbből a szempontból nem fogadtam el soha a honvédelmi törvényjavaslatokat. En meg tudom érteni és meg is tudom értetni az én t. választóimmal is azt, hogy miképpen lehet nekünk összeforrnunk egy és ugyanazon egységben, pártpolitikán felül a nemzeti célok ápolásában, nem pártegységet tekintve, hanem közös nemzeti gondolatoknak ápolásában, a magyar nyelvnek mind nagyobb és nagyobb téren való érvényesítésében r és a nemzeti kultúrának intézményes ápolásában. Amikor ezt kinyilvánítom, egyúttal tartozom csak közbevetőleg megmondani, hogy ez nem jelent semmi politikai bizalmat, mégpedig azért nem jelent, mert én a legnagyobb sajnálkozással vettem tudomásul éppen ma, amikor ennek a törvényjavaslatnak kapcsán a kormány és a t. belügyminiszter úr iránt elisme36. ülése 1935 június 19-én, szerdán, réssel adózom, hogy azt az ürt, amely eddig: a politikai szabadságjogok kezelésével kapcsolatban közöttünk volt, —• már t. i. egyrészt a t. belügyminiszter úr és a t. kormány, másrészt én közöttem — még tágította a t. többség és a t. belügyminiszter úr annak a tegnapelőtt kiadott rendeletnek, publikálásával, amely a gyűléstilalmakat a szabadságjogok bizonyos mértékig való megtiprásával újból életbeléptette. (Mózes Sándor•• Ez szomorú dolog!) A szabadságjogokon való ez a nagy résütés azonban nem téveszt meg engem abban, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásakor minden politikai csalódásom dacára, ne legyek tárgyilagos, mert ez a törvényjavaslat minden magyar emberrel közös cçlnak az ápolásából, vagyis a nemzeti gondolkodásnak szelleméből fakad. Ez ennek a törvényjavaslatnak a bölcsője. T- Ház! Noha megtépdesett bennünket a sors, a békeparanos, és noha ma sincsen meg külpolitikai vonatkozásban a kellő érvényesülési lehetőségünk úgy, amint a mi nemzetünknek ezeréves erényei, érdemei, itt Közép-Európában, a mi hivatásunk azt megérdemelné és magával hordaná, bizonyos azonban, hogy a mi nemzeti kultúránk egy olyan piedesztál, egy - olyan magaslat, ahova csak feltekinteni tudnak azok, akik időközileg bennünket a vesztett háború folytán kisebbségbe, legyőzetésbe szorítottak, műveltségi fokozatuk azonban most sem éri el a mienket. Egy láncszem ez a ^javaslat, t. Képviselőház, annak a kultúr fölénynek a biztosításából és a jövőre nézve, mindjobban és jobban való megerősítéséből, amely kultúrfölény a mi szilárd alapzatunk lesz majd arra, hogyha jelenleg sötét is a magyar éjszaka,^ de — hogy a nép szólásmódjával éljek — mégis megvirrad még majd egykor. T. Képviselőház! Nemzeti kultúránknak ; különböző pillérei vannak. Ott van a festészet, ott van a szobrászat, a képzőművészetek, az I iparművészet, ott van a szépművészet, ott van I a színház, a rádió és ott van ma már a mozgófényképszínház, a filmezés. A t. belügyminiszter úr a rádió vezetője volt éveken keresztül. Ebben a tisztében, ennek gyakorlásában is nagy érdemeket szerzett magának. Nemcsak azt tette, hogy szórakoztató, élvezetet nyújtó intézmény a rádió, hanem a nemesebb igényeket kielégítő, a hazafias érzésre való felbuzdulásnak tápot adó intézmény is volt az ő vezető működésével a rádió mindig az elmúlt éveken keresztül. Ha lehettek is technikai tekintetben és azután a műsorok megállapítása tekintetében egyes kifogásolások és hiányok, ez mindenesetre nem érinti a nagy alapvető működés tengelyét, hogy az magyar nemzeti szellemben volt és jelenleg is úgy van. T. Képviselőház! Éppen ebből kifolyólag, mert tudom, hogy a rádiónál a i belügyminiszter úrnak segítőtársa Somogyváry Gyula t. képviselőtársam volt, a nélkül, hogy Meskó Eudolf előadó t. képviselőtársamnak érdemét kicsinyelném, nagyon szerettem volna, ha ennek a törvényjavaslatnak is éppen Somogyváry Gyula, a mi kedves, szeretett Gyula diákunk lett volna az előadója, aki a magyar nyelvnek, a magyar nemzeti kultúrának érdekében, a i magyar hazafiasság fejlesztése céljából oly j sokszor, talán százszor és ezerszer szólt az egész ország közönségéhez, akik a csonka országban vagyunk, és azután akik a csonka ország szűkre szabott határain túl, jelenleg megszállott területen élnek, szenvedő és küz1 ködő magyarok.