Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

106 Az országgyűlés képviselőházának 3 ipartestület vezetősége nevében, az, Asztalosmesterek Országos Szövetségének vezetősége útján adtak 'be a minisztériumba — hogy ők maguk; is hozzájárulnának a 48 órai munkaidő bevezetéséhez, de természetesen; csak abban az esetben, ha a kormány ebben az irányban rendelkezést tenne, rendeletet adna ki, vagy egy szakaszos törvénnyel rendezné a kérdést- Ebben az esetben ugyanis meg lehetnél akadályozni azt, hogy a munkaadók egy része megtartja az egyezményt, a másik részel nem tartja meg, úgyhogy egy bizonyos inferioritás áll be a két kategória közt. Ezt akarják' kiküszöbölni, ezt kérték abban a beadványban,- amely a minisztériumban van és amelyet Nagy Antal elnök és Füredi titkár írtak alá az asztalosmesterek részéről. Ez a beadvány itt van és ígéret tör-. tént arra nézve, hogy igen rövid idő múlva a miniszter úr rendezni fogja a kérdést vagy rendelet, vagy egyszakaszos törvény formájában. Ma délután 5 órára volt megadva a terminus, hogy a munkaadók és a munkások képviselői, valamint a minisztérium közegei megjelennek TTjpesten tárgyalás céljából. Ez az összejövetel megtörtént, sajnos azonban, valahogy rossz irányt vett a' kérdés, mert az ott megjelent miniszteri tanácsos úr azt a kijelentést tette, hogy a kérdést gyorsan elintézni nem lehet, hanem arra hívja fel a munkásságot, hogy vegye fel újból ai munkát és a minisztérium majd, nem tudom, mikor — fix terminusról nem tudok. —\ a rendelkezést ki fogja adni. Mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr, sajnos, ez akadályokba ütközik. Főképp azért, mert egyrészt a munkaadók kijelentették, hogy ők most már a régi 53 órás munkaidő mellett sem állíthatják munkába a munkásokat, mert megint ki vannak téve annak, hogy ezt csak a munkaadók egy része fogja betartani, a másik rész tovább fogja folytatni a 60—70—80 órás heti munkáltatást, másrészt a munkások sem tudnak fix Ígéret és terminus nélkül a munkába beállani, mert hiszen hiábavaló volna akkor az ő erőfeszítésük és vállalkozásuk. Az Asztalosmunkáltatók Országos Szövetsége ebben a most említett emlékiratban nyomatékosan felhívja a miniszter úr figyelmét arra, — láttam a kópiáját ennek a beadványnak — hogy az asztalosipar megmentéséről van szó. A 48 órás munkaidő bevezetése nemcsak szociális és nemcsak munkásérdek és munkáskérdés, hanem az asztalosipar létkérdése, es ha ez sürgősen nem történik meg, akkor az egész, egykor virágzó, de roncsaiban ma is teljesítőképes magyar faipar, magyar bútoripar a veszedelemnek és a pusztulásnak van kitéve. Ebben a pillanatban a helyzet az, hogy — úgy látszik — hatalmi térre akarják átterelni a dolgot, mert a miniszteri tanácsos úr valami olyasféle kijelentést tett, hogy ha a munkások önként nem veszik fel a munkát és nem várják be dolgozva műhelyeikben a 48 órás munkaidőről szóló hivatalos intézkedést, akkor a kormány hatalmi eszközökkel is hajlandó hozzányúlni. T. Ház! Ilyen kérdéseket hatalmi eszközökkel közmegelégedésre elintézni r?cm lehet. Ha esetleg a kormány ilyen intézkedésekhez nyúl, ezzel a termelés folytonosságát és folyamatosságát, a termelés eredméuyeóségét, a közmegnyugvást biztosítani sem a munkások, sem a munkaadók részéről és részére nem lehet. Itt megismételem az asztalosipari munkások és munkaadók érdekképviseleteinek azt az egyértelmű álláspontját, hogy a 48 órai munkaidő sürgős bevezetése az egész magyar faipar 5. ülése 1935 Junius ÍB-án

} kedden. létkérdésévé vált, s itt tolmácsolom az ő kérelmüket és itt kérem az ország színe előtt a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy legyen szíves ezt a rendelkezést sürgősen kiadni. Tudomásom szerint a rendelet, vagy törvényjavaslat, vagy intézkedés szövege elkészült és csak technikai akadályai vannak a kibocsátásnak. T. miniszter úr, körülbelül 300—-400 munkaadóról van csak szó Újpesten, 1500 asztalosmunkásról, azonkívül országos viszonylatban ismétlem és hangsúlyozom, a faipar létéről. Nagyon kérem a miniszter urat az asztalosmunkások és az asztalosmunkaadók nevében, méltóztassék a 48 órás munkaidőre való hivatalos rendelkezést sürgősen, lehetőleg még ma, vagy holnap kiadni, úgyhogy a munkások azután ennek alapján nyugodtan térhessenek vissza a munkába és végezhessék továbbra is termelőmunkájukat. (Rajniss Ferenc: Azért mondja, mert tudja, hogy megvan!)^ A munkások igen nagy várakozással és reménykedéssel vették tudomásul azokat a hírlapi közleményeket, amelyek úgy szóltak... (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Ne tessék erőszakoskodni! r — Rajniss Ferenc: Azért mondja ezt a képviselő úr, mert tudja, hogy megvan! — Elnök csenget,) En egy negyedórával ezelőtt kaptam telefonértesítést arról, hogy a rendelet nincs meg és arról, amit a miniszteri tanácsos úr mondott. {Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Lehet ilyen rendeletet öt perc alatt, máról-holnapra kiadni!) Nem öt percről van szó, mert a bérmozgalom körülbelül már tíz napja tart! (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Esetleg nem is lehet rendelettel szabályozni!) En nem tudom, ez a miniszter úr dolga, de sem a miniszter úr, sem a kormány előtt nem lehet közömbös az, hogy egy ilyen jelentékeny iparág területén mi történik (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Nem is közömbös!) és hogy néhány ezer munkás sorsa miként dől el. Ha a munkások és a munkaadók végre közös plattfonmra tudnak jutni és érdekképviseleteik útján, amelyek az egész érdekeltség nevében szólnak és cselekednék, mindketten kérik, nem tudom belátni, miért ne lehetne egyszer kivételesen sürgősen intézkedni? De legkevésbbé tudnám belátni azt, hogy a minisztérium késlekedését azzal próbálná pótolni, hogy hatalmi módszerekkel akarja elintézni. Ismétlem és hangsúlyozom, hogy megnyugtató kijelentést kérek a miniszter úr részéről ebben a tekintetben. En a formán nem lovagolok, mert nem tudom, hogy a pillanatnyi törvényes lehetőségek mit nyújtanak, mit tesznek lehetővé, ez a minisztérium dolga, de tény az, hogy kint az élet követeli a maga jogait. Méltóztassék tehát a miniszter úrnak mind a munkásokat, mind a munkaadókat kielégítő nyilatkozatot tenni és a rendelkezést mielőbb kiadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon ) Elnök: Szólásra következik Ronkay Ferenc képviselő úr. Ronkay Ferenc: T. Ház! Propper képviselő úr indítványából és előadásából, elsősorban azt az egy mondatot ragadom ki, amelyben tiltakozott az ellen, hogy hatalmi intézkedéssel szüntessenek meg egy sztrájkot és hivatkozott arra, hogy hatalmi intézkedésekkel munkabérmozgalmakat, vagy általában munkásmozgalmakat megakadályozni és megváltoztatni nem lehet. Elfeledkezik azonban az igen t. képviselő úr arról, hogy a sztrájk maga is hatalmi esz-