Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. magyar kormányt és a belügyminiszter urat, hogy méltóztassanak a magyar filmgyártás kérdésével ugyanazzal a szakszerűséggel, ugyanazzal a tárgyilagossággal, de ugyanazzal a vissza nem rettenéssel is foglalkozni, mint amilyen elánnal nyúltak hozzá ehhez s szin­kronizálási kérdéshez. A magyar filmgyártás kérdése már sokkal messzebbmenő jelentőségű, sokkal nagyobb probléma, mint ez a szinkronizálási kérdés. Nem is akarom a t. Képviselőház idejét itt a részletek előadásával igénybevenni, de viszont rá kell mutatnom arra, hogy az a szociális, kulturális és gazdasági szempont, amely a filmgyártásnál szerepet játszik, sokszorosan felülmúlja azt, amely a szinkronizálásnál egy­általában tekintetbe jön. En tehát azt kérem, hogy a belügyminisz­ter úr a magyar filmgyártás ügyét a legna­gyobb figyelemben részesítse, hiszen most ta­lán reménység van arra, hogy a magyar film­gyártás egy új korszakhoz ér, nemcsak az ő nagyrabeesült személye miatt, a miniszter úr személye miatt, aki iránt a filmesek, úgy tu­dom, az egész vonalon bizalommal vannak, de azért is, mert úgy látom, hogy a gazdasági helyzet olyan, hogy talán lehet produkálni va­lamit ezen a téren. Kérem tehát, hagy a film­gyártást vegye védelmébe és vegye védelmébe a filmgyártásnál azokat, akik a legjobban vé­delemre szorulnak. Azt kérem nevezetesen a miniszter úrtól, hogy a filmgyártásnál foglal­koztatottak sorsával ő maga is behatóan tö­rődjék. , ., ' Figyelmébe ajánlom még továbbá azt, hogy | a filmszínészek, filmstatiszták, filmrendezők, t operatőrök és munkások, akik ma rendezetlen jogviszonyok között élnek, őtőle várják sorsuk jobbrafordultát, őtőle várják jogviszonyaik végleges rendezését. Ez nem olyan csekélység, mert amíg a művészet egyéb terén, a színészet­nél az Országos Színészegyesület és a Buda­pesti Színészszövetség szabályzata és szerződé­sei a tagok számára megfelelő jogokát és kö­telezettségeket biztosítanak, addig ezen a téren semmiféle rendezettség nincsen. Már pedig ami­lyen súlyos következményekkel jár ez a mun­kavállalókra, ezekre a kisemberekre, ugyan­olyan súlyos következményekkel járhat a dez­organizáltság folytán a tőkére, a munkálta­tókra is. A miniszter úr, aki az intézményességnek a híve, tekintsen /bele ëbbe a kérdésbe és meg fog döbbenni azon, hogy milyen intézménynél­küliség uralkodik ezen a téren. Akkor remélem és hiszem azt, hogy jóindulattal fogja kezelni ezt a kérdést és a filmgyártás istápolásánál ép­pen ennek a kategóriának az ügyeit is védel­mébe fogja venni és az igazságnak, a jognak megfelelően intézményesen rendezni fogja. Tekintettel arra, hogy én a miniszter úr törvényjavaslatát a magyar nyelv, a magyar kultúra érdekében állónak tartom, továbbá te­kintettel arra, hogy a miniszter úr szakértel­mében bízva-bízom, hogy az egész magyar filmkérdést nemcsak ebben a részletében, ha­nem általában minden vonatkozásában a szí­ven fogja viselni és szakértelemmel fogja in­tézni, a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot Számosan üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik? * Szeder János jegyző: Bródy Ernő. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Az idő előre­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ III. ülése 1935 június 18-án, kedden. 105 haladottságára való tekintettel kérem beszé­demnek holnapra való halasztását. Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatképpen mondom ki. Most pedig javaslatot teszek arra, hogy leg­közelebbi ülésünket holnap, szerdán délután 4 órakor tartsuk, s annak napirendjére tüzes­cûlr Ifi'* a inai napon letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasása, továbbá a mai napi­rendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt törvényjavaslatok és a miniszterelnök úr sta­tisztikai munkatervéről szóló jelentés tárgya­lása. Van-e valaki a napirendhez feliratkozva? Szeder János jegyző: Propper Sándor. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak helyeiket elfoglalni. Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Az elnök úr napirendi indítványával szemben annak pót­lásaképpen javaslom, hogy a holnapi ülés napi­rendjére tűzze ki a Képviselőház Peyer Károly és társai által 1935 május hó 14-ón a meglevő munkaalkalmak arányosabb elosztása és ezzel a munkanélküliek egyrészének munkába való ál­lítása tárgyában benyújtott indítvány megoko­lása!. T. Képviselőház! Ez a kérdés önmagában véve is aktuális, de most különös aktualitást adott a kérdésnek az újpesti asztalossztrájk, amelyről itt már szó esett. Újpesten egy hét óta 1400 munkás áll sztrájkban. Az újpesti asztalos­munkások kívánsága a heti 48 órás munkaidő, amelynek bevezetését ez az indítvány célozza. Nagyon szeretném, ha a kereskedelemügyi mi­niszter úr kegyes volna most jelen lenni, vagy ittmaradni, mert hiszen láttam, hogy az előbb még itt volt, most azonban nem látom. (Felkiál­tások a jobboldalon: Itt van!) Nagyon örülök, hogy itt van, mert hiszen az ő resszortjába tar­tozik ez a kérdés, és azt hiszem, hogy ő egy megfelelő gesztussal ezt a kérdést elintézhetné. Az asztalosmunkások 1934-ben TTjpesten mari foglalkoztak ezzel a kérdéssel és az addig érvényben volt 60—70—80 órás heti munkaidő helyett két heti harc után békés megegyezéssel 53 órában állapodtak meg. Sajnos, a munka­adók egyrésze ezt az egyezményt, nem tartotta be, csak a becsületesebb része tartotta be- Ezt az egyezményt tavaly is a kereskedelemügyi minisztériumban a kereskedelemügyi minisz­ter úr közegének közbenjöttével kötötték meg, a •munkaadóknak egy része azonban ezt nem tar­totta be és továbbra is heti 60—80 órán -átí dol­goztatta az asztalosmunkásokat. Az idén, jú­nius 11-én ennek az egyezménynek a^ hatálya le­járt és a munkások békés megoldást keresve, beadvánnyal fordultak az újpesti munkaadók képviseletéhez, ahonnan tagadó választ kaptak és ezért kénytelenek voltak a munkát beszün­tetni. A harc most már aj 48 órás heti munka­idő bevezetéséért folyt. Meg kell állapítanom, hogy a kereskedelem­ügyi minisztérium mindjárt a legelején pártat­lanul beleavatkozott a dologba és békéltető tár­gyalásokat kezdeményezett a, 1 munkások és a munkaadók között. Közben az történt, hogy a munkaadók t maguk is az árrombolás^ és a szennykonkurrencda megszüntetése céljából a munkaidő kérdésében állást foglaltak és nem­csak hogy! a 48 órai munkaidőt kívánják, ha­nem kijelentették a, miniszter úrhoz intézett be­adványban, — amely tegnap reggel került a minisztériumba éá amelyet 52 magyarországi 16

Next

/
Thumbnails
Contents