Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.
Ülésnapok - 1935-35
102 Az országgyűlés képviselőházának 35. ülése 1935 június 18-án, kedden. tes ismertetésére, az 1. §-ban foglalt intézkedések, szerint a belügyminiszter úr megállapít j hatja, hogy az előadásra kerülő magyarnyelvű hangos mozgófényképeknek milyen hányada legyen Magyarországon készült mozgófénykép, a törvényjavaslat második intézkedése pedig az, hogy a (belügyminiszter rendeletileg kötelezi a magyar mozgófényképszínházakat, hogy megfelelő arányban magyarnyelvű hangos mozgófényképeket adjanak elő- Ez az utóbbi intézkedés azt a célt is szolgálja, hogy a magyar nyelven készített filmek piacra találjanak és ezáltal a folyamatos magyar filmgyártás lehetősége biztosíttassák. A törvényjavaslat további rendelkezése felhatalmazást ad a belügyminiszter úrnak, hogy ennek a törvénynek végrehajtása érdekében a magyar filmgyártás fejlesztésére, a filmbehozatalra, a mozgófényképüzemekre, a mozgófényképek hatósági ellenőrzésére fennálló jogszabályokat a szükséghez képest kiegészítheti és módosíthatja. Erre az intézkedésre azért is van szükség, hogy a filmszakma terén lévő, meglehetősen kaotikus, rendezetlen állapotot a belügyminiszter úr a nemzeti r szempontok figyelembevételével megfelelő módon rendezhesse, a külföldi filmek behozatalánál a nemzet közgazdasági érdekeit megvédhesse, a ma fennálló jogszabályokat egységes irányítás mellett megfelelő módon átdolgozhassa és hogy végül az egész filmszakmát a kormányprogrammban vállalt reformprogramm keretébe beállíthassa. Mindezekre való tekintettel tisztelettel ké : rem a t. Házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Eljenéétf és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik Törs Tibor képviselő úr. Törs Tibor: Sokesztendei tétovázás után 'a magyar filmkérdésben egy olyan elhatározó lépéshez érkeztünk, amelyet várva-várt mindenki, aki a szívén viseli nemzeti kultúránk kincseinek megőrzését és a magyar nyelv jogainak épségbentartását. Esztendőkkel ezelőtt, amikor a hangosfilm térhódító útjára indult itt nálunk is, sokan voltunk, akik aggodalommal láttuk azt, hogy a hangosfilm keretében az idegen nyelv itt nálunk olyan módon jut előtérbe, amely határozottan veszedelmet jelenthet a nemzeti kultúra szempontjából. Azok közé voltam szerencsés tartozhatni, akik a napisajtó hasábjain ezt a kérdést nem egy ízben szóvá tettük és követeltük, találják meg annak a módját, — mert hiszen technikailag már akkor is megvolt erre a lehetőség — hogy a magyar nyelvet ez a súlyos mellőzés ne érje. Sajnos, különböző okok állottak akkor az előtérben és hiába volt minden igyekezetünk, hiába emeltük fel ismételten és ismételten szavunkat ebben a kérdésben, nem sikerült eredményeket elérnünk. r Most végre örömmel kell megállapítanom az előttünk fekvő törvényjavaslatból, hogy a kormányzat és elsősorban a belügyi kormányzat itt végre megteszi azt a határozott intézkedést^ amely a magyar nyelvet az őt megillető polgárjogaiba iktatja a filmkérdés terén. A belügyminiszter urat ezért a törvényjavaslatért teljes elismerés illeti, ö az, aki bátran, meg nem torpanva sem a bürokrácia, • sem pedig az üzletig érdek korlátai előtt, ehhez a kérdéshez hozzányúlt. Mindenesetre alátámasztva érezhette magát azzal a szaktudással, amely ezeknek a kérdéseknek rendezésénél elengedhetetlen. A belügyminiszter úr ezt a kérdést azzal az alapossággal rendezte, amely az ő cselekvéseit általában jellemzi, de külön ki kell itt emelnem, hogy a belügyi tárcát ezidőszerint valóban olyan férfiú tartja a kezében, aki a filmkérdésben még külön is szakértő. Ennek a javaslatnak megszerkesztésében tehát örömmel kell üdvözölnünk a nemzeti kultúra védelmét, örömmel kell üdvözölnünk a magyar nyelv épségbentartására irányuló igyekvést és meggyőződésem, — minden esetleges ellenvetéssel, vagy aggályoskódással szemben — hogy ez a javaslat igenis meg fog felelni a várakozásnak és meg fogja hozni azt a gyümölcsöt, amelyet tőle várnak. Mint az előadó úr is kifejtette, a javaslatnak három főszempontja van: a kulturális, a gazdasági és a szociális szempont. A javaslat kulturális részét illetően ki kell emelnem, hogy annak idején milyen vívmánynak tekintették, amikor 1887-ben az utolsó németnyelvű színházat bezárták és kimondották, hogy csak magyarnyelvű színházi előadások tarthatók. Évtizedeken keresztül ez a felfogás volt uralkodó egészen addig, amíg a modern élet elkövetkeztével a filmmel együtt olyan mértékben be nem vonultak a magyar közéletbe és a magyar kulturális és szellemi életbe az idegen nyelvek, ami eddig soha elképzelhető sem volt. Méltóztassék most figyelembe venni, hogy Magyarországon 627 moziengedély került kiadásra és a moziengedélyesek majdnem mindegyike valóban működő mozival is bír. Ebben a sok moziban adataim szerint összesen 135.000 férőhely van és ez a rengeteg tömeg, amely évi 15 millió főnyi forgalmat tehet ki, napról-napra magába szívja attól a néhány magyar filmtől eltekintve az idegen nyelvű filmeknek nemcsak a nyelvezetét, amelyet a hallgatóságnak, merem állítani, nyolctizedrésze, sőt ennél is több nem ért meg különböző okokból. Mert vagy nem bírja a nyelvet, vagy pedig, ha bírja a nyelvet, nem bírja^ eléggé, de nagyon kevesen bírják a nyelvet úgy, hogy a mozinyelvezetet, a moziban a gépekből kikerülő nyelvezetet tökéletesen megértsék. Méltóztassanak csak tekintetbe venni, hogy néha még magyar filmeknél is, sajnos, olyanok a technikai nehézségek, hogy az ember nem tudja, mit susog a hősszerelmes az imádott hölgy fülébe. Hát akkor hogyan lehet megérteni azt, hogy Maurice Chevalier párizsi argójában mit mond a svéd Grete Garbónak, aki amerikai slammban feíel vissza. (Derültség.) Érthető tehát, milyen óriási jelentősége van annak, ha az ilyen tömegeknek napról-napra idegen nyelvű filmeket produkálnak, — ezt akartam az imént mondani és ez gondolatom folytatása — amelyek nemcsak nyelvezetükben idegenek, hanem nagymértékben mentalitásukoan is és minden vonatkozásukban is. Ha tehát ezt enyhíteni akarjuk azzal, hogy legalább nyelvezetben közelebb hozzuk a filmet a közönséghez, ezért csak elismerés érheti azokat az illetékes tényezőket, akik erre törekednek. Természetesen ez nem az igazi és végleges megoldás, mert az igazi megoldás az, hogy törekednünk kell a magyar filmgyártás minél erőteljesebb felsegítésére. (Ügy van! Ügy van!) Amíg ez megtörténhetik, addig törekednünk kell a iszinkroniziálásisial, tehát az idegennyelvű filmek magyar nyelvre való ^ átültetésével kifejtendő kultúrmunkára, tehát az idegen fii-