Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

Az országgyűlés képviselőházának 35. ülése 1935 június 18-án, kedden. 103 meknek a magyar élethez való közelebb hozására. Ezt indokolja az is, hogy nemcsak mi találtuk ezt ki, hanem igenis, az egész világon, ahol egyáltalában nemzeti kultúra és önérzet van, mindenütt elsősorban arra^ törekedtek, hogy ha még a hazai filmgyártás nem lehet olyan tökéletes, akkor legalább a hazai nyelv olyan szerephez jusson az előadott filmekben, amely azt a hazai nyelvet méltán megilleti. (Úgy van! Ügy van!) így jutottak el mindenütt a szinkronizáláshoz. Amint az előadó úr is elmondta, Olaszországban meglehetősen erőteljes módon vitték ezt keresztül, Németországban pedig ez a kérdés sem lehetett, mert ott olyan erős a nemzeti önérzet, hogy egész egyszerűen elvették maguktól azokat a filmeket, amelyeket nem német nyelven készítettek el. így van ez a többi országokban is. Franciaországban, amely a koncessziók állama ezekben a kérdésekben, ugyanígy van. így f

van Angliában, Spanyolországban, Csehszlovákiában. Fel lehetne sorolni az ilyen országokat és adatokkal lehetne bebizonyítani minden ellenvetéssel szemben azt, hogy igenis, ez a helyes és a külföldön is járt út. Ezt a járt utat tehát nekünk most, a tizenkettedik órában követnünk kell és a belügyminiszter úré az érdem, hogy végre erre az útra a tizenkettedik órában ráléptünk. (Éljenzés a jobboldalon.) T. Képviselőház! A gazdasági szempontokkal hosszasabban nem kívánok foglalkozni, de mindenesetre megállapítom azt, hogy a szinkronizálás kétségtelenül anyagi megterhelést. fog jelenteni azoknak a vállalatoknak, amelyek nálunk az idegennyelvű filmeket forgalomba hozzák. Ezek a filmkölcsönzők. Hogy e^ megterhelés mit jelent számukra, az nem vitás, de hogy ez a megterhelés üzleti szempontból vájjon nem fogja-e busásan behozni azt a befektetést, amelyre most kényszerülnek, az szerintem nem problematikus, mert meggyőződésem az, — különösen ha, mondjuk, az első hetes nagymozikat nem tekintem, amelynek közönsége talán még sem idegenkedik annyira ezektől az idegennyelvű fiumeiktől de igenis, a mozik legnagyobb részének közönsége... (Mózes Sándor: Sokan vannak, akik azért mennek el, hogy gyakorolják magukat az idegen nyelvben! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Es 3,700.000 pengőbe kerül az országnak ez a gyakorlás!) Kétségtelen, hogy legnagyobb részben örömmel fogják fogadni a magyar filmet azok is, akik a moziba idegen nyelvet mennek tanulni. Azt hiszem azonban, hogy az ujjainkon tudnánk összeszámlálni a napi 135.000 mozilátogató közül azokat, akik azért mennek a moziba, hogy magukat az idegen nyelvekben gyakorolják. (Zaj.) Ez nem lehet kultúrkérdés, nem lehet ^sem nyelvtanulási iszempont, mert az idősebb évjárat nem megy a moziba nyelvet tanulni, a fiatalabb évjárat pedig eo ipso nem megy. (Mózes Sándor: Nincs pénze, nem is mehet!) Ami pedig az idegenforgalmi aggályokat illeti, Párizsba nem azért mennek az amerikaiak, hogy angolnyelvű filmeket halljanak. Nem is hallanak, csak elvétve. Az idegenforgalmat ez nem akadályozza. De nem akadályozhatja végeredményben sem azt, ha valaki mindenáron moziban akarja megtanulni az angol nyelvet, sem pedig az idegenforgalmat, (Mózes Sándor: Senki sem állította!) mert mindössze arról van szó, hogy a filmeknek egy bizonyos százalékát szinkronizálják. Évente átlag 240 külföldi film kerül Magyarországra, és mindössze nyolc vagy 10 film készül magyar nyelven, tehát ennyi a tiszta magyar filmek száma. (Mózes Sándor: Elég kevés!) Alig 35—4%-a a külföldi filmeknek, legfeljebb 5%-a. A 240 filmből szinkronizálni kellene 25 vagy 30%-oi Szerény véleményem szerint, ennyit feltétlenül kellene szinkronizálni. (Kun Béla: Többet kell!) Amikor máshol ennek a százaléknak többszörösét állítják fel követelmény gyanánt, akkor azt hiszem, szerény vagyok, ha azt mondom, hogy a 240 idegennyelvű flmek 25—30%-át nyugodtan szinkronizálni lehet, és még mindig marad elég idegennyelvű film a nyelvtanulás és az idegenforgalom céljaira. (Kun Béla: Külföldön 100%-ban kívánják! — Mózes Sándor: Mi is megszavazunk 98%-ot!) Én azt hiszem, hogy a filmvállalatok meg fogják találni számításukat, ha evvel a szinkronizálási művelettel a közönséget is megbarátkoztatva, a forgalomba beleviszik a filmeket, és ha a köztudatban benne lesz az, hogy jól, ügyesen, okosan, jó technikai megoldással készített magyarnyelvű filmekkel lehet a közönséget szórakoztatni. (Gr. Festetics Do. monkos: És nemzeti szelleműekkel!) A harmadik szempont szociális szempont s azt jelenti, hogy a magyar iparnak igen tekintélyes része ily módon foglalkoztatást nyer, még pedig foglalkoztatást nyer a kisipar is és a nagyipar is. Ez a szempont, ha nem is olyan nagyjelentőségű, hogy országos vonatkozásban túlságosan éreztetné hatását, elegendő ahhoz, hogy ezért is megcsináljuk. Ami pedig a munkáltatást illeti, a szinkronizálással kapcsolatban új munkaalkalomhoz jutnak a szellemi és fizikai téren a munkásoknak, a munkavállalóknak igen nagy rétegei: munkához jutnak a magyar írók, akik a fordítást végzik, munkához jutnak a rendezők, a színészek és a zenészek, akiknek segítségével ;i szinkronizálás történik, továbbá a laboratóriumok, amelyek az anyagot feldolgozzák, s azonkívül a munkásoknak is tekintélyes csoportja. Ez tehát szintén feltétlenül amellett szól, hogy ezt a munkálatot, amely a magyar kultúra érdekében történik, ennél az oknál fogva is pártolni és elősegíteni kell. A filmkölcsönzők és az úgynevezett premiermozik aggályairól már szóltam. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de azért ennél a pontnál meg kell jegyeznem, hogy ezeknek a rétegeknek idegenkedése nem egészen újszerűMert méltóztassanak visszaemlékezni, — ugyan jó néhány esztendőre kell visszaemlékezni — hogy amikor nem volt még hangos mozija némafilmek idején, amikor a feliratok sem voltak magyarok, hanem az eredeti idegennyelvű feliratokkal, angol, francia és német, de főként angol és francia feliratokkal jöttek be a filmek és magyar felirat egyáltalán nem szerepelt, tartottak a mozik a sötétben egy kiabáló embert, aki bemondta — méltóztatnak rá emlékezni — a filmek címét, továbbá a jeleneteket és izgalmas feltálalásban adta elő a sötétben egy hang a felírások helyett* hogy most mi fog történni. (Derültség.) T. Képviselőház! Akkoriban a filmkölcsönzők nem jöttek rá maguktól arra, hogy ezen segíteni is lehet. A technikai vívmányok iránt kevesebb fogékonysággal bírván, — annak ellenére, hogy valóban egy technikai csodát tartanak a kezükben, a filmet — arra nem akartak rájönni, hogy ezt a kérdést valamiképpen meg is lehet oldani. A kérdés megoldása Budapest egyik volt főkapitányának, néhai Boda Dezsőnek az érdeme, az ő nevéhez fűződik. Ő csinálta meg azt, hogy egészen egyszerűen közigazga-