Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

Az országgyűlés képviselőházának S 5. lusról — (tovább olvassa): »mi és a mi korunk a szellemi erőkben látjuk a primer történetalkotó és fejlődésirányító tényezőt és ehhez képest a nemzetc-k közötti együttműködést is a szellemi javak kölcsönös kicserélével, a nemzeti kultúrák egymáshoz közel hozatalával igyekszünk alátámasztani. És nem véletlen, hogy a kulturális egyezményeknek ez a rendszere legelsősorban azoknál a nemzeteknél és ott érvényesül, ahol a spirituális életszemlélet vívja és aratja diadalát a materializmussal szemben.« Ezért látom én — éppen az olasz szerződésről szólva — a fasiszta Olaszországgal kötött szerződésben is a spiritualista világszemlélet eredményét. Ellentétben vagyok persze Kéthly t. képviselőtársammal, aki a mai Olaszországban semmiféle kultúr képességet nem tud felfedezni. Méltóztassék iefáradni Olaszországba, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ahol én jártam, ahol a kultiírmegnyilatkozásokat megfigyeltem. Egészen ellenkező véleménnyel méltóztatik majd onnét visszatérni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Meggyőződésem, hogy gazdasági és politikai barátságot fenntartani, tartóssá tenni, megszilárdítani osaki akkor lehet két nemzet között, ha a két nemzet szellemi életének is meg vannak a közös alapjai, ha azoknak a művelődése egymásba folyik, egymástól kölcsönösen — mert ezen van a hangsúly, hogy kölcsönösen — vesznek át elemeket és azokat a maguk kultúrájának részévé avatják. A szellemű javak kicserélése, a művelődési egységek kiépítése, az egymás lelkébe való beleélés az azi út, amelyen haladva a nemzetek között gazdasági barátság él, politikai barátság kialakulhat és az az ideális állapot elkövetkezhet, amit egyik képviselőtársam végső célként jelölt ki: a nemzetek közötti békés együttműködés. Ezért, ilyen felfogással kezdeményeztük mi a kulturális egyezményeket. Eddig is sok történt. Különösen az utolsó évtizedben, éppen egyik] kiváló elődöm, gróf Klebelsberg Kuno igen nagy súlyt helyezett a külföldi kulturális kapcsolatok kiépítésére, szükség volt azonban ezeknek mintegy legalizálására, intézményesítésére, a meglévő intézményeknek tökéletesbbítésére, továbbépítésére és olyan kultúrkapcsolatokkal való megtetézésére, amely ezeket az érintkezéseket eredményesebbé és gyümölcsözőbbé teszik. Százados kulturális érintkezéseknek az. elmélyítése és állandósítása volt a célunk és elsősorban — mint mondottam — azoknál a nemzeteknél kezdtük ezeknek az egyezményeknek megkötését, ahol kapcsolataink, már meg vannak alapozva: az olaszoknál, németeknél, lengyeleknél és osztrákoknál. A német közoktatásügyi miniszterrel egy jegyzék formájában kötöttem megegyezést, amely nem került parlamenti megerősítés alá. Azt hiszem, nemsokára kielégíthetem a t. képviselő urak igényét azzal is, hogy! más, erre hajlandó népekkel, nemzetekkel is megköthetjük a kulturális érintkezésre vonatkozó egyezményt. Az egyezmények tartalmára hosszasabban i kitérni nem kívánok. Körül belül^ mindent el- i mondottak előttem az előadó úr és a t- felszó- j laló

! képviselő urak. Csupán azt kívánom meg- j jegyezni, hogy a realizálásnál racionális szel- I lemben, a mai helyzetnek megfelelően, minél j kisebb költséggel, mennél nagyobb eredmények : elérésére! törekedve, kívánok eljárni. [ Méltóztatott, azt hiszem, Petrovácz t- kép- i viselőtársamnak kifogásolni, hogy a költségveülése 1935 június 18-án, kedden. 99 tés keretei nem elég tágak az egyezmény végrehajtására. A kép visel ő urat megnyugtatom, hogy az idei költségvetésben nagyobb összeget, 52.0001 pengőt vettünk fel erre a célra, amellyel megindulnak a murikálatok és e tekintetben később még fejlődés is várható. (Helyeslés.) Az olaszországi Collegium Hungaricum épületét, a Palconieri-palotát római tartózkodásom alatt eladtam, az olasz kormány feje volt szíves azt megvásárolni olyan összegért, hogy abból az új és a célnak megfelelőbb modern épületet felépíthetjük és emellett még bizonyos összegünk marad, amellyel fundálhatjuk ezt az intézményünket. Ezzel kapcsolatban Rajniss t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére, hogy a Collegium Hungaricumban talán túlságosan magyar élet folynék és nagyon fiatalon kerülnének ki az ifjak, egyetemi hallgatók, megjegyzem, hogy éppen én voltam évekkel ezelőtt a szószólója, hogy irikiább a végzett, s a külföldi intézményeket nagyobb kritikával néző fiatal tudósok menjenek ki iaz intézetekbe, és az ifjúság közül csak azok, akik kifejezetten nyelvtanulás végett kurzusokat látogatnak egyes külföldi intézetekben. Abban a tekintetben is megnyugtathatom a képviselő urat, hogy — amint ő nevezi — a kulturális tervgazdálkodás irányában is megfelelő lépések történtek, mert eltekintve azoktól az intézetektől, amelyek kifejezetten történeti és régészeti kutatók részére emeltettek, aminő a Bécsi Magyar Történelmi Intézet és a Római Magyar Történelmi Intézet, a többi intézetbe igenis nagyszámban kiadunk gyakorlati problémákkal, mégpedig közgazdasági, technikai, orvostudományi s más problémákkal foglalkozó fiatal tudósokat és ezeknek 'a munkája a legnagyobb eredményekkel kecsegtet. Ebben a tekintetben azonban szintén hajlandó vagyok messzebbmenni és a képviselő úr óhajait honorálni. Fábián Béla t. képviselőtársamnak beszédét méltóztatott azzal kezdeni, hogy a kulturális gondolatnak diadalmaskodnia kell. En is ebben a meggyőződésben vagyok. Ebből a meggyőződésből születtek meg ezek a kulturális egyezmények és ebben a meggyőződésben kérem a t. Háztól a javaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Kíván az előadó úr szólani*? (vitéz Somogyváry Gyula előadó: Nem!) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a törvényjavaslat címét felolvasni. vitéz Miiskolczy Hugó jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslatnál fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a szellemi együttműködés tárgyában Varsóban, 1934. évi 15*