Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

92 Az országgyűlés képviselőházának új szellemi átalakulás eredményiét — a céhrend újjáteremtését (Propper Sándor: • A technika világában a céh-rendszert!) s beszélnek a rendi gondolat és öntudat fellángolásáról, 1935-ben, a kapitalizmus válságának esztendőjében. Ren­deket alkotnak, melyek a szellem; és kultúra jegyében is dolgoznának: szabadfoglalkozá­súak, kézmű- és gyáripar, kereskedelem, pénz­es hitelforgalom, földmívelés, mint külön rendi testületek. Meg kell kérdeznünk és rá kell mu­tatnunk arra, hogy a gyógyszerészsegéd, aki 25| éves szolgálat után nem tud önállósághoz jutni, a vasmunkás az 50 filléres órabérrel, a szÖvőmunkásnő a hat pengő hetikeresettel, a biztosítási tisztviselő a 40 pengő havifizetéssel és a földmunkás a 40 fillér napszámmal: ezek vájjon mind külön rendi öntudattal fognak-e bírni, vagy pedig a rendi kereteken túl a munkáltatók feje fölött vagy a föld alatt meg­találják majd a közös érdekek közös vonalat, a közöst természetű és közös lényegű kizsák­mányolás ellen a közös védelem kiépítését? Vájjon mi köze az egy rendbe szorított vas­munkásnak a nemzetközi acéltröszt honi meg­bízottjához? (Tetszés \a szélsőbaloldalon.) Váj­jon mi köze van a nemzetközi cukorkartel bankvezérének a bankok kulijához? Ugyanab­ban a rendben, bármilyen szellemesen és állí­tólag bármilyen kultúráltan kimunkálták ezt a szervezetet, elsimíthatatlan gazdasági érdek­ellentétek lappangnak és, amíg a másik rend munkása az egyik rend munkásával érdekkö­zösségben van,! addig ezek az ellentétek szét fogják robbantani a rendi keretek vaspáncél­ját, bármilyen szépen és látszólag okosan épí­tették is fel ezeket. (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon.) Vájjon mi ez a törekvés? A kapitalizmus szerkezetének tökéletes és döntő félreismerése, vagy pedig a ravasz és tudatos meghamisítása egy világképnek? T. Ház! A hamisításnak azonban nincs annyi ereje szellemi és kultu­rális eszközeiben, hogy gazdasági tényeket meg nem történtté tudjon tenni. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon ) Hal azt a hami­sítást folytatják is szellemi és kulturális esz­közökkel a fasiszta diktatúrák országaiban, ez eredményre semmiképpen nem vezethet. Az eredmény, amelyet elérnék, csupán annyi, hogy meghosszabbítják a dolgozók szenvedéseit, ki­alakítanak egy elkeseredett hangulatot, amelyre országot építeni, amelyen fejlődni és haladni nem lehet, mert ez az elkeseredett han­gulat a szemet szemért, a fogat fogért-elvben kell. hogy kirobbanjon. Ha a fasizmus működését nézzük, úgy lát­juk, hogy vállalni akarják a kockázatot, de mi sem szellemi, sem kulturális téren nem kap­csolhatjuk magunkat ehhez az áramlathoz, mert mi nem vállalhatjuk azt, amit ők vállal­nak vakmerően és cinikusan, hogy utánunk az özönvíz! Ezt nem akarjuk, sokkal nagyobb a felelősség és sokkal nagyobb a szeretet bennünk ennek az országnak népe iránt, semhogy ay erre törekvő szándékot szó nélkül tudomásul­venni hajlandók volnánk. Minden van a fasiz­musok alatt, csak szellem és kultúra nincs, mint ahogy az erőszak hitvallását csak az te­heti magáévá, aki szellemi és kulturális téren magát versenyképtelennek tartja. Az erőszak rendszerével összeköttetésbe kerülni, majmolni az erőszak eszközeit és módszereit, szellemi és kulturális téren csereviszonyra lépni, úgyhogy ebben a csereviszonyban mi adjuk a többet és mi adjuk az értékeset s onnan ne kapjunk érté­keset, —• ez nem érték és nem nyereség szá­35. ülése 1935 június 18-án, kedden. munkra. Én és mi ehhez semmiképpen a ma­gunk szavazatával hozzájárulásunkat nem ad­juk. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Nekünk valóban kell keresnünk a kivezető utat abból az elszigeteltségből, amelybe a háború után kerültünk, valóban szükség van egyez­mények kötésére, egyezmények megteremté­sére, kimunkálására, de semmieetre sem egy olyan politikai vonalon, amely csak az erősza­kot szolgálja, nem egy olyan politikai szim­pátia vonalán, amely politikai módszerek mö­gött szellemi és kulturális terén szörnyűséges szakadékok és veszedelmek tátonganak. Csinál­hatnak ennek a politikai módszernek propa­gandát, úgyhogy szellemi és szociális térre ve­zetik át látszólag, csinálhatnak ennek politikai j módszerekkel propagandát egy bizonyos sajtó révén, leborulhat a diktátor nagysága előtt a í félrevezetett közvélemény, mi azonban válto­zatlanul állunk azon a talajon, hogy szellem ! és kultúra csak a szabadság levegőjében terem­! het, a börtön levegőjében pedig a szellem és a j kultúra mindig az erőszakkal és a hatalommal l szemben állott a világtörténelem egész folya­j mán. (Fábián Béla: Ez igaz!) Állunk változat­i lanul az ember önrendelkezési jogának alap­| ján és valljuk azt, hogy a diktatúra cenzorai ­| nak és szuronyainak sötétségén túl van és lesz j örökké világosság s ezt a világosságot min­i denki számára hozzáférhetővé tenni: ez a leg­szebb feladata mindenkinek, aki a szellem és a kultúra szolgájának vallja magát. A javas­latokat nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Petrovácz Gyula képviselő urat illeti a szó. I Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Vógte­j lenül sajnálom, hogy ebbe a tisztán kultűrpoli­{ tikai javaslatba napi politikát kevertek bele j balról is és jobbról is. Ezek az egyezmények | tigyanis, amelyeket a miniszter úr kötött, kí­I zárólag a kultúra mezején mozognak és kizáró­| lag azt kívánják, hogy a magyar kultúra szel­lemi termékei tágabb teret nyerjenek Európa ­I ban. Tisztára azt kívánják, hogy a magyar kultúrának, amely öntrvigálan nagy érték, az j értékét frkozzuk azzal, hogy egész Európával J kapcsolatba hozzuk, hogy a magyar kultúrát j ebből a szűk körből, amelybe különösen nyelvi elszigeteltségünk szorítja vissza, kiemeljük és a magyar kultúra kincseit irodain;i és tudomá­nyos vonalon éppen úgy, mint a művészeti vo­nalon, kiengedjük az ország szűk határain ki* vül és biztosítsuk számára az elterjedést egész Európában. T. Ház! En ezeket a javaslatokat csak eb­ből a szempontból tudom felfogni és ezeket az egyezményeket minden politikától mentesen ti>­dom csak bírálni. Minden politikától mentesen eredménynek és értéknek kell tekintenie min­den jó magyar embernek azt, hogy a magyar kultúrának külföldre való kijuttatását a kor­mány előmunkálja. En tehát a magam részé­ről és a pártom nevében lis csak gratulálni tu­dok a miniszter úrnak, hogy ilyen értékes egyezményekkel sikerült neki kultúránk kül­földi elismertetését biztosítania. T. Ház! Több vonatkozásban lehet ezekhez az egyezményekhez hozzászólni. A magam ré­széről csak egy vonatkozásban vagyok bátor a kérdéssel egészen röviden foglalkozni. A mi tu­dományos és irodalmi műveinknek és a mi irodalmunknak Európával való közlése közve­títőt igényel, és pedig olyan közvetítőt, amely a mi tudományos, illetőleg irodalmi művein­ket az illető nemzet nyelvére lefordítja. A mi

Next

/
Thumbnails
Contents