Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

Az országgyűlés képviselőházának S középen.) és a nemes angol nemzettől. Az időleges sikereknek és sikertelenségeknek túlságos felhánytorgatásán túl minden nemzet egy évszázados hatalmas kultúrát képvisel. Mi is ilyen kultúrát képviselünk és ennek a magyar kultúrállak megújhodása nevében örömmel fogadom el mind a három törvényjavaslatot. (Éljenzés és taps a jobboldalon lés a középen.) Elnök: Szólásra következik Kéthly Anna képviselőtársunk. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr foglalkozott tegnapi beszédemmel, amelyet az oktatófilmekkel kapcsolatban elmondottam. Tiltakozott az ellen, hogy én a háborús propagandának megakadályozását követeltem és ezzel kapcsolatban azt mondotta, hogy inkább követeljem filmre való felvételét annak, ihogy itt 60 filléres mapszámbérek és még ennél is alacsonyabb órabérek vannak. A képviselő úr nem tudja azt, hogy ezekről a padokról az én képviselőtársaim, üe én magam is számtalan hasonló indítványt tettünk ebben a kérdésben. Mivel pedig éppen erről a kérdésről, az oktatással kapcsolatos kérdésekről van szó, meg kell neki mondanom, hogy én több ízben indítványoztam például azt, hogy a magyar közoktatásba vezessék be a szemléltető oktatásnak azt a formáját, amellyel nemcsak madarak- és fák-napjáti létesíti, /hanem elviszi és elsősorban a fiatal középiskolásokat, akiknek anyagi ellátottsága és társadalmi helyzete megengedi, hogy tovább járhassanak iskolába, gyárlátogatásokra, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ahol meg fogják látni, hogy velük egykorú gyermekek, 14—15—16 éves fiatalkorúak 8—10—14 órát dolgoznak naponta 6—8—10 filléres órabérek mellett. Indítványoztam többször, hogy vigyek el ezeket a gyermekeket oda, hogy lássák meg, hogy van egy társadalmi osztály, amelyet akkor, amikor őket minden bajtól, minden gondtól megvédik, már kilöknek a kenyérkereset keserű területére, ahol a legborzalmasabb bánásmódban van részük; a leánykák mint kis hamupipőkék dolgoznak ott reggeltől késő estig és az a bizonyos magyar lovagiasság, amelynek a nőkkel szemben állítólag érvényesülnie kell, ezekkel a kis leánygyermekekkel szemben nem érvényesül, mert nem nőknek, hanem kizsákmányolható és kizsákmányolandó munkaerőknek tekintik őket. A héten is voltunk például a képviselő urakkal egy gyárlátogatáson... Ott az egyik kislány a munkagépe mellől felállott és egyik képviselőtársunktól autogrammot kért. Ez olyan szörnyű bűn volt, hogy a munkavezető utána a gyermeket kétórai munkabérétől megfosztotta és hazaküldte. (Friedrich István: Betegagyú ember lehet, aki ezt csinálja! — Mózes Sándor: Ez rabszolgatartás!) Én is azt akartam mondani, hogy rabszolgatartás folyik ezekkel a gyermekekkel, még az aránylag legjobban ellátott, szociális tekintetben legjobban megfelelő és munkabér dolgában is legjobbnak minősíthető gyárakban is. Ezért indítványoztam, hogy a velük egykorú gyermekek, akik a magyar államnak, az országnak később vezető testületeiben fognak helyetfoglalni, lássák meg, hogy ezek a velük egykorú gyermekek hol vannak, milyen állapotban kínlódnak és vergődnek; hogy ne csak a gyártást lássák, hanem lássák meg azoknak az életét is, akiket ennél a gyártásnál alkalmaznak. A másik rész, amit kifogásolt nálam, az, hogy én a híradók háborús propagandája ellen tiltakoztam. Ezt én kénytelen vagyok fennie ÉPVISELŐHÁZI NAÍLÓ III. 5. ülése 1935 június 18-án, kedden. 89 tartani, újból kihangsúlyozni és rámutatni arra, hogy igenis a cenzúra csak a fegyver dicséretét és dicsőítését engedi át. Az elmúlt esztendők eseménye volt például a »Kameradschaft« című film, amely a francia—német közeledésnek és barátságnak ragyogó eposza volt, továbbá az »Im Westen nichts Neues« című film, amely a háborús iszonyatnak és bűnöknek felsorolása volt, de ezt a két filmet a magyar cenzúra nem engedte a magyar nyilvánosság elé, hanem igenis ideengedi azokat a híradókat, amelyekben a háború dicséretének és a háborús lelkesedés felkeltésének képei vannak. A képviselő úr, aki tudomásom szerint ette a hadifogság szörnyű, keserves kenyerét, valóban inkább kellene, hogy csatlakozzék a háborús hangulat előkészítése elleni tiltakozáshoz, mert a háború nem nemzeti érdek, nem népi érdek, sem nálunk, sem másutt, hanem igenis érdeke azoknak a Zacharovoknak, annak a fegyvergyártó véres internacionálénak, amelynek a szolgálatában állani megbocsáthatatlan hűn és ennek a propagandának ajtót, kaput nyitni megbocsáthatatlan vétek az egész nép ellen. (Reisinger Ferenc: Az ágyágyárosok üzlete és ezt önök akaratlanul is támogatják! — vitéz Sza. lay László: Tessék ezt a cseheknek üzenni! — Buchinger Manó: Mindenhol így van! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) liátérve már most magára a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra, önök* előtt talán logikátlannak tűnik fel az első pillanatra, ha mi szociáldemokraták, akik a legfanatikusabb és legmeggyőződöttebb előharcosai vagyunk minden olyan kapcsolatnak, amely a nemzeti elfogultságokon túlemelkedik, mégis a javaslattal I szemben foglalunk állást, de ez csak az első pilJ lanatra tűnik fel logikátlannak, mert azonnnal j világossá válik ennek a magatartásnak az inI dító oka, ha szemügyre vesszük azt a három javaslatot, amelyet a t. képviselőtársam is együtt tárgyalt, és megállapítjuk azt, hogy a Róma—Bécs—Varsó cím alatt összefoglalható kulturális egyezmények nem a szellem és nem a kultúra jegyében, hanem a politika vonalán születtek meg, a politika vonalán mozognak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.— Rajniss Ferenc: Nagyon helyes! Örüljünk neki! — Gr. Pálffy-Daun József: Jásziék hogyan születtek Szobtól Szolnokig? — Zaj. — Elnök csenget. — Reisinger Ferenc: Mi az? Megint elbóbiskolt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: Valóban helyesen találta el a törvényjavaslat tárgyalásának hangját az előttem szóló t. képviselő úr, amikor azt; mondotta, hogy ezek a javaslatok összefüggéseikben fontosak. Amennyire szükségesnek és fontosnak tartja a szociáldemokratapárt azt, hogy a politikai ellentétek és a politikai véleményeltérések tisztázására és eme ellentétek robbanó erejének csökkentésére nemzetközi egyezményeket alkossanak, éppen annyira károsnak és veszedelmesnek tartjuk azt, ha kulturális egyezmények politikai vonalon épülnek fel, ha kulturális egyezmények megalkotása csak politikai szimpátiák, vagy lantipátiák alapján történik, illetőleg, ha ilyen egyezményekkel politikai vonalon keresztül kimélyítenek olyan politikai vonalakat, amelyek már önmagukban véve is a béke veszedelmét és a békés fejlődés akadályát jelentik. (Zaj a jobboldalon.) Sokkal fontosabbnak és jelentősebbnek tartottam volna, azt, ha a kulturális egyezmények előkészítésénél a földrajzi összefüggéseket kerestük volna és keresték volna az illetékesek. A mi szempontunkból, Magyarország 14