Képviselőházi napló, 1935. III. kötet • 1935. június 14. - 1935. november 8.

Ülésnapok - 1935-35

90 Az országgyűlés képviselőházának 3 szempontjából is sokkal nagyobb értéke volna , ennek a meggondolásnak, mivel a magyarság kulturális érdekeinek megőrzése és megvédése szempontjából az utódállamok területén sok­kal fontosabb feladataink vannak. (Ügy van! Ügy van\ a szélsőbaloldalon.) és sokkal fonto­sabb elvégezni valónk van, mint pl. az, hogy az olasz állam Budapesten létesítsen egy olasz nyelvű középiskolát, amely csak parádét je­lent nálunk, vagy pedig Ausztriának átenged­jük nyári táborozásra azt a fiatalságot, amely a mai osztrák rezsim alatt, az osztrák nyári táborozás alatt olyan szellemi oktatást nyer, amelyet szintén veszedelmesnek tartok a bé­kés fejlődés és haladás szempontjából. (Zaj a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: Az előző rezsi­met megfelelőnek találta? — Gr. Pálffy-Daun József: A vörösök csapták a legnagyobb pará­dékat! — Buchinger Manó: Nem tudunk vissza­kiabálni! Nem hallunk semmit. — Br. Berg Miksa: Egyszerre csak egy szóljon közbe. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Ezeken a földrajzi adottságokon keresztül és ezeken elindulva lehet kiszélesí­teni a kulturális kapcsolatok területét egészen addig, hogy egy teljes nemzetközi kultúrkap­csolat alakuljon és ezt ápolhassuk. A politikai eszközök és módszerek alkalmazása iránti ra­jongás egymagában szerintünk nem lehet alapja semmiféle kulturális egyezménynek. De ezeken a megállapításokon túl arról is kell be­szélnünk, hogy milyen szellem és milyen kul­túra az, amellyel ilyen csere viszonyba lépünk. Figyeljük meg azt, hogy mivé lett a kultúra és hová tűnt a isizellem azokban az országok­ban, amelyek nyakára diktatúrát ültettek. Bár ebben a Róma-Bécs-Varsó vonalban nines benn Németország, bár Berlin nincs benn ebben az egyezménysorozathan, (Gr. Pálffy-Daun Jó­zsef: Elég baj! — Zaj. — Fábián Béla: Majd belekerül! Nem kell türelmetlenkedni! — Zaj.) mégis Berlin példája a legkiáltóbb példa arra. hogy a könyvégetés, a tudomány legkiválóbb művelőinek száműzetése milyen végzetes sivár­ságot teremtett a kultúra, a tudományos munka és az irodalom területén. A szabad szónak ti­lalma és bebörtönzése borzalmas színvonalcsök­kentést jelentett minden diktatúra« országban, a sajtó bilincsei megbosszulták magukat min­denütt és amíg például a weimari Németország csupán munkáslapból közel kétszázat tartott él, a mai diktatúrás állapotok közt a polgári lapok példányszáma is egyre süllyed, lapokat nem vesznek az emberek kezükbe, mert körül­belül úgy vannak vele, mint Amerika volt va­lamikor a gaJlléripar racionalizálásával; ami­kor a kétszázféle típusból alkottak tízféle tí­pust. Nos, a diktatúra is összeszorítja a véle­ményeket egyedül a maga véleményére. Arról * azután nem tehet ez a. diktatúra egyik ország­ban sem, hogy az ő véleményére senki sem kí­váncsi, és ha máskép nem, csendes bojkottal utasítják el az emberek azt maguktól. (Buchin­ger Manó: Az új világ!) T. Ház! A fasiszta diktatúrák egyéb orszá­gaiban is hasonló a helyzet. Régi nagyszerű, értékes kultúrát felépített országokban meg­állt ma a kultúra fejlődése és száműzötté vált a szellem. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol?) Olaszoszágban, Ausztriában és Lengyelország­ban. Nem óvakodom kimondani azt, ami a véle­ményem és a meggyőződésem, nem:kerülgetem a forró kását. Ezek az országok kultúrában, és, szellemben a multak maradványain élősködnek. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Volt képviselőtársam Olaszországban 5. ülése 1935 június 18-án, kedden. mostanában? Nézze meg Olaszországot! — Bu­chinger Manó: Nem mehet oda, agyonverik a kultúra országában! Ha szocialista odamegy, agyonverik! — Zaj.) Elnök: Buchinger Manó képviselő urat fi­gyelmeztetem, ne állítsa be Olaszországot olyan színben, hogy a magyar képviselőnek, ha oda menne, bántódása lenne. (Buchinger Manó: Szo­cialistát agyonvernek! — Hóman Bálint valláis­és közoktatásügyi miniszter: Ugyan, kérem! — Reisinger Ferenc: Nem a képviselőket, hanem a szocialistákat verik agyon!) Reisinger képvi­selő urat figyelmeztetem, hogy Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: Könyvek, újságok, színház, könyvtárak, tudományos kutatók műhelyei egy­formán mind elviselhetetlenül szenvednek az ember eltaposása, az emberi jogok elkonfiská­lása következtében. Dante országa csak úgy, mint az egyetemeiről és az ott végzett munká­ról világhírű Bécs ma már nem jelentenek pél­daadást a haladó ember számára s Fey és Stah­remberg urak Bécsé semmiesetre sem az a Bécs, amelyet mi tisztelni és megbecsülni tanultunk. (Hóman Bálint vallás, és közoktatásügyi mi­niszter: Mi tiszteljük — Buchinger Manó: Mi pedig tiszteltetjük! — Propper Sándor: Köte­lező a szerelem a fasizmus iránt? — Gr. Feste­tics Domonkos: Nem, csak respektus! — Rei­singer Ferenc: Talán a lelkiségük egyezik meg?) T. Képviselőház! A háborúban hallgatnak a múzsák és ez a mondás talán sohasem volt annyira igaz, mint ma, amikor a fasizmus azok­ban az országokban, amelyekben uralomra jur tott, valóságos büntetőexpedíciót vezet minden olyan gondolat ellen, amely nem a fasizmus haladásellenes célkitűzéseit szolgálja. (Propper Sándor: Ügy van! Ezt csak nem lehet tagadni!) A tudományt nem lehet fasiszta szellemben művelni, az irodalom nem virul a cenzúra leve­gőjében és ott a nevelés nem szolgálja a közös­ség érdekeit. Ha a balillákból lehet is jó ágyú­töltelékeket nevelni, de sohasem gyúrhatnak belőlük harcosokat a szellem és a kultúra szá­mára. (Gr. Festetics Domonkos: Ez már csak a, Népszavának szól! — Gr. Pálffy-Daun József: Hát vörösőrök nem is lesznek, az biztos!) Azt a képviselő úr még nem tudhatja! (Buchinger Manó (gróf Pálffy-Daun József felé): Hallom, hogy maga a szociáldemokrata pártba akart be­lépni, amikor nem lett kormányfőtanácsos! Valami ilyet hallottam! — vitéz Mikolay Jó­zsef: Nem kellett neki, ő így is méltóságos úr!) Hogy lesznek-e vörösőrök vagy nem, azt a kép­viselő úr nem tudhatja, mert egy olyan rend­szer, amely kiöli az emberből az akaratot, az ellenállást, amely kiöli az emberből a szabad véleményt... (Reisinger Ferenc: Hogy Domon­kos gróf komolyan veszi Daun grófot, az biz­tos!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ké­rem Reisinger képviselő urat, még mielőbb eré­lyesebb elnöki intézkedést tennék, né méltóz­tassék állandóan közbeszólni. Ugyanez a kéré­sem a többi közbeszóló képviselő urakhoz is. (Helyeslés a jobb- és baloldalon és a középen.) Kéthly Anna:... az a rendszer tehát, amely kiöli az emberből az akaratot és az önálló vé­leményt, azt a veszedelmet készíti elő, hogy égy olyan veszedelemmel, egy olyan új irányzattal sem fog szembeszállni, àmely a szolgálni vélt irányzattal homlokegyenest ellenkező célokat követ. r ,T. Képviselőház! Azt látom és azt tapasz­taljuk azonban, hogy a hasonló a hasonlónak

Next

/
Thumbnails
Contents