Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

88 Az országgyűlés képviselőházának dályozta Kína bolsevizálását és amely a keletkínai vasút megvásárlásával elvágta tulajdonképpen a távol Kelet Priamurjának nevezett területeit, az orosz anyaországtól.. Nem igaz tehát az, hogy az oroszok a revízió kérdésénél segítségünkre lesznek. Méltóztassanak csak visszaemlékezni arra, hogy mi, akik szintén segédkeztünk abban, hogy az orosz Litviriov eljutott a genfi asztalhoz, voltunk az első szenvedő alanyai Litvinov megjelenésének, mert igenis a jugoszláv—magyar affér idején Litvinov nemcsak egyike volt azoknak, akik ellenünk foglaltak állást, akik a szerb álláspont támogatói voltak, hanem igenis ő volt az, akinek túl kevés volt mindaz, amit velünk szemben követeltek. Ennélfogva tehát sajnos, hamarosan bebizonyult az, hogy nekünk, akik az oroszokkal való megállapodást elleneztük, teljes mértékben igazunk volt abban, hogy ez a megegyezés a revízió kérdésében nem használ. Most marad még két másik érv. Azt mondották, hogy egy ilyen szegény ország, mint amilyen mi vagyunk, oda ad el, ahol éppen vesznek tőle. Azt mondták, hogy majd az oroszok •fognak venni, a magyar mezőgazdaságot fel fogjuk segíteni, marhakivitelünket elő fogjuk mozdítani és ' fajállatokat, lovakat is fogunk kivinni. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy míg nem voltunk szerződéses viszonyban az oroszókkal, addig vettek nálunk legalább lovakat, azóta, amióta szerződéses viszonyban vagyunk velük, mióta diplomáciai összeköttetésben vagyunk, mióta a szovjetkövet urat hódolattal é» tisztelettel itt üdvözölhetjük Magyarországon, azóta nemcsak fajmarhát nem vesznek tőlünk, hanem azóta még lovakat sem vásárolnak. Hátra van még a harmadik érv, amellyel a szerződés megkötése mellett érveltek. Azt mondták: gépiparunkat fogjuk fellendíteni és ha gépiparunkat fellendítjük, ezzel sok tízezer munkásnak kenyeret adunk. En olvastam, hogy esj magyar küldöttség volt kint Moszkvában, olvastam, hogy ezek megtekintették az ottani gyárakat, olvastam azt is. hogy kivittek tőlünk próbaképpen két darab szántógépet és hogy ezek a mi gépeink résztvettek a Moszkva melletti "Kolhoszban tartott gépversenyen. Ezen a gépversenyen a mi gépeink szántották^ a legjobban, de — bár azóta is figyelemmel kísérem a lapokat — nem olvastam arról, hogy azóta legalább gépet kivittek volna. De nem vittek ők innen semmi egyebet, mint egy illúzióját annak, hogy Európa közepén van egy bolsevizmuson átvergődött és a bolsevizmusból keserves tapasztalatokat szerzett ország, amelyből kiindulhatna annak gondolata, hogy Európának mégis jó volna némileg vigyázni, jó volna arra is gondolni, hogy egy szép pillanatban, egy európai komplikáció alkalmából az egész európai kultúrára végzetes csapást mérhet az az Oroszország, amely ma Európa minden titkába beavatva, a repülőszolgálatban először német, most pedig francia tisztek által kiképezve, a gépiparban előbb német, most pedig francia és amerikai mérnökök által kinevelve áll, nem azért, hogy Európa nagy gazdasági és politikai kérdéseiben egyike legyen azoknak a partnereknek, akik az európai katasztrófát elhárítják, hanem az a fél legyen, akinek nemcsak, hogy nem érdeke az európai katasztrófa elhárítása, hanem egyetlen érdeke éppen az európai katasztrófa felidézése. Hiszen ha az európai katasztrófa rövid időn belül fel nem idéződik, akkor vagy egy japán komplikáció, vagy pedig belső komplikációk következ22. ülése 1935 május 28-án, kedden. tében a bolsevizmus mégis eljut egy katasztrofális pillanathoz, ahhoz a pillanathoz, amelyben az orosz munkás, az orosz gazda nem hajlandó tovább tűrni a rabszolgaságot, a gazdasági nélkülözéseket. De, hogy Oroszországot, a szovjetet minden egyes komplikációja esetén a bajból éppen az az Európa segíti ki, amelyet a szovjet a föld alá akar temetni, ezt egy jövendő nemzedék sohasem fogja megérteni. Hogy ez a nemzedék, amelyben mi élünk, ezt a problémát nem érti meg, az csak azért van, mert annyira el vagyunk foglalva országunk napi gondjaival, annyira elvakítják tisztánlátásunkat az európai napi kérdések, hogy a nemzetek közt fennálló gyűlölködés atmoszférájának következtében nem látjuk azt az óriási veszedelmet, amely bennünket Keletről fenyeget. • T. Képviselőház! Nekem mindig az lett volna az ideálom és mindig az volt az álmom, hogy — mint ahogy egykor a történelemkönyvekben azt tanultuk, hogy Magyarország volt Nyugat védőbástyája a Kelettel szemben a törökök előnyomulása idején — Magyarország lesz az a kis ország, az a hatalom, amelyből egy általános európai védekezés gondolata kiindul, Magyarország lesz az az ország, amely saját bőrén érezve a bolsevizmus veszedelmeit, egész Európával szemben mint egy figyelmeztető fényjel fog szerepelni, hogy mi fogjuk Európát figyelmeztetni arra, hogy az orosz kérdés eldöntése nem

1 Magyarország kérdése, hanem az egész európai kultúra kérdése. Mi fogjuk Európát figyelmeztetni arra, hogy halálos veszedelem fenyegeti Európát, ha Európa népei nem fogják megtalálni egymás kezét és egymás szívét. Tudom, hogy Európa népeinek évtizedeken és évszázadokon keresztül voltak problémái. Franciaország és Németország között ElzászLotharingia kérdése 200, vagy 300 éven keresztül mérgezte meg a népek összeműködését és mérgezi tovább még ma is. De egyre figyelmeztetek itt. Lehet, hogy az egyik oldalra nézve elveszett Elzász és Lotharingia, a másik oldalra nézve pedig van egy danzigi korridor, lehet, hogy a danzigi korridor egyszer az egyiik országé, máskor a másik országé lesz, lehet, hogy Elzász-Lotharingia egyszer Franciaországhoz fog tartozni, másszor Németországhoz, ha azonban egyszer át fog rohanni Európán a bolsevizmus hulláma, akkor itt nincs többé elzászi kérdés, nincs többé lotharingiai kérdés és nincs többé európai kultúra. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Fábián Béla: Ezeket akartam ma a t. Képviselőház vitájában a t. miniszterelnök úrnak, a t. külügyminiszter úrnak és a t. Háznak a figyelmébe ajánlani. Végtelenül sajnálom, hogy ezek a kérdések, amelyeket én itt a magam szerény szavával minden egyes alkalommal, amikor mód van rá, elmondani próbálok a magyar Képviselőházban, csak az én ajkaimról hangzanak el és nem hivatalos magyar kormányhelyekről olyan helyen, ahol a magyar szónak — remélem — megvolna a maga ereje. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelőL) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: T. Képviselőház! Én, mint polgári politikus, nagyon meg tudom érteni azokat az aggályokat, amelyeket Fábián Béla igen t. képviselőtársam a külpolitikai kérdések orosz vonatkozásaival kapcsolatban itt ki-