Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-22

Az országgyűlés képviselőházának 22, A külpolitikának ez az útja párhuzamos azzal az úttal, amelyet Magyarország a revízió kérdésében követni akar, amely reparálja a megtörtént igazságtalanságokat a békés meggyőzés eszközeivel. Magyarország ezt a jogát, amely természetadta joga mindenkinek, egyednek, nemzetnek egyaránt, külpolitikai konceszsziókkal nem hajlandó megfizetni, mert természetes joga, mert senki tőlünk azt a jogot el nem veheti, hogy a megtörtént igazságtalanságok revízióját békés eszközökkel követeljük. (Élénk helyeslés.) Hogy ebben a nëhéz, a magyar igaziságért vívott küzdelemben a magyar külügyi kormányzat azokkal az eszközökkel rendelkezhessék, amelyek egy^ ef ficiens külpolitika keresztülviteléhez szüségesek, hogy ott állhassanak az egyes pontokon, mint fáklyavivői a magyar igazságnak, és hogy olyan instrumentum legyen a kormányzat kezében, amely hatékonyan küzd a nemzet leglényegesebb aspirációi tekintetében, ezért kérem, hogy ezt a költségvetést méltóztassék megszavazni és ezzel azokat az eszközöket, amelyek e cél eléréséhez szükségesek, a külügyi kormányzat rendelkezésére bocsátani. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Eckhardt Tibor! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Buchinger Manó! Elnök: Buchinger Manó képviselő urat illeti a szó. Buchinger Manó: Mélyen t. Ház! Az általános vita folyamán közjogi problémák jogcímén a vita egyes tisztelt szónokai foglalkoz, tak a legitimizmus kérdésével, a Habsburgkérdéssel. A legitizmus kérdése a mai viszo| nyok között nemcsak közjogi probléma, hanem J elsőrendű külpolitikai természetű probléma is, ezért voltaképpen ide is kívánkozik ennek a tárcának keretébe. Méltóztassék megengedni, hogy egy-két megjegyzést^ tehessek azokra, amik ebben a kérdésben az általános vita során elhangzottak. Mindenekelőtt Sigray gróf képviselőtársunk igen érdekes fejtegetések keretében foglalkozott a Habsburg-kérdéssel és 'beszédében többek között, Angliával kapcsolatban megcsillogtatta előttünk & szociális királyság tényét. A szociális királyságot idézte itt és ezzel az idézetével akarta a monarchizmus eszméjét ízletesebbé tenni azok számára, akik ennek a kormányzati rendszernek különben nem barátai. Mélyen t. Ház! En elismerem, hogy Angliában valóban lehet olyasmiről, mint szociális királyságról beszélni, csakhogy a probléma teljessége érdekében szükséges lett volna, hogy visszapillantást vessen Sigray mélyen t. képviselőtársunk arra is, hogy egy ilyen angol sízociális királyságnak igen nagy történeti okafoka van. Nagyon szükséges lett volna a probléma teljessége kedvéért rámutatni arra ás, hogy ha ma Angliában lehet olyasmiről, mint szociális királyságról beszélni, ha Angliában valóban az a helyzet, hogy például a Labourparty ott ezt a kérdést ebben a pillanatban nem nagyon firtatja, akkor ennek töhibek között az oka az, hogy Anglia történetében történt erről a helyzetről gondoskodás, és hogy Angliában 300 esztendőivel ezelőtt kezdődött az a fejülése 1935 május 28-án

} kedden. 83 lődési folyamat, amelyet ma ezen a téren látunk. Cromwell úgynevezett dicsőséges forradalma idején és a szerencsétlen I. Károly idején az angol nép értette a módját annak, hogy alaposan tisztázza azt a tételt és azt a kérdést, hogy mi a népé és mi a császáré, (Gr. Sigray Antal: A parlamenté és a királyé!) hogy mi a parlamenté, mi a népé, mi a királyé és mi a császáré. Viszont, ha a Habsburgokra vonatkoztatjuk ezt a kérdést, akkor azt kell mondanunk, hogy a Habsburgok története viszont arról tanúskodik, hogy a Habsburgok ezen a ponton — sajnos — nem voltak tanulékonyak uralkodásuk egész ideje alatt. (Malasits Géza: Nagyon enyhén fejezi ki magát!) A mlagyar történelem igenis telve van tragikus példák sokaságával, amelyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a Habsburgok nem akarták és nem tudták megtanulni azt, hogy mi jár ki a népnek, mi jár ki a nemzetnek és mi jár ki az országnak. Mélyen t. Ház! Ezenkívül mi, magyar munkások nem tudjuk elfelejteni, hogy éppen a Habsburgok voltak azok, akik egy negyedszázaddal ezelőtt a magyar munkásosztálynak komoly, fontos történelmi időkben megígérték a nép jogokat, és ezt az ígéretüket sem tartották be. (Zaj.) Egy másik szónoka az általános vitának, vitéz Makray képviselőtársunk, egy remek szónoki teljesítmény keretében úgy állította be a Habsburg-kérdést, mint amely történeti sorsproblémája ennek az országnak, a magyar reintegrálódás kérdését zárja magában és mindazokat a vágyakat és álmokat, amelyek magyar nemzeti álmoknak és kívánságoknak tekintendők. Tagadhatatlan, volt a történelemnek egy korszaka, amikor a Habsburgok, az osztrák-magyar monarchia igenis óriási szerepet töltött be Európa emberiségének életében. Volt olyan korszak, amikor az osztrák-magyar monarchiáról az volt a szállóige, hogyha nem volna Ausztria-Magyarország, akkor ki kellene találni. (Fábián Béla: Bizony!) De volt olyan idő is, amikor azután az osztrák-magyar monarchiára ráruházta a világ az úgynevezett európai beteg ember szerepét, (Magyar Pál: Legalább jelzőjét!) jelzőjét. Végül az osztrákmagyar Habsburg-monarchia a fejlődés folyamán odajutott, hogy többé-kevésbbé akadályává vált azoknak a népeknek szabadságtörekvései számára, amelyek ennek a monarchiának keretében voltak kénytelenek élni. (Fábián Béla: Azt hiszem, ma sokan visszakívánják az osztrák-magyar monarchiát! — Malasits Géza: Mindig is voltak szolgalelkek!) Ebben a Habsburg-tragikumban egy 150 esztendős gazdasági fejlődési folyamat tükröződött a mi szerény felfogásunk szerint. A Habsburgok virágkora az volt, amikor Európában még a feudális erők voltak uralmon és a feudális erőkön múlott a dolgok folyása. A kifejlődő kapitalizmus a Habsburg-monarchiát gyengítette. Elegendő itt rámutatnom arra, hogy amikor a német birodalomnak nagy imperialista törekvései kezdődtek és kifejlődtek, akkor a német birodalom volt az első, amely a Habsburgok ellen fordult Egybeesik az az időszak, az a korszak, amikor a német kapitalizmus és a német imperializmus kifejlődött és ez hozta magával azt, hogy Bismarck a Habsburgokat a német birodalomból kitessékelte és őket az ismert másodrangú szerepre utalta Európában. Amikor ez a gazdasági fejlődés nemcsak a német birodalmat érte el, hanem átment a többi