Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.
Ülésnapok - 1935-21
56 Az országgyűlés képviselőházának néző pártoknak van csak olyan koncepciójuk, amelyet akceptálhatunk guvernementális szempontból. Éppen a Gaal Gastonra való hivatkozás — akinek mi valamennyien nagy tisztelői voltunk — azt jelenti, hogy ő a mienk is, de valamennyiünké volt, mert barátunk volt, akivel együtt harcoltunk nagy eszmékért és nagy gondolatokért. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Azt a javaslatot azonban, hogy időközi választásban, átmenetileg hozzuk he a titkos választójogot, nem tudom elfogadni, ez egy kicsinyes szempont keresztülvitele volna, mert én a választójogot tartom olyan fontosnak, hogy avval egészen világosan foglalkozzunk, mert nem angolflastromos módszerekről, hanem ennek a kérdésnek rendszerbe foglalt megoldásáról lehet csak beszélni. (Rakovszky Tibor: És közben jön egy új nyílt szavazás! — Rassay Károly: En akkor is tiltakozni fogok ellene!) Azt hiszem, na a Ház elé hoznánk egy novellát, amely ezt a szavazási, illetőleg választási rendszert törvénybe iktatná, akkor az a harmónia sem születnék meg, amelyet t. képviselőtársam vár. Azt, hogy az időközi választások titkosak legyenek, nem tartom alkalmas eszköznek arra, hogy a harmóniát megteremtse. En erre tudok egy módszert. (Halljuk! Halljuk!) Ez a módszer az, hogy valamennyien lelkiismeretesen mérlegeljük azokat a gondolatokat, amelyeket akár ezen, akár a túlsó oldalon képviselnek, azokat iktassuk bele az országos perspektívába és ha az ország fejlődése szempontjából meglátjuk aktív hasznukat és tekintet nélkül arra, hogy milyen pártból jöttek azok a javaslatok és kik képviselik, elfogadjuk azokat: akkor megteremtődik az a har 1 mónia, amelyben igen t. képviselőtársam az egész Ház munkáját kívánja látni. (Nagy zaj. — Elnök csenget. — Rakovszky Tibor: Benne van a 95 pontban!) Elnök: Csendet kérek Rakovszky képviselő úrtól is! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Képviselőtársam kifogásolta azt, íhogy a határozati javaslatot elvetettük. A régi politikusok nem szoktak határozati javaslatokat előterjeszteni. Fiatal koromban egyszer én is huszonöttel jöttem, (Derültség.) már mint ellenzéki és mind a 25-öt elvetették. Elvetették egyszerűen azért, mert — most már tudom — nem leihet úgy egyszerűen és könnyedén elfogadni határozati javaslatokat. A kormány tudomásul vesz kérdéseket; ha valami jó, azt a maga elgondolása szempontjából úgyis elfogadja, ha pedig rossz, akkor nem helyes elfogadni. De méltóztassék megengedni, hogy a választójog kérdésénél maradjak. (Horváth Zoltán: Ez a fontos! — Halljuk! Halljuk! a jobbés baloldalon és a középen.) Aki igazságos bírálóm akar lenni, annak kormányelnöki ténykedésemben két időszakot kell megkülönböztetnie. Az egyik időszak az volt, amikor a régi egységes párttal vezettem az ország ügyeit. Ebben a korszakban a kormány igyekezett megmenteni mindazt, ami menthető egy súlyos helyzetben. Képviselőtársaim éppen úgy tudják, mint én, hogy az elmúlt országgyűlés vége felé örökös nyugtalanságot lehetett megállapítani. Hogy mi idézte elő ezt a nyugtalanságot a mögöttem álló pártban, nem tudom, de mindenestre azt kellett tapasztalnom, hogy a reformgondolatok hangoztatásakor es akkor, amikor a párt szervezése meglehetős lépéseket tett előre, e párt volt az, amely ezt a nyugtalanságot előidézte és azokat a terveket, amelyeket a választójoggal kapcsot. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. latosan előterjeszteni kívántam, súlyos bírálat tárgyává tette. Ellenzéki képviselőtársaimnak, legalább is ezek egy részének átadtam azt a választójogi tervezetet, amelyet javasoltam (Rassay Károly: Ez iga?!) és amelynek lényege a kerületi választási rendszer, a titkosság és mint a választójogi rendszer kiegészítése, biztonsági szelepként pedig, a vármegyei követküldési jog beiktatása, (Helyeslés jobbfelöl.) amelyben a többséget a titkosan választott képviselők jelentették volna. Ez volt akkor a koncepcióm, •ezen tanácskoztunk és a tanácskozások folyamán meg kellett állapítanom, hogy itt más momentumok is vannak, amelyeket megint nem kutatok. Ekkor tarthatatlannak láttam a magam helyzetét és alkotmányos formák szerint jártam el, amikor a kormány lemondását bejelentettem és az új megbízatást csak akkor vállaltam, amikor illetékes tényezők megnyugtattak abban a tekintetben, hogy a Ház feloszlatási jogával is rendelkezem. (Rassay Károly: Mi volt az egyhangú megállapodás?) Nem volt egyhangú megállapodás. (Rassay Károly: Ez volt a kommünikében!) Voltak kérdések, amelyekben megállapodtunk, a pártértekezleten elhangzott dolgokat azonban, természetesen, nem publikáltuk, csak nagyon formai módon. Hiszen gyakorlati szempontból nem lett volna helyes, hogy a párt a maga belső ügyeit a nyilvánosság elé tárja. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés jobb felől. — Rassay Károly: Szóval csak olyan Hőf er-jelentés volt!) Képviselőtársam meglehetősen jól van informálva az indító okokról. Itt — mondjuk — egy hatalmi kérdés lehetett, vagy valakinek a hatalmi befolyását (Rassay Károly: Hát elég frivol dolog volt, hogy az országot ilyenbe vitték bele!) kellett kiparíroznom, akit én egyébként nagyon tisztelek, de felelősség tekintetében — mint kormányelnök — állván a nemzettel szemben, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) azt kellett magamnak kiküzdenem, hogy egyedül és szabadon cselekedhessem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Én ma is a titkos választójog alapján állok. (Horváth Zoltán! Csináljuk meg!) Ellenben azt is meg kellett mondanom már többször, — és itt nem engedem félrevezetni a közvéleményt az ígéretek tekintetében — hogy én a múlt cikluson bejelentettem a Ház előtt, hogy a lélektiprással azonos nyilt szavazási rendszernek véget kívánok vetni. (Helyeslés jobb felől.) Tehát ma is a titkos választójog elvi alapján állok, mégis azt kell mondanom, hogy mérlegelve a 'helyzetet, mérlegelve a kormány négyéves munkatervét, arra az elvi álláspontra kellett jutnom, thogy előbb a kenyeret jelentő ^reformjavaslatot kell hoznom (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Klein Antal: Egy hét alatt megcsinálhatnánk! — Zaj. — Elnök csenget.) és iha ez megvan, akkor az összes alkotmányjogi javaslatokat rendszerbe foglalva kívánom előterjeszteni, tehát a kormányzói jogkör kérdésének rendezését, a Felsőház kérdését és a választójognak, tehát a Képviselőház kérdésének rendezését. (Horváth Zoltán: Egy hónappal kevesebb szünet, miniszterelnök úr, és csináljuk meg!) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, hallgassa meg a miniszterelnök urat! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nekem lelkiismeretesen kell mérlegelnem a dolgokat. Nagyon olcsó fogás a miniszterelnök ígéreteit odaállítani, mint olyan bizonytalan