Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

A& országgyűlés képviselőházának 21. tényezőket, amelyek nem tartatnak be. Az uraknak módjuk lesz a négyéves munkaterv folyamán ellenőrizni, vájjon ezek a munkatervben felemlített reformjavaslatok beteljesülnek-e, igen, vagy nem és mert tudom, hogy az alkotmányos kérdések milyen mélyenjáróik a nemzet élete szempontjából, megmondom őszintén: nem vagyok hajlandó sem elsietni a dolgokat, sem olyan alkotmányjogi reformokat javasolni, amelyek meggyőződésemmel ellenkeznek. Azok a képviselőtársaim igaztalan bíráink, akik mindennap egy másik javaslatot sürgetnek, mert aki ért az adminisztrációhoz, az (érti és tudja, imi az törvényt előkészíteni, az tudja, hogy nem lehet mindennap elővarázsolni egy-egy törvényjavaslatot, annál kevésbbé, mert hiszen a kormánynak napi kormányzási teendői is vannak és mert csak az a törvény ér valamit, amely száz százalékig megfelel az élet követelményeinek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Csak azért, hogy valami törvényt hozzunk, — esetleg könnyelműen — nem állunk elő javaslatokkal. Hiszen itt mélyenszántó kérdésekről van szó, ha csak a hitbizományi reformot, a telepítés kérdését, az egyke és a családvédelem problémáját veszem, ezek mind olyan kérdések, amelyek évtizedek óta foglalkoztatják a magyar közvéleményt és nem találtak megoldást; valószínűnek tartom, hogy nem azért, mlert nem akarták megvalósítani ezeket a törekvéseket, hanem azért, mert .a sok ellenvélemény között nem tudtak választani. (Rassay Károly: Nem tudott a kormány egy saját véleményt kitalálni!) Az én kormányom, igen t. képviselőtársam, világosan tudja, hogy mit akar és be fogja bizonyítani, hogy amit akar, azt meg is valósítja. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Az én igen t. Kakovszky Tibor barátom Pannonhalma és Debrecen között harmóniát kíván látni. Azt hiszem, ebben a tekintetben nincs különbség sem a Nemzeti Egység Pártja, sem más pártok között. (Elénk helyeslés.) E nemzet fennmaradásának az a nagy titka, hogy nehéz helyzetben mindig össze tudott fogni és ez a nemzet ösztönösen érzi, hogy azok, akik Pannonhalma és Debrecen között differenciákat keresnek, a nemzetet helytelen útra kívánják vezetni. (Ügy van! Ügy van!) En itt azt mondom: teljes tisztelet a reverendának, de a reverenda mögé a napi politika ne bújjon. (Helyeslés.) Ne légyen pártpolitikai célok szolgálója a reverenda, hanem az átfogó, tiszta egyetemes meggyőződéses magyar politikáé. Aki reverendát visel és ebbe a Házba bejön, — katolikus, protestáns és más felekezetű — az törvényhozói működéséből küszöböljön ki minden olyan politikát, amely arra alkalmas, hogy a magyart a magyarral szembeállítsa és ezzel a reverenda tekintélyét csorbítsa. (Elénk helyeslés.) Egy párt se akarja a J vallásfelekezeteket a sajátmaga céljaira kisa- j játítani. r , Igen t. barátom a német nemzetiségkérdé- \ séről is beszélt. En már a múlt költségvetés alkalmával, de azt hiszem, egy interpelláció kapcsán is, amelyet az ellenzék hozzám intézet, — nem tudom, nem Apponyi György gróf volt-e, vagy Pallavicini György őrgróf — azt válaszoltam, hogy minden Magyarországon lakó ddegenajkú nemzetiség, amely a magyar államközösségben hűen akar élni, úgy, mint például a német nemzeti kisebbségek többsége: Magyarországon teljes egyenrangúságot talál. Minden olyan nemzetiségi, problémával szemKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ II. ülése 1935 május 27-én, hétfőn. 57 ben, amely centrifugális erőket fejleszt, a magyar államnak egy kötelessége van: a magyar állam érdekében mindent elkövetni, hogy ezek a centrifugális erők elimdnáltassanak. (lqaz! Ügy van! Elénk helyeslés és taps.) Képviselőtársam a 'munkanélküli intelligencia kérdésére is felhívta figyelmemet. Állom azt, amit mindig mondottam, hogy a magyar munkanélküli 'intelligenciának helyet kell biztosítani, helyet a közgazdasági életben is, ahol, nézetem szerint, megvan a lehetőség erre. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán. — Horváth Zoltán: Álláshalmozások!) Tavalyi akciónk következménye az volt hogy az akció egyik-másik helyen nagyon szép .sikerrel járt, sokat alkalmaztak közülük, de bizonyos idő múlva elbocsátották őket. Bizonyos idő múlva azt kellett látnom, hogy csak úgy tessék-lássék, a miniszterelnök szemének kitörlése céljából hajtották végre ezt az akciót. (Ügy van! a Ház minden oldalán.) A minisztertanács elhatározta, hogy ebben a kérdésben olyan intézkedéseket kíván folyamatba tenni, amelyek ezt az akciót állandósítják. Ezek az emberek nem kegyelemkenyéren fognak a közgazdasági életben dolgozni, hanem mint jogszerinti alkalmazottak, (Helyeslés a Ház minden oldalán.) abból a célból, hogy részt vegyenek abban a nagy munkában, amelyet mi a nemzet felépítése munkájának tartunk a közgazdasági életben. (Rupert Rezső: Nesze neked, Szurday! — Derültség a baloldalon.) Weltner Jakab igen t. képviselőtársam megállapította, hogy itt nincs szabadság. A képviselőtársam 10 évig emigrált, visszajött és teljes szabadságot élvezett. (Buehinger Manó: Csak öt évig! — vitéz Bánsághy György: Addig a kommunizmust hirdette!) És nagyon helyes volt Szabó József t. képviselőtársamnak az az alluciója, amikor a Népszavának azt a számát hozta fel, de sajnos, nem olvasta fel, amelyben előre bejelentették, hogy választás esetén, egészen mindegy, hogy a magyar nép kire^ szavaz, mert aki nem a szociáldemokratapártra szavaz, az elveszettnek tekinthető. Magam is emlékszem erre. (Weltner Jakab: Pedig már húsz éve ennek!) mert akkor már kényszerűségből foglalkoztam a politikával. Azt is tagadom, hogy nincs sajtószabadság, mert Magyarországon mindent meg lehet írni, ami a nemzet érdekében áll. (Taps a jobboldalon és a középen.) Az, hogy némelykor a sajtófőnök úr az én utasításomra — mert vállalom ezért a felelősséget — bizonyos kérdések tárgyalásánál felhívja a szerkesztő urak figyelmét, ez természetes, mert ebből áll a sajtó irányítása, ami megint nem öncélú irányítás, hanem a nemzet érdekeit szolgálja. (Ügy vawi! a jobboldalon.) Meg kell azonban állapítanom, hogy minden egyes esetben, amikor magasabb nemzeti érdekekről van szó, a sajtó ennek pártállásra való tekintet nélkül szívesen

< eleget is tett. Nem értem tehát, hogy most, amikor itt a plenum előtt méltóztatik a miniszterei nöki tárcához hozzászólni, kifogásokat emel a képviselő úr olyan dolgokért, amelyért tulajdonképpen mindig a legmélyebb hálával elismertem a sajtó magatartását, (vitéz Bánsághy György: Láttuk a sajtószabadságot 1919-ben! — Weltner Jakab: Akkor maga még a világon sem volt! — Propper Sándor: Akkor maga még Velcsov volt!) Elnök: Ne méltóztassék zavarni a miniszterelnök urat! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Azt is kifogásolták, t. Ház, amin majdnem nevetni 8