Képviselőházi napló, 1935. II. kötet • 1935. május 27. - 1935. június 13.

Ülésnapok - 1935-21

Az országgyűlés képviselőházának î valóban néni tartom ideális állapotnak, hogy ezekkel a kérdésekkel nekünk ma kell foglalkoznunk, rendkívül kritikus külpolitikai helyzetben, állítom, hogy rendkívül kritikus gazdasági helyzetben és különösen a reformmozgalom által felcsigázott várakozás folytán rendkívül kritikus társadalmi helyzetben. A kormányok azonban nem valósították ezt meg. Most van egy sürgető momentum és ez a miniszterelnök úr ígérete és van egy kedvező momentum: az egész Ház egyhangú állásfoglalása. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ilyen körülmények között tehát csak megismétlem azt, amit a múltban mondottam: ragadja meg a miniszterelnök úr az alkalmat, hogy egyfelől elhárítja a saját ígéretei tekintetében keletkezett bizalmatlanságot, másfelől megragadja az alkalmat, amíg ez a nagy^ parlament egységes ebben a tekintetben, amíg nem akadnak politikai vadházasságban élő politikusok, akik feszítővasakat akarnak dugni a a nagy harmóniában álló többségi pártba és igyekezzék megvalósítani minél hamarabb ezt a reformot. En tehát ezek alapján igenis sürgetem ezeket az alkotmányjogi reformokat. Többesszámban mondom »reformokat«, mert nemcsak a választójog kérdése pendens, itt van a felsőháza jogkör kérdése is, amelyet az igen t. miniszterelnök úr több ízben szintén tárgyalás anyagául állított oda, 'bár nem tudom, hogy milyen tekintetben, szervezeti kérdésben, vagy a jogkör kérdésében kívánt-e reformot alkoSii és itt van a kormányzói jogkör kérdésének a szabályozása is. Az igen t. miniszterelnök úr kijelentette, hogy mindezekre az alkotmányjogi kérdésekre nézve a részletekben megegyezés jött létre. Hogy mi volt a megegyezés, nem tudom. Azt hiszem, a t. Ház tagjai sem tudják, legfeljebb talán egy páran, akik az elnöki tanács tagjai voltak és így módjukban volt megtudni egyfelől gróf Bethlen István, másfelől a miniszterelnök úr álláspontját. De ne vegyék rossznéven, ezt a parlamentet még sem lehet úgy berendezni, hogy ilyen fontos kérdésben kizárólag a volt többségi párt elnöki tanácsának a tagjai legyenek informálva, én is, a parlament is, a közvélemény is joggal kívánhatjuk, hogy ezekben a sorsdöntő nagy kérdésekben a miniszterelnök úr tájékoztassa az országot. Tájékoztassa nemcsak a reformok megvalósításának komoly, precíz időpontja tekintetében — és remélem olyan időpontot fog megjelölni, amit be is fog tartani a kormány — hanem ezen reformok mibenléte tekintetében is. A választójog kérdése tekintetében tisztázni kell, hogy mi a kormány álláspontja. Eddig azt olvastam, hogy felháborodva utasította el az elektoros választási rendszert. Ebben a tekintetben teljes mértékben csatlakozom a t. kormányhoz, (Helyeslés a baloldalon.) de szeretném tudni, hogy akkor mi a kormány választójogi rendszere. Talán az a rendszer a miniszterelnök úr ideálja, amely a törvényhatósági bizottságokból és a községi képviselőtestületekből akarja kiküldeni a magyar képviselet tagjait? Mert ilyen javaslat is volt, ilyen felfogás is volt, nem tudom, kinek a felfogása volt egy olyan, vegyes rendszer is, amely szerint (Fábián Béla: A községek küldjenek képviselőt!) felerészben a törvényhatóságok, felerészben pedig a községek küldenének képviselőt. Én tehát elérkezettnek látom az időt arra, hogy mindezen vitás kérdésekre legalább a kormány szándékát illetőleg világosság derüljön és azután a közvélemény . ülése 1985 május 27-én, hétfőn. 55 ezen világosság mellett foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel és igyekezzék ezeket a kérdéseket végre úgy megoldani, hogy azok kikerüljenek a magyar törvényhozás és a magyar közélet vitaanyagából. A költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldaIon.) Elnök: Kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólani. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy bár az idő előrehaladott, mégis megragadjam a szól és pedig azért, mert azt hiszem, a vita teljessége szempontjából helyesebb, ha még ma adok választ azokra a felszólalásokra, amelyek elhangzottak. Nagyon helyesen jegyezte meg Ras say Károly képviselőtársam, igen t. barátom és más képviselőtársam is, hogy a miniszterelnöki tárca tárgyalásánál tulajdonképpen az, összkormányzást lehet kritika tárgyává tenni, de azt tapasztaltam, hogy csak egyes kérdéseket tettek fel; úgy látom és azt hiszem, hogy majd az appropriáció tárgyalásánál lesz alkalom, a rendelkezésre álló hosszabb idő alatt a politikai kérdéseket bővebben taglalni. Bendkívül nagy felelősség nyugszik a vállamon és a Nemzeti Egység Pártjának vállán is. Mii nagyon jól tudjuk, hogy akkor, amikor a reformalkotások jelszavával indultunk a választási küzdelembe, a magyar vágyakat felébresztettük, de tulajdonképpen csak szunynyadó magyar vágyakat ébresztettünk fel, szunnyadó vágyakat, amelyek már ott lappanganak úgyszólván évtizedek óta a magyar lelkekben, (Ügy van!) amely vágyakat nekem kötelességem volt felébreszteni azért, mert meggyőződésem az, hogy csak beteljesülésük esetén lesz teljes élete ennek si nemzetnek. (Ügy van! Ügy van! — Rupert Rezső: 1848-ban keletkeztek ezek a vágyak, azóta élnek! — Halljuk! Halljuk!) Ez a nemzet is, mint más nemzet és ez az ország is, mint más ország: rendkívül nehéz világpolitikai helyzetben éli a maga életét, amely világpolitikai helyzet nemcsak a politikai adottságokból következik, hanem súlyosbbítást nyer a gazdasági adottságokban is. E mellett ennek a nemzetnek vannak speciális kívánságai, azokkal szemben, akik a békét diktálták, úgyhogy már ezért is helyes az a megállapítás, hogy rendkívül nehezek azok a viszonyok, amelyekben ma a magyar politikát irányítani kell.. Erről a világpolitikai világgazdasági helyzetről és a magyar kívánságokról is, az appropriációs vita során kívánok bővebben nyilatkozni. Méltóztassék tehát megengedni, hogy rövid felszólalásomat azzal kezdjem és azzal végezzem, hogy az egyes felszólaló képviselő urak által felvetett kérdésekre válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Bakovszky Tibor képviselőtársam a magyar parasztság érdekében és egy olyan pártnak a megbízásából 'beszélt, amely kvázi, mint osztálypárt mutatkozott ma be, (Horváth Zoltán: Nem!) amikor a magyar parasztságot magának kisajátította. Meg kívánom állapítani, hogy nemcsak a mi pártunk, hanem más párt is van itt, amely jogosan kívánja képviselni a magyar parasztság érdekét. (Rassay Károly: Minden párt!) Ugyanis abban megegyezünk majdnem valamennyien, legalább is a polgári pártok, hogy csak egyetemes érdekeket szolgáló pártoknak van létjogosultságuk, (Ügy van! Ügy van!) mert a nemzet egészét